Még mindig sok sztereotípia kapcsolódik ahhoz, hogy mit várunk el a nőktől és a férfiaktól, és vannak olyan munkakörök és pozíciók, amelyeket tipikusan férfiasnak vagy nőiesnek tartunk. Nőies a pedagógus, a szociális munkás, az ápoló, férfias a mérnök, a cégvezető, a politikus.
A közszféra és a magánszféra hagyományos elválasztásából következően, az ókortól az első világháborúig nagyjából töretlen volt az az elképzelés, hogy a nők a magánszféra burkain belül maradjanak („a konyhában van a helyük”), a közügyek, a közösségre vonatkozó kérdések megoldása pedig a férfiak terepe.
Ezen változtatott a női választójogok megjelenése, amely együtt járt azzal, hogy a nők már nemcsak választók, hanem választhatók is lettek, vagyis politikai tisztségeket is vállalhatnak. Bár a lehetőség adott,
a nők globálisan alulreprezentáltak a parlamentekben, és az ennek megváltoztatását célzó egyik eszköz a női kvóta.
A nemi kvóta egy olyan szabály, amely kötelezően előírja, hogy minimum milyen arányban kell jelen lennie az alulreprezentált nemnek bizonyos testületekben vagy tisztségekben, jellemzően a politika, a gazdaság vagy a munka területén. Mivel történetileg úgy alakult, hogy ezekben a szektorokban a nőket sújtja a nemek közti egyenlőtlenség, vagyis a nők az alulreprezentált nem, a hivatalos megfogalmazás helyett nyugodtan használhatjuk egyszerűen a női kvóta kifejezést.
Színesebb parlament, hatékonyabb megoldások
– A női kvóta célja nemcsak a nemek közötti egyenlőség formális megvalósítása, vagyis hogy számszerűleg és arányaiban több nő kerüljön be a nemzeti parlamentekbe, hanem hogy alapjaiban és hosszú távon megváltoztassa a politikai kultúrát.
Sanna Marin harmincnégy évesen lett Finnország miniszterelnöke, 2023-ig volt hivatalban
Ennek fontos része, hogy milyen ügyekkel foglalkozik a politika, és a kutatások arra világítanak rá, hogy a női politikusok bizonyos témákat előtérbe helyeznek, amelyek a férfi politikusok számára kevésbé lényegesek – mutat rá dr. Ujlaki Anna politológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának adjunktusa és az ELTE TK Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa.
Kapcsolódó: A magabiztos nő egy vállalati coach szemével
– Ezek között vannak tipikusan a női léthez, a női testhez kapcsolódó ügyek: a reprodukciós jogok kérdése, a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való hozzáférés, a szülészeti és nőgyógyászati erőszak elleni küzdelem, a menstruációs szegénység felszámolása, a családon belüli és a párkapcsolati erőszak elleni fellépés, valamint a családtámogatással, láthatatlan munkával, gondozással, gyermekjóléttel és a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatos kérdések.
Emellett a női politikusok jellemzően erőteljesebben képviselik és a közbeszéd tárgyává teszik az olyan, nem kizárólag nőket érintő, ám hagyományosan kisebb prioritást élvező ügyeket is, mint például az egészségügy, a szociális juttatások, a szegénység és a környezetvédelem. Azokban az államokban, ahol a női kvóta révén magasabb a nők részvételi aránya a politikában,
ezeket az ügyeket nemcsak kihangosítják, hanem a megoldásuk is hatékonyabban valósul meg.
Erre egy környezetvédelmi példa, hogy afrikai államokban a lakosság nagyobb arányban jut egészséges ivóvízhez azokban az országokban, ahol több nő vesz részt a politikában.
Kvóták a világ körül és itthon
A világon Ruandában a legmagasabb a nők részvételi aránya a parlamentben (az alsóházban), 63,75 százalékos, vagyis többségben vannak a nők. Ezt a magas arányt a 2003-ban bevezetett női kvóta teszi lehetővé, amely előírja, hogy a választott tisztségek legalább 30 százalékát nőknek kell betölteniük. Mára több mint százharminc ország vezetett be valamilyen formában kvótát a nők parlamenti képviseletének növelése érdekében.
Gertrude Kazarwa, a ruandai alsóház elnöke és három gyerek édesanyja
Ez lehet törvényileg előírt jelöltkvóta (meghatározza, hogy a választási listákon milyen arányban kell nőknek szerepelniük), vagy fenntartott mandátum (a parlamentben egy adott számú vagy százalékos arányú helyet előre lefoglalnak nők számára), vagy önkéntes pártkvóta (a párt saját belső szabályzatában rögzíti a nők arányát).
Ez utóbbi a leglazább, hiszen a pártok maguk dönthetik el, hogy kívánnak-e ilyet alkalmazni – Magyarországon legfeljebb erre láttunk példát néhány párt esetében az elmúlt évtizedekben. Pedig a helyzet korántsem rózsás: hosszú évek óta sereghajtók vagyunk az Európai Unió országai között a nők parlamenti részvételi arányát tekintve, ez a szám jelenleg 15,6 százalék, amelynél csak Ciprus teljesít rosszabbul.
Kapcsolódó: Lucy Guo: a 27 éves nő, aki önerőből lett dollármilliomos
Összehasonlításképpen: Európában a legtöbb nő a finn (46 százalék), az izlandi (46 százalék) és a norvég (45 százalék) parlamentben van. Bízzunk benne, hogy itthon is magasabb lesz a nők aránya az újonnan alakuló parlamentben.
