Fekete Edina írása a Nők Lapja Évszakok 2022-es tavaszi számából.

Lelkileg nagyon megterhelő, amikor egy hozzánk közel álló csenddel büntet, vagyis napokig, hetekig, hónapokig kerüli a szemkontaktust, megvonja tőlünk a szavakat, érzéseket. Az ilyesfajta viselkedés súlyos károkat okoz a kapcsolatban, és borzasztó nehéz jól reagálni rá. Fekete Edina kiderítette, mégis hogyan érdemes.

Fapofa-kísérlet. Dr. Edward Tronick amerikai fejlődéspszichológus nevezte el így vizsgálatát, amelyben azt figyelte, hogyan hat a babákra, ha a gondozójuk nem reagál a kicsi kapcsolódási kísérleteire. A filmen is megtekinthető kísérlet elején az egy év körüli kislány és édesanyja derűsen játszanak. A következő fázisban az anyuka hátat fordít, s amikor visszafordul, az addig érdeklődő arca az utasítás szerint már teljesen kifejezéstelen. Két percig kell kerülnie a baba tekintetét, és közömbös arccal ignorálni bármilyen gesztusát. Azt imitálja, amikor az anya érzelmileg hozzáférhetetlen, például depresszió, függőség miatt. A pici azonnal érzékeli a változást, és minden képességét latba veti, hogy visszaszerezze az édesanyját. Rámosolyog, kis kezével mutogat, felé hajolva, hangosabban gőgicsél. Mivel nem kap reakciót, mimikája egyre erősebb kétségbeesést tükröz. 50 másodpercnél már élesen sikít, s amikor ezzel sem ér el semmit, és édesanyja továbbra is kifejezéstelen arccal bámul, a baba ívbe feszíti testét és keservesen sírni kezd. Egy percig sem tartott a kísérlet, s a babán eluralkodott a stressz. Erre az anya feladja a pókerarcot, maga felé fordítja a bömbölő kislányt, aki először kétkedve nézi, majd megkönnyebbülten viszonozza anyukája mosolyát. Újra biztonságban van.

Passzív-agresszív bántalmazás

„A kísérletben a baba erős szeparációs szorongástól szenved, hiszen a mamája hiába van jelen, megvonta tőle a szeretetteli kapcsolódást. A csenddel verés ugyanilyen helyzetet teremt, és egy felnőtt csenddel vert is ugyanezt a feszültséget éli át: kétségbeesik és összetörik, ha egy fontos személy a vélt vagy valós sérelméért azt a kegyetlen büntetést választja, hogy elérhetetlenné teszi önmagát: elfordul tőle, nem felel, nem veszi fel a telefonhívását, nem válaszol az üzeneteire. Ez egy passzív-agresszív bántalmazás, amelynek az áldozatai attól szenvednek legjobban, hogy úgy érzik, olyan, mintha nem is léteznének, láthatatlanná váltak. Emellett a bántalmazotton eluralkodik az önvád és a kisebbrendűségi érzés, hiszen ha büntetik, kezdi elhinni, hogy tényleg vétkezett” – magyarázza Geist Klára pszichológus, pár- és családterapeuta. A szakember hangsúlyozza, hogy a csenddel büntetés egy rejtett hatalmi játszma.

„Nem minden csenddel büntető ember nárcisztikus. Állhat a háttérben kommunikációs nehézség vagy konfliktuskerülés is.”

„Aki a negatív impulzusokat adja, az kontrollt akar gyakorolni a másik felett: megvonja tőle a kapcsolódás lehetőségét, és ezzel rákényszeríti, hogy egyre nagyobb igyekezettel közeledjen, és az elutasítások hatására megtörve kérje bocsánatát.”

De vajon mi áll a jelenség hátterében, és kik használják? A családterapeuta úgy érzékeli, hogy a közvélemény ezt a viselkedést a narcisztikus személyiségzavarral élőkhöz társítja. Pedig a népességnek csupán 1–3%-a narcisztikus, miközben a jelenség ennél sokkal gyakoribb.

„Bizonyos súlyosságú narcisztikus személyiségzavarnál a csenddel verés a bántalmazó csomag része a verbális és/vagy fizikai agresszió, a gázlángolás, a külvilágtól való elszeparálás, állandó kontrollálás mellett. De nem minden csenddel verő ember narcisztikus – hangsúlyozza szakértőnk. – Állhat a háttérben kommunikációs nehézség vagy konfliktuskerülés is. Csakhogy míg az elkerülő viselkedésű vagy konfliktuskerülő ember utólag rálát viselkedésére, és kifejezi, hogy megbánta, változtatni akar, addig a narcisztikus manipulatív módon a másikat hibáztatja és jogosnak érzi a bántalmazást. A háttér mindhárom esetben hasonló. A csenddel verők a származási családjukban megtanulták, hogy a valós, pláne negatív érzelmeket nem lehet vállalni, mert a szülők arra adott reakciója kiszámíthatatlan, nem tudják befolyásolni, így inkább rászoknak a passzivitásra. Ez a tanult tehetetlenség. Emiatt nem mondják ki a problémáikat, hanem indirekt módon, a csendbe burkolózással fejezik ki a dühöt, elégedetlenséget. Ez teszi nehézzé a viselkedésre adott reakciót. Egy érzéseit eláruló emberrel lehet vitázni, megoldást keresni. De azzal lehetetlen, aki éppen az ignorálással büntet. És a legkeményebb kritika sem fáj annyira, mint ha levegőnek néznek minket.”

Tudatos mérgezés

A csenddel verő származási családjában a szülő is használhatta ezt a fajta kontrollt a gyerekkel szemben, aki továbbviszi a bántalmazó mintát.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .