Bár a munkahelyi zaklatás fogalma jogilag jól körülhatárolható, a jelenséget a gyakorlatban nem könnyű mérni, számszerűsíteni, hiszen az érintettek jelentős része ritkán vagy soha nem beszél a történtekről. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gallup és a Lloyd’s Register Foundation 121 országban végzett kutatása szerint a dolgozók csaknem negyede tapasztalt már erőszakot vagy zaklatást a munkahelyén, és az érintettek mindössze fele osztotta meg valakivel a történteket.
A hivatalos panasztétel hiányának leggyakoribb okai között az intézményekbe vetett bizalmatlanság, valamint az áldozathibáztatástól, a megszégyenüléstől, a jó hír csorbulásától és a negatív szakmai megítéléstől való félelem szerepelt. De gyakori továbbá az is, hogy az áldozatok maguk is elbizonytalanodnak. Úgy érezhetik, a történtek talán nem voltak eléggé súlyosak ahhoz, hogy segítséget kérjenek, hiszen biztos „csak viccelt”, „nem úgy gondolta”, „egyszerűen ilyen a stílusa”.
A Friedrich Ebert Alapítvány 2025-ös, hat közép- és kelet-európai országot vizsgáló jelentése arra enged következtetni, hogy a munkahelyi szexuális zaklatás erősen alulértékelt problémának számít hazánkban is. Az érintettek jelentős része nem hisz abban, hogy a panaszát kivizsgálják – vagy hogy egyáltalán hinnének nekik –, és sokan a megtorlástól is tartanak.
Mi számít munkahelyi zaklatásnak?
A jogszabály szerint zaklatásnak minősül minden olyan szexuális vagy más jellegű magatartás, amely sérti az érintett emberi méltóságát, és megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt számára. A leggyakoribb zaklatási formák közé tartoznak:
- az illetlen viccek és megjegyzések,
- a tolakodó, szexuális töltetű pillantások,
- a testre vagy magánéletre tett sértő célzások,
- a kéretlen üzenetek,
- a közösségi médiás közeledések,
- a nem kívánt fizikai kontaktus,
- a szexuális szívességekért cserébe ígért előnyök vagy kilátásba helyezett hátrányok.
A jelenség ráadásul ma már nem korlátozódik a fizikai környezetre. A Covid19-világjárvány óta, a hibrid és távoli munkavégzés terjedésével a munkahelyi kommunikáció jelentős része a digitális térbe költözött, ami új terepet nyitott a zaklatás különböző formáinak a céges felületeken is.
Azaz e tekintetben már nem lehet éles határt húzni az online és az offline munkavégzés között, hiszen a digitális térben történő határsértések ugyanúgy hatással vannak az áldozatok biztonságérzetére és jóllétére, mint a munkahelyen személyesen átélt esetek.
Miért nehéz megszólalni?
A munkahelyi zaklatás sajátossága, hogy szorosan összefonódik a megélhetéssel is. Az elszenvedő nemcsak attól félhet, hogy nem hisznek neki vagy kellemetlen helyzetbe kerül a kollégái előtt, hanem attól is, hogy a történtek negatívan hatnak a munkájára – háttérbe szorul, elesik egy előléptetéstől, megváltozik a viszonya a vezetőjével vagy a munkatársaival, esetleg veszélybe kerül az állása.
Döntő kérdés, mi történik, ha a zaklatást elszenvedő megszólal: komolyan veszik-e, tisztességesen kivizsgálják-e a panaszát, és megvédik-e a megtorlástól? (Forrás: Getty Images)
A zaklatásnak minősülő helyzetek egyik legkárosabb következménye, hogy sok esetben az érintettnek kell mérlegelnie, mekkora sérelmet viseljen el a karrierjéért. Ha a környezet rendre felmenti a zaklatót, miközben az elszenvedőtől több türelmet vagy jobb humorérzéket vár, azzal azt üzeni, hogy a tiltakozás nagyobb probléma, mint az azt kiváltó viselkedés, ami az újabb és újabb határsértések előtt is megnyitja az utat.
