Kamilla kiskamasz volt, amikor a YouTube-on szembejött vele egy K-pop-videó, néhány évvel később pedig rátalált a BTS együttesre. 2016-ban végleg beszippantotta a dolog.
– Zenészcsaládból jövök, lenyűgözött, hogy ez a zene egyszerre finom és erőteljes, egészen más, mint a nyugati pop. Azóta tudom, hogy mindent szeretnék megtanulni erről a kultúráról – meséli.
A nulláról, online anyagok segítségével kezdett dalokat fordítani, majd nekilátott a nyelvtanulásnak. Bár eredetileg nemzetközi tanulmányokra készült, az utolsó pillanatban az ELTE koreai szakát jelölte meg a továbbtanulásnál. Másodévesen ösztöndíjjal fél évet tölthetett Dél-Koreában. Vidékre, Szuvonba került, ahol koreai diákokkal tanult együtt.
A nyelvet jól beszélő, szőke, európai nőként óriási feltűnést keltett. Hazatérése után befejezte az egyetemet, közben szabadúszó koreai–magyar tolmácsként dolgozott. Koncerteken, kulturális programokon, forgatásokon és minisztériumi találkozókon is szükség volt rá. Egy új ösztöndíjjal újra sikerült kijutnia, most egy szöuli mesterképzés második felét végzi művészet- és kultúramenedzsment szakon.
Lakás, barátok, randik – ilyen az élet Szöulban
A hosszabb távú kiutazás első nagy feladata a lakáskeresés volt. Kamillát mellbe vágták az árak: bár a szöuli albérletek díját egy magyar egyetemista is ki tudja köhögni, a kaució egy apró lakás esetében is több millió forint.
Kamilla Kangnamban mandut, azaz koreai gombócot és nenkmjont, azaz hideg tésztalevest visz hazafelé (Forrás: Családi archívum)
A család és a házi koszt hiányát is meg kellett szokni.
– A testvéreimmel nagyon szoros a kapcsolatom, hiányoznak. Szeretek főzni, és imádom a magyar konyhát, itt viszont a jó minőségű alapanyagok, főleg a zöldségek-gyümölcsök kifejezetten drágák. Étteremben ellenben viszonylag olcsón lehet friss, kiadós ételt kapni, egy leves és főétel több, mellé kínált apró falattal, fermentált zöldségekkel két-háromezer forint körüli összeg.
Itt mindig van hová menni, Szöul sosem alszik, a kultúra, a könyv, a szórakozás pedig kifejezetten olcsó. Kamilla gyakran jár múzeumba – huszonöt év alattiaknak ingyenes –, dzsesszklubba, koncertekre, és szívesen próbál ki új kávézókat is. Akár egyedül is.
– Bár sok jó ismeretséget kötöttem, mély barátságom nem alakult ki. Sok koreai azt feltételezi rólam, hogy nem beszélem a nyelvet, és saját, gyengének vélt angoltudása miatt nem kezdeményez. Egyébként vendégszeretők itt az emberek.
A húszas évei közepén járó Kamilla számára a romantikus ismerkedés is fontos, ez azonban Szöulban egészen másképpen működik, mint mifelénk.
A Csongkjecson patak Szöul belvárosi részén kedvelt randihelyszín
– A legtöbb kapcsolat itt úgy indul, hogy bemutatnak neked valakit. „Ő X. Y. unokatestvére, nagyon jó fej.” Ez itt egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, viszont megalapozza a bizalmat és felgyorsítja a keresgélést. Nem is baj, mert itt nagyon erősek az elvárások. A velem egykorú ismerőseimnél látom, milyen terhet jelent számukra, hogy a családjuk szerint hol „kellene” tartaniuk az életben munka és párkapcsolat szempontjából.
Ez a nyomás újfajta ismerkedési módokat is szül. Egyre-másra nyílnak az egyedül ivós bárok, ahol a házigazda játékokkal és az ülésrend változtatásával segíti az ismerkedést. A haladó ismerkedési módok ellenére azonban a koreai társadalom jóval konzervatívabb a férfi-női szerepek és a párkapcsolatok kérdésében, mint a magyar.
– A szexről kevés szó esik, az egyéjszakás kalandok pedig kevésbé elfogadottak – ami persze nem jelenti azt, hogy ne történnének meg. A párok nyilvános helyen többnyire nem fejezik ki a gyengédségüket. Menstruációval vagy fogamzásgátlással kapcsolatos reklámot nemigen látni, az ilyesmi itt magánügynek számít.
Dél-Koreában nem kitűnni kell, hanem tökéletesnek látszani
– Mind a mai napig lenyűgöz, hogy Szöul milyen rendezett, tiszta. Bár rengeteg ember él egymás mellett, a közös terek makulátlanok, a szolgáltatások gyorsak, a mindennapi folyamatok gördülékenyek. A koreai életet áthatja a ppalli-ppalli, azaz „gyorsan, gyorsan” szemlélet. Csak egy példa: nem is tudom, hányadik szemüvegemet csináltattam itt. A keret kiválasztása több időbe telik, mint amíg olcsón, precízen elkészítik az azonnal vihető lencsét.
A rendezettség kissé katonásnak is tűnhet, és az udvariaskodás nem jellemző, meséli Kamilla. Itt nem általános, hogy a férfi előreengedi a nőt, vagy hogy az emberek megtartják egymásnak az ajtót. A zsúfolt metrón a felszállók nem feltétlenül várják meg, amíg mindenki leszáll. Aki kimarad, lemarad: ez itt így természetes.
– Érdekes, hogy a koreai nők és férfiak milyen nagy figyelmet fordítanak arra, hogyan mutatkoznak mások előtt. A hétköznapi viselet visszafogott, semleges színű, de mindig gondosan összeállított. Nem feltétlenül az a cél, hogy valaki kitűnjön a tömegből – egy piros télikabáttal már reklámtáblának néz ki az ember –, inkább az, hogy a lehető legjobb, rendezett formáját mutassa.
Különös ellentmondás, hogy miközben Szöulban szinte minden szolgáltatás
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!