- A boldogtalanság nem mindig szomorúságként látszik, gyakran egészen más viselkedésekben mutatkozik meg.
- Vannak szokások, amelyek önmagukban ártalmatlannak tűnnek, együtt mégis sokat elárulhatnak a lelkiállapotunkról.
- Mutatjuk azt a 6 kevésbé feltűnő jelet, amely mögött tartós elégedetlenség vagy belső feszültség húzódhat meg.
Valaki úgy is érezheti magát magányosnak, értéktelennek vagy tartósan elégedetlennek, hogy közben dolgozik, társaságba jár, viccelődik és megosztja az élete legszebb pillanatait. Gyakran inkább az árulkodó, mire fordít feltűnően sok figyelmet: folyton bizonyítani akar, mások véleményét lesi, vagy fejben újra és újra lejátssza ugyanazokat a sérelmeket.
6 kevésbé látványos jel, amiből kiderül, milyen boldogtalan valaki
Egyetlen szokásból természetesen nem lehet megállapítani, hogy valaki boldogtalan-e. Az alábbi viselkedések nem diagnózisok, és átmeneti stressz idején bárkinél megjelenhetnek. Ha azonban több ilyen mintázat tartósan jelen van, és már a mindennapokat is befolyásolja, az arra utalhat, hogy az illető nincs igazán jól.
1. Túlságosan sokat foglalkozik azzal, mit gondolnak róla
A legtöbbünket érdekli, milyen benyomást teszünk másokra. A probléma akkor kezdődik, amikor valakinek szinte minden döntését a külső megítélés határozza meg. Vajon elég sikeresnek látszik? Jó ruhát választott? Elég szellemes volt? Mit jelentett a másik fél arckifejezése? Nem beszélt túl sokat vagy éppen túl keveset? Aki önértékelését nagyrészt mások visszajelzésére építi, annak a hangulata is kiszolgáltatottá válhat.
Kapcsolódó: Kiderült, melyek a legboldogtalanabb munkakörök
Egy dicséret rövid időre felemeli, egy kritika viszont aránytalanul mélyre taszíthatja. A kutatások szerint az az önbizalom, amely főként mások visszajelzésére épül, sérülékenyebb, mivel folyamatosan változó eseményekre és mások reakcióira támaszkodik.
Árulkodó lehet, ha valaki nem azt kérdezi magától, hogy „nekem jó-e így”, hanem szinte kizárólag azt: „mit fognak ehhez szólni?”
2. Mindenáron hasznosnak és elfoglaltnak akar látszani
A szorgalom önmagában nem a boldogtalanság jele. Más a helyzet, ha valaki képtelen pihenni anélkül, hogy bűntudata támadna. Az ilyen ember gyakran hangsúlyozza, mennyi dolga van, milyen későig dolgozott, vagy milyen kevés alvással is képes teljesíteni. Nem egyszerűen eredményeket szeretne elérni: azt akarja bizonyítani, hogy szükség van rá, és megérdemli az elismerést.
Ha az önbecsülés kizárólag a teljesítménytől függ, soha nincs valódi célvonal. Az egyik feladat után azonnal érkezik a következő, a pihenés pedig lustaságnak vagy elvesztegetett időnek tűnik.
A perfekcionizmust vizsgáló metaanalízis szerint különösen az állandó hibázástól való félelem, a túlzó önkritika és a mások elvárásaival kapcsolatos aggodalom függ össze a kiégés tüneteivel. Nem a magas célok jelentik tehát feltétlenül a veszélyt, hanem az érzés, hogy semmilyen teljesítmény nem lehet elég jó.
3. Fejben folyton visszatér ugyanahhoz a sérelemhez
Miért mondta ezt? Miért nem válaszoltam másképp? Hogyan tehette ezt velem? Hol rontottam el? Az események átgondolása segíthet levonni a tanulságokat. A rágódás azonban nem vezet új felismeréshez vagy megoldáshoz: ugyanazokat a gondolatokat és érzéseket forgatja újra.
Ethan Kross, a Michigani Egyetem pszichológiaprofesszora negatív gondolati hurokként írja le a belső zajt: ez lefoglalja a figyelmünket, így kevesebb mentális kapacitásunk marad arra, amit tenni szeretnénk vagy tennünk kell. Ha tehát ugyanazokat a sérelmeket játsszuk le újra és újra, attól még nem kerülünk közelebb a megoldáshoz – közben viszont egyre több energiát veszítünk.
