A mindennapi rohanásban, amikor fáradtak és túlterheltek vagyunk, sokkal könnyebb lecsapni a biztosítékot, azaz elnémulni, mint beleállni egy nehéz, érzelmileg megterhelő beszélgetésbe. Sokan úgy tekintenek a csendre, mint a békére.
– Ők azt gondolják ilyenkor: inkább nem szólok semmit, hogy ne legyen veszekedés. Nem veszik észre, hogy a jeges hallgatás sokkal rombolóbb és fájdalmasabb, mint egy hangos, de tisztázó vita. A csendfalak mögött ugyanis szép lassan elhidegülnek egymástól a felek, és mire észbe kapnak, már csak két idegen lakik egy fedél alatt – kezdi Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor.
Kapcsolódó: A csenddel verés károsabb, mint gondolnád
– A praxisomban azt látom, hogy szinte minden második pár megküzd ezzel a nehézséggel. Sajnos a kapcsolatok egyik leggyakoribb rákfenéje, mivel annyi megbántottság, megoldatlan probléma halmozódik fel, ami végül megcsaláshoz vagy szakításhoz vezethet. A pszichológia szaknyelve a csenddel verést silent treatmentnek nevezi, ami a passzív-agresszív viselkedés tankönyvi példája.
Mi rejtőzik a csenddel verés mögött?
A büntető csendnek egész skálája létezik, a finom utalásoktól a napokig tartó némaságig.
– Ha a coachingüléseimen lehámozzuk a düh és a hallgatás rétegeit, a mélyben óriási bizonytalanságot és félelmet találunk – magyarázza a szakértő. – Sokan azért menekülnek a csendbe, mert egy probléma vagy vita során a feszültség hatására a racionális agyuk lekapcsol. Olyan belső szorongás és bizonytalanság önti el őket, amit nem tudnak szavakba foglalni.
A némaság ilyenkor védőbástya: ha nem szólok, nem tudok hibázni, nem tudnak bántani. Aki így tesz, nem büntetni akar, hanem lefagy. Amikor a vita hevében órákra magára csukja az ajtót, az még lehet egészséges határszabás is, ha elmondja: most dühös vagyok, kell idő, hogy megnyugodjak, átgondoljam, utána megbeszéljük.
Ha viszont szó, magyarázat nélkül becsapja előttünk az ajtót, az már a büntetés kategóriája.
A másik típus a láthatatlan ember, aki jelen van, de figyelmen kívül hagy. Velünk szemben ül az asztalnál, mégis levegőnek néz. Kérdezzük, de nem felel, vagy csak jéghideg igen-nemmel. Míg a kivégző az, aki napokig, hetekig csendfalat húz fel.
Ez érzelmi zsarolás, ahol a cél a másik megtörése. Addig tart a bojkott, amíg a párja nem könyörög bocsánatért. Utóbbiak kiváltó oka szinte mindig a kommunikációs kudarc és a gyermeki működésmód.
A mérgező tánc
A napokig tartó csendhez két ember kell.
– Olyan, mint egy mérgező tánc, amiben mindkét fél részt vesz. Vannak olyan tipikus válaszreakciók, amelyekkel az áldozat, bár szenved, mégis akaratlanul fenntartja a viselkedést. Amikor elkezd engesztelni, bocsánatot kér azért is, amit el sem követett, azt tanítja a másiknak, hogy a csenddel verés kifizetődő, hiszen behódolnak neki.
Ha elhiszi az áldozat, hogy tényleg mindig ő a hibás, megérdemli a büntetést, azzal elfogadja a bántalmazó dinamikát.
Ám akad olyan ellenálló reakció is, ami hidegháborúhoz vezet. Ilyenkor a másik is felveszi a kesztyűt, ő is elhallgat, bezárkózik, duzzog, és elindul a néma játszma: ki bírja tovább szó nélkül? A felek egyre messzebb sodródnak egymástól, a sérelmek pedig beégnek a lelkükbe.
A mókuskerékből csak úgy lehet kiszállni, ha megtanuljuk tudatosan megfigyelni a reakcióinkat, és nem megyünk bele a játszmába – magyarázza Jánosi Valéria.
Húzzuk ki a játszma méregfogát!
Nem a vita hevében kell megoldani a problémát.
– Amikor a csendfal már áll,
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!