Egy országot vezetett, mégis kételkedett magában – Jacinda Ardern a Nők Lapjának

• Jacinda Ardern a Nők Lapjának elárulta, milyen figyelmeztető jelekből ismerte fel, hogy ideje lemondania a miniszterelnökségről.
• A volt kormányfő arról is beszélt, hogyan küzdött egész életében önbizalomhiánnyal, és miért tekint ma már másként erre.
• Az interjúból az is kiderül, hogyan működött a házasságuk, amikor férje vállalta a lányuk elsődleges gondozását.

Jacinda Ardern 2017-ben lett Új-Zéland miniszterelnöke, és hamarosan olyan történelmi pillanatokban mutatott helytállást, mint a 2019-es, ötvenegy ember életét követelő christchurchi terrortámadás, egy vulkánkitörés vagy a Covid-járvány. Kormányzása alatt számos, a családokat és a gyerekeket támogató intézkedést vezetett be, szigorította a fegyvertartást, előrelépést sürgetett a klímavédelemben.

2023-as lemondásakor azt mondta: „Lehetsz szorongó, érzékeny, kedves. Lehetsz anya, kocka, sírós. Lehetsz mindez egyszerre. És lehetsz vezető is – akárcsak én.” 2024-ben ment férjhez kislánya apjához, Clarke Gayford televíziós műsorkészítőhöz, aki Prime Minister című dokumentumfilmjében mutatta be a miniszterelnök, a nő, a társ, az anya mindennapjait. A hatalom új arca című könyve a BookLab kiadó gondozásában jelent meg.

Magyarországon sok okos és keményen dolgozó nőt ismerek, akik azonban nem feltétlenül hisznek abban,­ hogy megérdemlik, hogy ambiciózusak legyenek. ­Új-Zélandon más a helyzet?

Nem válhatsz azzá, amire nem látsz példát. Én úgy nőttem fel, hogy megtapasztalhattam nem is egy, hanem két miniszterelnöknő hatalomra kerülését Új-Zélandon. Így egy pillanatig sem gondoltam, hogy a nemem az utamba állhat, ha politikával szeretnék foglalkozni. Persze ettől még nekem is voltak előfeltevéseim arról, hogy milyen típusú vezetés lehet sikeres, és úgy gondoltam, én nem rendelkezem bizonyos jellemvonásokkal, amelyek a túléléshez kellenek.

Új-Zéland eddigi három miniszterelnöknője 2018 szeptemberében: Jenny Shipley, Jacinda Ardern és Helen Clark (Forrás: Jacinda Ardern: A hatalom új arca című könyvéből, a kiadó engedélyével)

De aztán bebizonyította, hogy az erő nem feltétlenül azt jelenti, hogy keménynek vagy érzelmileg elérhetetlennek kell lenni.

A választók azt feltételezik, hogy a politikában való túléléshez jelentős egóra és nagy önbizalomra van szükség. És a politikusokat ez arra készteti, hogy pont így viselkedjenek. Azt gondolhatnánk, hogy ebben a közegben csak így lehet megmaradni. Pedig az emberek – véleményem szerint, és a felmérési adatok is erre utalnak – bizalmat, személyes kapcsolódást, emberséget keresnek.

Jacinda Ardern: A sebezhetőség nem zárja ki az erőt

Miniszterelnökként gyakran kellett erősnek és higgadtnak lennie. Érzett olyan nyomást, hogy nem mutathatja meg a sebezhetőségét?

Találkoztam ezzel a felfogással. Ám én nem tudtam elrejteni, hogy ember vagyok, még vezető pozícióban sem. És amikor közel kerülsz mások fájdalmához, nagyon nehéz visszatartani a sajátodat. Szerintem az emberek azt akarják, hogy emberséges vezetőik legyenek. Mert akkor empátiával viszonyulunk hozzájuk, és ez alapján tudunk cselekedni. Ha valaki empatikus, az egyben azt is jelenti, hogy gyenge vezető?

Kapcsolódó: Több nőt a politikába! A női kvóta a megoldás?

Én úgy gondolom, hogy ez nemcsak tévedés, hanem éppen az ellenkezője igaz. Amikor valóban az a vágy hajt, hogy másokat szolgálj, javíts az életükön, amikor mélyen átérzed egy intézkedésnek az emberekre gyakorolt hatását, az olyan teherbírást és elszántságot ad, amellyel aligha lehet felvenni a versenyt. Ez hajt, hogy minden reggel kikelj az ágyból, hogy vállald a rengeteg kritikát. Korábban azt gondoltam, nem elég vastag a bőröm a politikához.