A rumináció – vagyis a nehéz érzéseken, azok okain és következményein való ismétlődő töprengés – hozzájárulhat a depresszió és a szorongás kialakulásához, illetve súlyosbíthatja a már meglévő tüneteket.
Aki bizonytalannak vagy kívülállónak érzi magát, könnyen a közösségi élet függőjévé válhat
4. Megszállottan figyeli, ki hol áll a társasági ranglétrán
Ki kit hívott meg? Kinek válaszoltak előbb? Ki kapta a legtöbb figyelmet? Vajon miért nevettek olyan sokat a másik ember történetén?
Aki bizonytalannak vagy kívülállónak érzi magát, könnyen a közösségi élet megfigyelőjévé válhat.
Ahelyett, hogy felszabadultan bekapcsolódna, folyamatosan elemzi a társaság erőviszonyait és a saját helyét.
A kutatások szerint aki magányosnak érzi magát, könnyebben észreveheti a visszautasítás vagy a kirekesztés jeleit, és érzékenyebben reagálhat rájuk. Ez rövid távon akár abban is segíthetne, hogy az illető újra közelebb kerüljön másokhoz, de tartóssá válva éppen a közeledést nehezítheti meg.
5. Állandóan a legrosszabb forgatókönyvre készül
Az előrelátás hasznos képesség. A folytonos katasztrófára való készülés viszont már túlmutat az egyszerű óvatosságon. A tartósan boldogtalan vagy szorongó ember még egy jó lehetőségben is hamarabb észreveheti a veszélyt, mint az örömöt. Mi lesz, ha nem sikerül, mi történik, ha elveszít valamit, mi van, ha megbetegszik, nevetségessé válik vagy cserben hagyják?
Az úgynevezett bizonytalanságtűrés azt mutatja meg, mennyire tudunk együtt élni azzal, hogy nem ismerjük előre az események kimenetelét. Azok,
akik nehezen viselik a bizonytalanságot, gyakrabban hajlamosak a túlzott aggodalmaskodásra és a szorongásra.
A folytonos felkészülés ilyenkor biztonságérzetet ígér, de valójában távol tarthatja az embert a jelentől. Mire minden lehetséges bajra kidolgozta a tervet, már nem marad figyelme arra, ami éppen jól alakul.
6. Nehezen teszi le a telefonját
Egyetlen telefonhasználati szokásból nem lehet megítélni senki lelkiállapotát. A készülék után nyúlás azonban érzelmi menekülőúttá válhat.
Ha valaki minden szabad másodpercben ellenőrzi az értesítéseit, lehet, hogy nem csupán unatkozik. A folyamatos inger elnyomhatja a kellemetlen gondolatokat, miközben a kedvelések, üzenetek és reakciók pillanatnyi jó érzést adhatnak.
A gond akkor kezdődik, amikor a hangulat attól függ, hogy érkezett-e válasz, hányan látták a bejegyzést, vagy mások élete mennyivel izgalmasabbnak tűnik. Egy áttekintő tanulmány szerint a közösségi médiában gyakori társas összehasonlítás és irigység alacsonyabb jólléttel járhat együtt. Az összefüggés azonban nem jelenti azt, hogy minden közösségimédia-használat káros.
Nem feltétlenül a képernyőidő a legbeszédesebb, hanem az, hogy mi történik, amikor nincs mit ellenőrizni. Ha a csend azonnal nyugtalanságot kelt, érdemes lehet megfigyelni, milyen érzést próbálunk elkerülni.
Mit tehetünk, ha magunkra vagy valakire ráismerünk?
A felsorolt viselkedések közül több teljesen természetes reakció lehet egy nehéz időszakra, munkahelyi nyomásra, veszteségre vagy kapcsolati bizonytalanságra.
Érdemes azt megfigyelni:
- Mióta tart ez a változás?
- Elvesz-e időt és energiát a fontos kapcsolatoktól?
- Képes-e az illető még örömöt vagy érdeklődést átélni?
- Romlott-e az alvása, a teljesítménye vagy az önmagáról alkotott képe?
- Tud-e változtatni a szokásán, vagy már kényszerítőnek érzi?
Ha a rossz hangulat, az üresség, a reménytelenség vagy az érdeklődés elvesztése hetekig fennáll, és a mindennapi életet is megnehezíti, érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni.
Kapcsolódó: 5 dolog, amire a boldog emberek biztosan nemet mondanak
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!