Anyukám most lenne százhat éves. Nyolcvankilenc évet élt, mi ketten hatvanegy évet töltöttünk együtt. Nem sülve-főve, de mégis. Huszonnyolc éves korában születtem.
Nem is tudom, miért szedtem össze most ezeket a számokat. Valahogy jólesett rájuk nézni és mögé gondolni emlékeket, és most már idős fejjel, tapasztalásokat.
A dunyha alatt finom volt. Ott kucorodtunk ketten. Reggel volt, én kicsi voltam, annyira kicsi, hogy nem lógott ki a lábam. Belesimultam a teste ölelésébe, ő meg mesélt. Az anyukám imádta a mozit. És a filmek voltak az ő meséi. Nagy beleéléssel beszélt. Hosszan, pontosan idézve a párbeszédeket, lefestve a szereplőket, akik kivétel nélkül szerelmes nők és szerelmes férfiak voltak. A nők persze szépek és jók, a férfiak pedig elegánsak és igazi urak.
Megjelentek gonoszok is, de anyu vagy hanyagolta őket, vagy megnyugtatott, a végén minden jóra fordul. Ezek a dunyhás reggelek úgy belém vésődtek, mint a plafonon a repedés. Most is látom. A görbe vonalakból kis angyalfejet rajzolt a képzeletem, anyu meséiből meg hitet a jóban.
Emlékszem egy télikabátra.
Kézzel varrta. Nekem. Akkor még varrógépünk se volt. Mennyit kellett próbálni, uramisten! Utáltam próbálni. Ott kellett állni egyenesen, míg visszabontotta a kész varrást. Türelmetlen voltam. Szabadultam volna. Nem a hála érzésére emlékszem, hanem a türelmetlenségre. Azt hiszem, csodálkoztam, hogy anyu nem hagyja abba az egészet. Mert ő is türelmetlen volt. És mindig megszúrta az ujját. Sziszegett, és ennyit mondott: „Na, büszke leszel rá!”
És a nejlonharisnyák! Szemfelszedést vállalt, amikor apu beteg lett. Éjszakáig égett a kislámpa, alatta böködte az üvegpohárra feszített harisnyákat. Szerettem nézni, ahogy egymásba hurkolódnak a vékony szemek. És a szemfelszedő tű halk, kattogó hangját is szerettem. Nem motoros volt, sima, kézzel kellett föl-le böködni. Egy lefutott sor, egy forint.
Volt egy felemás napunk sokkal későbbről.
Anyu akkor már egyedül élt évek óta. Kirándulni járt hangos és vidám nyugdíjasokkal, tánccsoportot szerveztek, ha ritkán elmentünk, mosolyogva megtapsoltuk őket.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!