Presszó és nosztalgia: Budapest régi törzshelyei

A budapesti presszók története jóval a Kádár-korszak előtt kezdődött.
Tánc, élőzene és törzsasztalok tették őket társasági találkozóhelyekké.
Archív galériánk a jellegzetes pultokat, kirakatokat és neonokat mutatja meg.

Munka után egy kávé, délután egy randevú, este zene vagy tánc: a presszó a városi élet többféle igényét is kiszolgálta. Egy helyet a törzsközönsége éppúgy meghatározott, mint a berendezése. Volt, ahová írók jártak, másutt a környék dolgozói találkoztak, megint máshol a fiatalok gyűltek össze a zenegép körül.

A presszó története a Kádár-korszak előtt kezdődött

Budapest kávézós múltjához sokan a New Yorkhoz hasonló nagy kávéházakat társítják, pedig a kisebb eszpresszóknak legalább olyan komoly történetük van. Ezek már a két világháború között megjelentek a fővárosban, jellemzően olasz kávéfőző géppel felszerelve. A kisebb befektetés és a kedvezőbb fenntartási költség segítette a terjedésüket: egy történeti kutatás szerint 1939 nyarán 17 eszpresszó működött Budapesten, 1943 derekára pedig számuk megközelítette az ötvenet.

A következő évtizedekben a presszó a hétköznapi társasági élet kedvelt helyszíne lett. Kávé, sütemény, üdítő és alkohol egyaránt kerülhetett az asztalokra, az esti kínálathoz pedig sok helyen élőzene is társult.

Törzsasztalok, zene és nosztalgia

A Ferenc körúti Kékmadár ötórai teáihoz tánc is tartozott, a Mester utcai Tinódiban szaxofon szólt, a Nagymező utcai Operett pedig a színházi környék hangulatát vitte tovább. A presszó egyszerre lehetett ismerkedőhely, munka utáni megálló és rendszeresen látogatott törzshely.

A berendezésnek ugyanilyen fontos szerepe volt: tükrök, műbőr ülések, kis asztalok, látványos kávégépek és neonfeliratok adták a helyek karakterét. A Tik-Takot órát formázó neonja, a Pálmát világító pálmája tette felismerhetővé.

Az Andrássy úti Művészben Mándy Ivánnak is volt törzsasztala, a Váci úti Kávés Katicában pedig a Princ, a katona presszójeleneteit forgatták.

Mit mutatnak meg a régi fotók?

A rendszerváltás körüli években sok régi presszó bezárt, másokat átalakítottak vagy átneveztek. Néhány név, köztük a Bambi és az Ibolya a retró kávézókról szóló válogatások visszatérő szereplője lett. Ettől még a nosztalgia nem bizonyítja, hogy régen minden jobb volt: a füstös helyiségek és a kopott bútorok is hozzátartoztak ehhez a világhoz.

A Fortepan felvételein viszont jól látszik, hogyan néztek ki ezek a hétköznapi találkozóhelyek. Kattints a galériára, és nézd meg a budapesti presszók egykori pultjait, kirakatait és jellegzetes neonfeliratait!