Hogy a visszatérés a munka világába mennyire lesz érzelmileg megterhelő, az természetesen nem csak az anyukán múlik, de ő sokat tehet maga és családja érdekében. 

– Először is jó, ha tudatosítja, hogy minden érzés érvényes, és nem tart örökké – mondja dr. Szijjártó Linda munka- és szervezeti szakpszichológus, a gyermekgondozási távollét után, a munkaerőpiaci visszatérés időszakában álló szülők támogatására létrejött Mindsetland alapítója. – Ha a változó érzéseinket a folyamat természetes részeként tudjuk látni, megéljük őket, de nem veszünk el bennük, az segíthet a megküzdésben. 

Érzelmi felkészülés

– Lehet például egyszerre két esemény, amelyek közül választani kell: az egyik a munkához, a másik a családi élethez kapcsolódik. Ha a munkához kapcsolódót választjuk, akkor közben szomorúak­ leszünk, hogy nem tudunk elmenni az óvodai kézműveskedésre. És ez az érzés teljesen rendben van. Fontos tudatosítanunk, hogy lesznek ilyen érzéseink, és meg kell tanulnunk elfogadni őket – hangsúlyozza Szijjártó Linda.

Szintén nagyon fontos, hogy az édesanya végiggondolja, miért is tér vissza a munkába. Ennek lehetnek tisztán anyagi okai. Jelenleg a kétkeresős családmodell az uralkodó, azaz mindkét szülőnek keresőtevékenységet kell folytatnia, hogy a család szükségleteit biztosítani tudják. De természetesen más okok is motiválhatják a döntést. 

– A visszatérés mögött az anyagi megfontolás után az egyik legerősebb ok az, hogy az anyukák szeretnék fejleszteni a szakmai készségeiket – mondja Szijjártó Linda. – Szeretik a munkájukat, fejlődni akarnak benne, karrierálmaik vannak, vagy egyszerűen csak jobban érzik magukat a bőrükben, ha az anyaság/háziasszonyság mellett van más terület is az életükben. 

Jó az is, ha az édesanya a magánélet és a munka összehangolásában türelmet, elfogadást mutat önmaga iránt. Ha valaki ezt az egyensúlyt úgy akarja megteremteni, hogy mindkét területen százszázalékosan teljesít, azzal növelheti a kiégés veszélyét. 

– Az ilyen törekvés azt a terhet rója a szülőkre, hogy ha az egyikre, mondjuk, valamiért több időt és energiát fordít, az a másikból hiányozni fog, amit minél hamarabb kompenzálni akar. Ily módon pedig a két terület folyamatosan összeütközésbe kerül egymással, nem beszélve arról, hogy az ilyen egyensúlyra való törekvés komoly mentális megterhelést jelent – folytatja Szijjártó Linda, aki ehelyett inkább az integritást javasolja.
– Nem kell hogy ez a két terület egymással harcban álljon. Tudunk úgy is elég jó anyukák lenni, ha elmegyünk a csapatépítő tréningre, vagy ha túlórázni kell. – És lehet valaki úgy is nagyszerű munkaerő, ha például munkaidőben kell orvoshoz vinnie a gyerekét. A lényeg, hogy az anyuka tisztában legyen a prioritásaival. Mert előfordulhat, hogy egyszer az egyik, más­szor a másik terület élvez elsőbbséget, és ez folyamatosan alakul. – Az integritás éppen abban áll, hogy az ember elfogadja, léteznek prioritások, és ezek dinamikusan változhatnak napról napra, óráról órára – teszi hozzá pszichológus szakértőnk. Mert lehet, hogy elígérkeztünk az óvodai meseolvasásra, de közbejött egy nagyon fontos munkahelyi megbeszélés. A következő alkalommal viszont az értekezletről kéredzkedünk majd el, hogy részt vehessünk a gyerekek szavalóversenyén. 

A rövid távú prioritások mellett vannak hosszú távú vagy alapvető értékek, amelyek meghatározzák egy család életét. Ha például valakinek az a fontos, hogy minőségi időt töltsön a szeretteivel, az jobb, ha elengedi az olyan dolgokat, mint hogy állandóan makulátlan rend legyen otthon, és minden este meleg étel kerüljön az asztalra. Ugyanakkor ha az anyuka úgy érzi, hogy állandóan aggódik, rosszul alszik, vagy a vártnál mélyebb szomorúságot él meg, érdemes szakemberhez fordulnia. 

Gyakorlati tennivalók

– Amikor a szülőben legelőször felmerül a visszatérés gondolata, jó, ha minél hamarabb elkezdi erre a felkészülést. Felveszi a kapcsolatot a munkáltatóval, hogy hány órában, milyen munkarendben, milyen pozícióba tudna visszatérni. Nagy jelentősége van a transzparens kommunikációnak, hogy nyíltan elmondjuk az igényeinket a munkáltatónak – hangsúlyozza Szijjártó Linda, aki szerint a tudatos tervezés rendkívül fontos. Először is a házaspárnak kell megállapodnia a feladatok felosztásában, ami szinte biztosan változni fog a korábbiak­hoz képest. Aztán ki kell találniuk, milyen intézménybe fognak járni a gyerekek, és ott mennyi időt töltenek. Számba kell venniük­ a lehetséges külső erőforrásokat, hogy lehet-e
számítani valamilyen segítségre a gyerekvigyázásban, a szállításban, a takarításban, a főzésben. Továbbá jó, ha az anyuka felveszi a kapcsolatot az emberierőforrás-­osztállyal, és tisztába kerül a jogaival és a lehetőségeivel. Sajnos a szülési távolléthez kapcsolódó negatív diszkrimináció nem ismeretlen dolog: – Azt látjuk, hogy az anyák a hasonló kompetenciával rendelkező kollégák és gyermektelen nők vonatkozásában is hátrányt szenvednek a bérezésben. Ennek az egyik oka az a nem tudatos torzító hatás, hogy a munkaerőpiacra visszatérő anyákat sokan kevésbé gondolják kompetensnek, vagyis elkötelezettnek és alkalmasnak arra, hogy jól végezzék a munkájukat – látja a szakember. – Ez viszont befolyásolja azt is, hogy milyen pozícióra tesznek nekik ajánlatot, mekkora lesz a fizetésük, mekkora felelősséget, láthatóságot fognak a vezetőségtől kapni. Ugyanakkor fontos, hogy sok anya úgy gondolja, hogy a munkát és a magánéletet úgy fogja tudni jól összehangolni, ha például a visszatéréskor visszalép a karrierjében, alacsonyabb pozícióba megy, alacsonyabb óraszámban, esetleg kevésbé inspiráló munkát választ, de amiből, mondjuk, biztosan el fog tudni indulni három órakor.

Gyakran előfordul ilyenkor az is, hogy az anyukák saját vállalkozást indítanak, mert így tudják a legszabadabban beosztani az idejüket. Ennek persze megvannak a maga veszélyei is, nevezetesen munka és magánélet teljesen összegabalyodhat, és az anyuka hajlamos lehet arra, hogy túlhajszolja magát.