- A kutatás szerint kizárólag a négy-öt éves korban megjelenő macskatartás okozott károkat a gyerekek lelki egészségében.
- Kutyák, madarak vagy akár a hörcsögök is lehetnek rossz hatással a mentális egészségre a családban?
- Miért lehet a macska negatív hatással a gyerekek lelkiállapotára?
Egy doromboló kiscica, amely esténként a gyerekek mellé gömbölyödik az ágyon, nem igazán tűnik hatalmas kockázatnak. Hogyan is rombolhatná a kisebbek lelkét, mikor olyan cuki? Sok családban a háziállat ráadásul családtag, aki fogódzót jelent a gyerekeknek: meghallgatja a titkaikat, nem ítélkezik, és akkor is társaságot nyújt, amikor a felnőttek elfoglaltak.
A háziállatokkal életre szóló kapocs jöhet létre. Egy kiskedvenc jelenléte megnyugtathatja a gyereket, közös témát teremthet a családtagok között, és lehetőséget adhat a gondoskodás gyakorlására.
Egy közel 1900 spanyol család adatait feldolgozó kutatás azonban azt mutatja, hogy a kép jóval összetettebb, és vannak kevésbé idilli részletei is. Nemcsak az számíthat, milyen állat él a családdal, hanem az is, mikor kerül az otthonba, mennyi ideig marad, és milyen kapcsolat alakul ki közte és a gyermek között.
Közel 1900 család életét követték
A World Journal of Pediatrics folyóiratban megjelent vizsgálat a spanyol INMA, vagyis Gyermekkor és Környezet projekt adatain alapult. Ez egy hosszú távú követéses kutatás, amely már a várandósságtól kezdve vizsgálja a környezeti tényezők gyerekek fejlődésére gyakorolt lehetséges hatásait.
A mostani elemzésbe 1893 család adatait vonták be. A kutatók feljegyezték, élt-e háziállat a családban a gyerek egyéves, majd négy-öt éves korában. Külön vizsgálták a kutyákat, a macskákat, a madarakat, valamint egy közös csoportban az olyan kisebb állatokat, mint a hörcsögök, nyulak, halak, teknősök és más hüllők.
A gyerekek érzelmi és viselkedési állapotát hét-nyolc éves korukban, egy széles körben alkalmazott szülői kérdőív segítségével mérték fel. A kutatók két nagy tünetcsoportot vizsgáltak:
- A befelé irányuló problémák közé tartozott többek között a szorongás, a lehangoltság, a visszahúzódás és a lelki eredetű testi panaszok.
- A kifelé irányuló problémák közé sorolták például a szabályszegést, az agresszív viselkedést és a hiperaktivitást.
Fontos kiemelni, hogy ezek a pontszámok nem jelentenek automatikusan pszichiátriai diagnózist. A kérdőív a viselkedési és érzelmi tünetek gyakoriságát jelzi, nem azt állapítja meg, hogy egy gyerek mentális betegséggel él-e.
A macskatartásnál találtak kedvezőtlen kapcsolatot
Az eredmények szerint önmagában az, hogy a családnak volt valamilyen háziállata, nem mutatott egyértelmű kapcsolatot a gyerek későbbi mentális egészségével. A kutyák és a madarak esetében sem találtak statisztikailag jelentős kedvező vagy kedvezőtlen összefüggést.
Egyetlen eredmény lógott ki látványosan: azoknál a gyerekeknél, akiknek egyéves korukban még nem volt macskájuk, négy-öt éves korukban viszont már igen, hét-nyolc évesen átlagosan több befelé és kifelé irányuló problémát mértek. A különbség a társadalmi helyzet, a gyerek neme, életkora és több más lehetséges befolyásoló tényező figyelembevétele után is megmaradt. A befelé irányuló tünetek gyakorisága 37 százalékkal, a kifelé irányulóké 26 százalékkal volt magasabb ebben a csoportban, mint a macska nélkül élőknél.
Persze ez nem jelenti azt, hogy minden macskával élő gyereknél problémák alakulnak ki.
A kedvezőtlen kapcsolat ráadásul nem általában a macskatartásra vonatkozott, hanem kizárólag arra a csoportra, ahol a macska a két felmérési időpont között, vagyis a gyerek egy- és négy-öt éves kora között jelent meg a családban.
Azoknál, akik a vizsgálat mindkét időpontjában macskával éltek, nem sikerült ugyanezt az összefüggést kimutatni. A kutatás tehát egy egészen szűk és speciális élethelyzetre mutatott rá csupán.
Nem tudjuk, hogy a macska volt előbb, vagy a lelki nehézségek
A vizsgálat egyik legfontosabb korlátja, hogy nem képes igazolni az ok-okozati kapcsolatot. A macskatartás megelőzte ugyan a hét-nyolc éves korban végzett állapotfelmérést, de ebből még nem következik, hogy az állat idézte elő a később mért tüneteket.
Elképzelhető például, hogy bizonyos családok éppen azért választanak macskát, mert a gyerekük már korábban szorongóbb, visszahúzódóbb vagy nehezebben teremt kapcsolatot másokkal. A macska kisebb lakásban is tartható, nem kell naponta sétáltatni, és önállóbb állatnak gondoljuk, ezért praktikus választás lehet egy olyan család számára, mai túlterhelt a mindennapokban.
Ebben az esetben nem a macska váltaná ki a nehézségeket, hanem egy már meglévő családi vagy gyermeki nehézség az, ami növelte a macskatartás valószínűségét, tehát megfordítja az egész szituációt.