2018 szeptemberében az ENSZ közgyűlésének üléstermében (Forrás: Jacinda Ardern: A hatalom új arca című könyvéből, a kiadó engedélyével)

De aztán sokkal fontosabbá vált, hogy hogyan tudok segíteni az embereknek, mint amennyire magamra vettem a kritikákat. Szóval átértelmeztem, mit jelent a „vékony bőr”.

Anyaság és házasság a miniszterelnökség idején

Megváltoztatta az anyaság azt, hogy mit tart ­fontosnak?

Jacinda Ardern: A hatalom új arca – Együttérzés, bátorság és hatékonyság az autokrata vezetők világában, BookLab, fordította: Gyárfás Veronika és Kenyeres Anna

Az, amit fontosnak tartok, nem feltétlenül változott meg. Valószínűleg azért, mert már korábban is fokozott figyelmet fordítottam arra, hogy Új-Zélandon hogyan gondoskodunk a gyermekekről. Az viszont biztos, hogy hatalmas megbecsülés ébredt bennem az egyedülálló szülők iránt. Nekem rengeteg segítség állt rendelkezésemre – de nagyon is el tudtam képzelni, milyen lenne ez az élethelyzet támogatás nélkül. Így bevezettünk néhány olyan intézkedést, amelyekkel kapcsolatban talán nem lettem volna ennyire határozott, ha nem vagyok magam is anya.

Egyszeriben nagyon szenvedélyesen kezdtem viszonyulni ezekhez a kérdésekhez. Az, hogy anyává váltam, aláhúzott számomra dolgokat, például a klímaváltozás kezelésének fontosságát vagy a generációs kérdéseket. Azt akartam érezni, hogy amikor majd a lányom felnő, rám néz, és azt kérdezi: „Mit vittél véghez?”, úgy érezzem, tudok neki kielégítő választ adni.

Lánya kisgyermekkorában ön volt a világ egyik legbefolyásosabb nője és vezetője. Mit remél, mire fog emlékezni önről azokból a korai évekből? Volt-e valami, amitől szerette volna megóvni?

Mindig ügyeltem arra, hogy ne legyen túl korán kitéve a világ durva valóságának. Szerintem mind­annyian ezt szeretnénk a gyerekeinknek. Volt idő, amikor Új-Zélandon szélsőséges erőszakkal és terrorizmussal kellett szembenéznem, de azt akartam, hogy a lányom úgy nőjön fel, hogy tudja: olyan helyről származik, ahol ezt elutasítják, ahol túlnyomórészt biztonságos és befogadó a környezet. De azt is, hogy ezt senki sem veheti biztosra.

Kapcsolódó: Anyák a munkaerőpiacon – Önbizalomhiány és bűntudat

Meg kell dolgozni érte. Meg kell védeni. Amit még kívánok neki a jövőben, az az, hogy legyenek választási lehetőségei. Azt szeretném, ha nyomás nélkül, saját szabad akaratából tudna dönteni, például arról, hogy akar-e családot alapítani, vagy sem, akar-e karriert építeni, vagy sem.

Diplomaosztóján a szüleivel, 2002-ben (Forrás: Jacinda Ardern: A hatalom új arca című könyvéből, a kiadó engedélyével)

Éveken át vezetett egy országot, míg a férje egészen más szerepet töltött be a családban. Hogyan tudták fenntartani az egyensúlyt a kapcsolatukban, és hogyan változott ez a helyzet a lemondása után?

Mindig is csapatként tekintettünk magunkra, akik együtt gondoskodunk a lányunkról, és akiknek a kar­rierje különböző szakaszokban jár. A férjem nagyon sikeres műsorkészítő volt, amikor összejöttünk, aztán ő egy időre háttérbe húzódott, nemrég viszont Emmy-díjat nyert a dokumentumfilmjével.

Szóval az életünk különböző szakaszai váltogatják egymást. Mindketten adunk és kapunk is, és persze a kapcsolatunk dinamikája változik közben. Annak a kezdeti időszaknak köszönhetően, amikor a férjem volt a lányunk elsődleges gondozója, csodálatos a kettejük kapcsolata. Hogyan is lehetne erre úgy tekinteni, mintha veszteség lenne?

Miért mondott le Jacinda Ardern?

Amikor bejelentette a lemondását, honnan tudta, hogy eljött az ideje?