A nők lássák, a férfiak szokják
A kvóta egy „mesterséges” beavatkozás a dolgok rendes menetébe, és vele szemben gyakran felmerülő kifogás, hogy sérti az egyenlő bánásmód elvét, hiszen pozitív diszkriminációt valósít meg a nők javára. A kvóta mellett érvelők szerint ez olyan esélyegyenlőségi intézkedés, amely a strukturális hátrányok kompenzálására szolgál, mivel a formális jogegyenlőség önmagában nem biztosítja a nők arányos kép-viseletét.
– A „kvótanők” jelenléte a politikában azért is fontos, hogy a férfiak lássák, nem dől össze a világ, ha nőket is maguk közé engednek. Sőt, árnyaltabb megoldási javaslatok, jobb döntések születhetnek. Kutatások igazolják, hogy hozzájárul a GDP növekedéséhez, ha az adott országban nők is részt vesznek a politikában – mondja a szakértő.
A kvóta ideiglenes megoldás lehet, amíg magától nem válik normalitássá a férfiakéval egyező mértékű női szerepvállalás.
Ebben a kvótákkal megtámogatott időszakban az emberek hozzászoknak, hogy bízhatnak a női politikusokban, és így később nagyobb meggyőződéssel szavaznak majd rájuk, és a továbbiakban nem lesz szükség kvótára.
Dr. Ujlaki Anna úgy látja, hogy mindennek van egy továbbgyűrűző hatása is, azaz ha természetessé válik a női jelenlét a politikában, ez átterjedhet más, tipikusan férfiak uralta – például a STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) – területekre is, és az emberek ott is hajlamosabbak lesznek kompetensnek elfogadni a nőket.
(Original Caption) 6/1984-London, England- Prime Minister, Margaret Thatcher, is shown greating President Reagan to No. 10 Downing Street.
11 év – 1 nő
Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke nem hitt a nők előrelépését célzó különleges támogatásokban, és tizenegy év alatt mindössze egy nőt nevezett ki kabinetjébe.
Női kvóta a cégvezetésben
Komplex folyamat vezet oda, hogy miért van ilyen kevés nő a felsővezetői pozíciókban. A nők gyakran már fiatalon olyan döntéseket hoznak, amelyek a fennálló társadalmi berendezkedésbe való beilleszkedésüket szolgálják: például úgy választanak egyetemet, hogy az olyan szakmára készítse fel őket, amely engedi, hogy majd otthon tudjanak maradni a gyerekekkel, mert úgyis a férfi lesz a családfenntartó.
Így évekre kiesnek a munkából, nem vállalják el az előléptetéseket, nem jelentkeznek bizonyos pozíciókra, ezért ahogy megyünk fölfelé a ranglétrán, egyre kevesebb nőt látunk. Ehhez jön, hogy a cégek esetleg nem is akarnak a nőknek magas pozíciókat adni, mert nem tartják őket alkalmasnak, elég keménynek hozzá – magyarázza Miklós Rozália, egy nagy pénzügyi technológiai cég globális vezetője.
Katrín Jakobsdóttir 2017 és 2024 között volt Izland miniszterelnöke, három fia van
– Erre adott lehetséges válasz a kvóták bevezetése, amely a cégeket arra kényszeríti, hogy biztosítsanak magas menedzseri pozíciókat a nőknek is. Idén június 30-ig Magyarországnak eleget kell tennie egy EU-s irányelvnek, amely előírja, hogy a tőzsdén jegyzett nagyvállalatoknál az alulreprezentált nem képviselői töltsék be a nem ügyvezető igazgatói pozíciók legalább 40 százalékát, illetve az összes igazgatói pozíció legalább 33 százalékát.
Nem jelent valódi megoldást a rendszerszintű problémákra
Ez itthon kevés céget fog érinteni, de vannak olyan országok, ahol már bevezették, és jól látható a pozitív hatása. A kritikusok szerint viszont így olyanok kerülhetnek vezető pozícióba, akik erre alkalmatlanok. Én ezt nem tartom reális veszélynek, igenis van annyi kompetens nő, aki betöltheti ezeket az állásokat.
Azt pedig ne feltételezzük egyik cégről sem, hogy olyan döntést hoznának, amely üzletileg nekik nem előnyös, egyszerűen csak egy szélesebb merítésből kell választaniuk. Én két negatívumát látom a kvótáknak: egyrészt az így előre jutó nők maguk is elbizonytalanodhatnak abban, hogy mennyire a képességeiknek köszönhető a pozíciójuk (imposztorszindróma), másrészt a kvóta a legvégén orvosolja a kialakult helyzetet, de nem jelent valódi megoldást a rendszerszintű problémákra.
Azokra lehetne válasz egy másfajta gyesszabályozás, ahol például skandináv mintára a három év egy része elvész, ha azt nem a férfi veszi ki.
Én azért tudtam anyaként is tovább építeni a karrierem, és a szülések után viszonylag hamar visszamenni dolgozni, mert a második és a harmadik gyerekünkkel is hónapokat volt otthon a férjem.
A munkaadóm pedig lehetővé tette, hogy jórészt otthonról dolgozzak, így nem kellett azt átélnem, hogy csak reggel és este látom a gyerekem, és a szoptatást is könnyedén megoldottam. Mi a férjemmel a családdal kapcsolatos összes teendőt megosztjuk egymás közt, ami itthon még nem általános. Előfordult például, hogy az akkori munkahelye értetlenkedve fogadta, amikor ő vigyázott a beteg gyerekünkre, és nem én, az anya. Társadalmi szemléletváltásra lenne szükség, hogy eltűnjön ez a fajta hozzáállás.
Illusztráció: Getty Images
