A Terápia macskákkal című könyv szerzője és a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Bánszky Noémi egyetemi tanulmányai végén kezdett állatasszisztált terápiával foglalkozni, kezdetben kutyákkal. A cirmosokkal való munkát az élet hozta: amikor cicája lett, az otthonában tartott kutyás fejlesztőfoglalkozásokon hamar világossá vált, hogy a gyerekek közül sokakat legalább annyira vonzanak a macskák, mint a kutyák.
Noémi kíváncsi volt arra, mennyire tréningezhetők ezek az állatok, és lehetséges-e egyáltalán terápiás segítőt faragni belőlük. Saját útkeresése idővel szakmai módszertanná nőtte ki magát, és olyan szemléletté formálódott, ami végül a cirmosok tanításával kapcsolatos előadásokon, workshopokon túl egy alapítvány létrejöttéhez vezetett.
Itt a terápiás munkára alkalmas cica-gazdi párosokat egy speciális képzési és vizsgarendszeren keresztül készítik fel, hogy később segítő szakemberekkel együttműködve vehessenek részt állatasszisztált terápiás foglalkozásokon. Emellett olyan személyi segítő macskák képzésére is lehetőséget biztosítanak, hogy aztán saját – depresszióval, szorongással vagy autizmussal élő – gazdáik mindennapjait támogathassák.
Ez is érdekelhet: Ne szégyelljük a gyászunkat – Beszélgetés Onody Viktória társállatgyász-specialistával
Tényleg lehet tanítani a macskákat? A jutalomfalatnál jóval több kell hozzá
Ha végignézünk az evolúció és a háziasítás alakulásán, kitűnik, hogy a macska mindig is sajátos módon kapcsolódott az emberhez. Talán ezért vagyunk hajlamosak úgy gondolkodni ezekről az állatokról, mint ködös, misztikus, bizonytalan jelenségekről – és hasonló mítosz alakult ki a terápiás macskák körül is.
Holott, mint arra Bánszky Noémi rávilágít, a cirmosok nem kevésbé intelligensek vagy kiismerhetők, mint a kutyák, csupán mások a motivációik. Az ebek evolúciósan úgy fejlődtek, hogy együttműködjenek velünk. A macska ezzel szemben az egyetlen háziállatunk, amelynek vad őse nem csoportorientált faj, hanem magányos, egyedül is boldogulni képes ragadozó volt.
Ez is érdekelhet: Terápiás kutya a könyvtárban vizsgadrukk ellen
– A macskákra sokkal inkább igaz az, hogy nagy részben nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk – mondja Noémi. – Mindez persze nem önzőségből történik. Egy macska nem azért tűnhet önfejűnek, mert arrogáns, hanem mert sokkal érzékenyebb a stresszre, és evolúciós okokból kisebb a szociális terhelhetősége. Ezért dolgoztunk ki egy olyan képzési rendszert, ami a macskák valódi működésére épül. Ma már vannak szakembereink, akik értik a macskák viselkedését, és ennek megfelelően tudják felkészíteni, majd támogatni a segítő macskákat és gazdáikat.

Hogy mitől válik egy macska alkalmassá a terápiás munkára, Bánszky Noémi szerint ezt csak a felkészítés során lehet megítélni (Forrás: Canva)
Tapasztalataim szerint nagyon jól taníthatók a cicák is, ugyanazok a tanuláselméleti törvényszerűségek vonatkoznak rájuk, mint más állatokra. Itt is alapvetően kondicionálásokkal dolgozunk, és ez is egy pozitív megerősítésen alapuló, macskák esetében igazán finomra hangolt tréningrendszer. Természetesen jutalomfalatot is használunk, de ennél azért jóval összetettebb a dolog, ugyanis néha egy macska nem kér az ételből.