Kapcsolódó: Ezt változtatná meg a magyar nők életében az isztambuli egyezmény, ha végre törvényre emelnék
Az ilyen és ehhez hasonló esetek hatásai pedig messze túlmutatnak magán az eseményen – nyomot hagynak az elszenvedő biztonságérzetén, önértékelésén, munkahelyi kapcsolatain és akár a teljesítményén is. Előfordulhat, hogy az érintett kerülni kezdi a közös helyiségeket, más útvonalon megy az irodában, vagy úgy szervezi a napját, hogy minél kevesebbet találkozzon azzal, aki kellemetlen helyzetbe hozta.
Amit tehát a környezet sokszor észre sem vesz, az belül folyamatos feszültséggé és készenlétté válik, ami végső soron nemcsak az egyéni teljesítményre és jóllétre, de a csapat működésére, a bizalomra és a teljes munkahelyi légkör, illetve céges kultúra egészére hatással lehet.
A férfiak is lehetnek áldozatok
Az Eurofound uniós adatai szerint a nők (különösen a fiatal nők) lényegesen nagyobb arányban, csaknem négyszer gyakrabban számoltak be nem kívánt szexuális figyelemről a főnökök, kollégák vagy ügyfelek részéről, mint a férfiak. A különbség jelentős, de ez nem jelenti azt, hogy a férfi áldozatok tapasztalatai kevésbé lennének fontosak. A megszólalás számukra is nehéz, az ILO globális kutatása szerint esetükben további akadályt jelentenek a társadalmi elvárások, amelyek miatt nehezebben kérnek segítséget vagy tesznek bejelentést.
A panaszt valódi védelemnek kell követnie
Egy ilyen helyzetben döntő kérdés, mi történik, ha a zaklatást elszenvedő megszólal: komolyan veszik-e, tisztességesen kivizsgálják-e a panaszát, és megvédik-e a megtorlástól? A zaklatást tiltó szabályzat akkor jelent valódi segítséget, ha a dolgozók tudják, kihez fordulhatnak, és bízhatnak az eljárásban.
Az ILO munkáltatóknak szóló útmutatója világos magatartási szabályokat, bizalmas bejelentési lehetőségeket, felkészített vezetőket, gyors és pártatlan kivizsgálást, valamint az érintettek támogatását javasolja. A pszichológiai és jogi segítség mellett a bejelentők és a tanúk megtorlással szembeni védelme is alapvető (lenne).
Az érintettek számára a szakértők azt javasolják, hogy lehetőség szerint dokumentálják a történteket; őrizzék meg az üzeneteket, e-maileket, jegyezzék fel az incidensek időpontját és körülményeit, valamint azt is, hogy kik lehettek tanúi az esetnek. Érdemes lehet bizalmasan beszélni egy megbízható kollégával, HR-szakemberrel vagy érdekképviseleti szervezettel is.
A megelőzés és a megfelelő kezelés alapfeltétele, hogy a munkáltatók ne az áldozatok reakcióit, hanem a határsértő magatartást tekintsék valódi problémának. A zaklatásért az elkövető viseli a felelősséget, az érintetteket nem érheti hátrány azért, mert segítséget kérnek vagy hivatalos panaszt tesznek. A bizalom csak olyan munkahelyi környezetben épülhet ki, ahol a megszólalásnak nincs ára.
Példátlan összefogással állnak ki a magyar női lapok a nők és gyerekek biztonságáért
2026. október 11-én, a leánygyermekek világnapján (UNICEF) egységesen lecseréltük a borítókat médiafelületeinken, és november 25-éig – a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjáig – cikkekkel, riportokkal, edukációs tartalommal hívjuk fel a figyelmet az isztambuli egyezmény jelentőségére. Arra kérjük a civileket, a szakmai szervezeteket és a sajtó képviselőit, hogy csatlakozzanak a kampányunkhoz, és egyúttal a Hajnal Edina nőjogi szakértő és Murinai Angéla író által azonos céllal indított petícióhoz, amelyet a cikk készültekor összesen 25 394 ember írt alá.
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!