Boldog születésnapot!

Kevés világnap érint meg annyira, mint a lánygyermekeké.

A lányneveléshez jól körülírható elvárások társultak, következetesen, évszázadokon át. ­Elsősorban kedves legyen, és szófogadó, lehetőleg szorgalmas, viselkedjen szépen, alkalmazkodjon. Semmiképp ne legyen túl hangos, túl akaratos, túl sok. Ne akarjon többet, mint amennyit kap. A változás csupán néhány évtizede kezdődött, és van még dolgunk vele.

Mit adjunk tovább a lányainknak?

Magam a szorgalmat nem venném ki a listából, de azért hozzátennék még néhányat, főleg, ha a saját lányomra gondolok: legyen bátor és kíváncsi, merjen kérdezni, vitatkozni, nemet mondani. Tudja, hogy az ő véleménye éppen annyit ér, mint bárki másé. És soha, de soha ne kelljen kisebbnek mutatnia magát, hogy valaki nagyobbnak érezze magát mellette.

A mi családunkban több lány született, mint fiú, láttam néhány nevelési módszert, kacskaringós életutat. Ez alapján mondhatom, hogy a legtöbb, amit egy kislánynak átadhatunk, annak a biztos és megingathatatlan tudata, hogy egyenrangú. Lehetnek nagy tervei, álmodhat bármekkorát, lehet kutató, szerelhet autót, vezethet céget, de otthon is maradhat majd a gyerekeivel.

Ha megadatik, többet is kipróbálhat majd élete során, mert valóban van választási lehetősége. (Apropó, választás: bár természetesnek vesszük, hogy egy lány ugyanolyan jogokkal indul az életben, mint egy fiú, Svájcban, Európa szívében, csak 1971-ben kaptak országos választójogot a nők, egy kantonban pedig egészen 1990-ig kellett várni erre…) Október 11-én a lánygyermekek világnapja erre is emlékeztet minket.