A kutatók nem ismerték azt sem, milyen szoros kapcsolat alakult ki a gyerek és az állat között, mennyire vett részt a gyerek a gondozásában, bent vagy kint tartották-e a macskát, illetve időközben veszítettek-e el háziállatot. Pedig egy kedvenc eltűnése, elajándékozása vagy halála önmagában is komoly gyászélményt jelenthet egy kisgyereknek.
A macskák függetlensége is szerepet játszhat?
Számos hipotézist felállítottak azzal kapcsolatban, miért lehet rossz hatással a macska a gyerekek lelki egészségére (Forrás: Unsplash/Getty Images)
A szerzők több lehetséges magyarázatot is felvetettek, ezek azonban egyelőre csak hipotézisek. Az egyik szerint a macskák önállóbb, kevésbé kiszámítható kapcsolódási módja miatt egyes gyerekek nehezebben alakíthatnak ki velük folyamatos érzelmi köteléket.
Ez az általánosítás azonban könnyen félrevezető lehet. A macskák személyisége és emberhez való kötődése között óriási különbségek vannak, ahogy arra Bánszky Noémi gyógypedagógus és állatasszisztált terapeuta is rámutatott korábbi cikkünkben. Egyes állatok kifejezetten keresik a gyerek társaságát, mások több nyugalmat és távolságot igényelnek. A kapcsolat minősége valószínűleg sokkal többet számít annál, hogy milyen fajhoz tartozik az állat.
Ez is érdekelhet: mit jelent, ha a macskád bökdös a mancsával?
Az is elképzelhető, hogy a kisgyerek még nem érti megfelelően a macska finom jelzéseit. Ha nem veszi észre, mikor szeretne az állat egyedül maradni, a kapcsolat könnyebben válhat kiszámíthatatlanná. Ez inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a felnőtteknek meg kell tanítaniuk az állat testbeszédének tiszteletét, nem arra, hogy a macska rossz társ volna a gyerek számára.
A toxoplazmózist is felvetették, de nem vizsgálták
A kutatásról szóló beszámolókban a toxoplazmózis lehetséges szerepe is megjelent. A Toxoplasma gondii nevű parazita végleges gazdája a macska, és korábbi vizsgálatok összefüggéseket kerestek a fertőzés, valamint bizonyos viselkedési és pszichiátriai problémák között.
A mostani kutatásban azonban sem a gyerekeket, sem a macskákat nem vizsgálták toxoplazma-fertőzésre. Emiatt nem állíthatjuk, hogy a megfigyelt kapcsolat mögött ez a parazita állna.
Az ember ráadásul nemcsak macskától fertőződhet meg. Gyakoribb forrás lehet a nem megfelelően átsütött hús, a mosatlan zöldség és gyümölcs, illetve a szennyezett talaj. A macska puszta jelenléte tehát nem azonos a toxoplazmózissal, és különösen nem bizonyítja, hogy mentális tüneteket okozott egy gyereknél.
A kisebb állatoknál kedvező összefüggést találtak
A vizsgálat másik érdekes eredménye szerint azoknál a gyerekeknél, akik egyéves és négy-öt éves korukban is folyamatosan valamilyen kisebb állattal éltek együtt, kevesebb befelé irányuló problémát mértek később.
Ebbe a csoportba azonban nagyon különböző állatok kerültek, a hörcsögtől és a nyúltól kezdve a halakon át egészen a teknősig. Emiatt nem tudjuk megmondani, melyik állat lehetett az, ami jelentősen növelte a jótékony hatásokat. A kutatók feltételezése szerint a kisebb állatok rendszeres, viszonylag kiszámítható gondozása segítheti a felelősségérzet, az empátia és az önszabályozás kialakulását. Ezt a magyarázatot azonban további vizsgálatoknak kell megerősíteniük.
Szóval ne is rohanjunk azonnal hörcsögöt vagy teknőst venni mentális egészséget védő célzattal. Egy állat nem terápiás eszköz, hanem hosszú távú felelősség, saját szükségletekkel.
A család macskájától sem kell megválnunk
A tanulmány alapján semmi nem indokolja, hogy a szülők eltávolítsák a már szeretett macskát a gyerek mellől, vagy lemondjanak az örökbefogadásról. A kutatók maguk is óvatosságra intettek, és hangsúlyozták, hogy az eredményeket nagyobb mintán, más életkorokban és eltérő családi környezetekben is meg kell ismételni.
A háziállat gyerekre gyakorolt hatása valószínűleg nem egyedül a fajtól függ. Legalább ilyen fontos lehet a gyerek életkora és temperamentuma, az állat személyisége, a családi légkör, a gondozás kiszámíthatósága és az, hogy a szülők mennyire segítik a biztonságos kapcsolat kialakulását.
Ha macska érkezik a családba, érdemes megtanítanunk a gyereknek, hogy az állat nem játék. Legyen lehetősége elvonulni, ne zavarjuk evés vagy alvás közben, és figyeljük azokat a jelzéseket, amelyek túlterheltségre utalnak. A gondozásba életkorának megfelelően bevonhatjuk a gyereket, a felelősség azonban mindig a felnőtté marad.
Ha pedig a gyerek tartósan szorongó, visszahúzódó, lehangolt, agresszív vagy feltűnően megváltozik a viselkedése, ne a macskában keressük automatikusan az okot. Beszéljünk a gyerekkel, egyeztessünk az óvodával vagy az iskolával, és szükség esetén kérjük gyermekorvos vagy gyermekpszichológus segítségét.
Nézd meg, mennyire ismered a macskák kommunikációját! Hány pontod lesz a kvízen?
Fotó: Unsplash/Getty Images
A videó AI alapú programmal készült.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!