Soha nincs késő, és a nagy döntéseket időskorban sem kell siettetni feltétlenül. Ezt bizonyítja a jelenlegi Guinness-rekorder Marjorie Fiterman és Bernard Littman esete, akik 2024 májusában házasodtak össze Philadelphiában. Marjorie 102, Bernard 100 éves volt. Mindketten özvegyként kerültek ugyanabba az idősotthonba, néhány ajtónyira laktak egymástól, míg végül egy jelmezes partin ismerkedtek össze. Kapcsolatuk már kilenc éve tartott, amikor összeházasodtak.
Nem korhatáros
Vajon érvényes az a kulturális elképzelés, hogy az „igazi” nagy szerelmek húszas, harmincas, esetleg negyvenes éveinkben köszöntenek be, ezután pedig legfeljebb valamiféle kompromisszumos közös magányűzés következhet? Francine Russo, a Szerelem 50 felett című, magyarul is megjelent sikerkönyv szerzője mer szembemenni az előbbi elképzeléssel, és azt mondani: a szerelem bizonyos szempontból jobb is lehet az élet második felében.
Russo egyik központi állítása az, hogy a magasabb életkor nem feltétlenül hátrány a szerelemben, sőt, bizonyos értelemben előny. Ezt támasztja alá a Stanford Egyetem pszichológusa, Laura Carstensen által kidolgozott társas-érzelmi szelektivitás elmélete is, miszerint ahogy idősebbek leszünk, és egyre világosabban érzékeljük, hogy az időnk véges, megváltozik, mire fordítjuk azt.
Kevésbé érdekelnek a távoli jövőben megtérülő célok, és fontosabbá válnak azok az emberek és élmények, amelyek itt és most érzelmileg jelentősek. Fiatalon gyakran jövőt választunk magunknak egy társ személyében, idősebben már inkább magát az embert.
Kapcsolódó: Dolly Parton 17 hónappal követte imádott férjét – Hírességek, akik nem sokkal élték túl társukat
Russo könyve valószínűleg annak is köszönheti sikerét, hogy nem óvatoskodik a tabutémákkal sem. Bár az időskori szerelemről szóló filmekből például gyakran egyszerűen kivágják a szexualitást, a szerző az olyan állításoktól sem riad vissza, hogy az idősebb kori szex bizonyos értelemben jobb lehet, még akkor is, ha fizikailag több korláttal kell számolni. Ötven, hatvan felett a jó szex egyre kevésbé teljesítmény, sokkal inkább kommunikáció és együttműködés, írja.
Az ötvenes éveiben járó Attilának nem kis fejfájást okozott, amikor évek óta özvegy édesapja őt kérte meg, hogy járjon utána, miért olyan magas a telefonszámlája. Attila az ügyfélszolgálaton szembesült vele, hogy apja 86 évesen erotikus novellákat hallgat egy emelt díjas számon. Egy évvel később a temetőben ismerkedett meg egy hetvenes hölggyel, és nagy kacsintások közepette újságolta a fiának, hogy már eszébe sem jut az emelt díjas telefonálás. Büszke rá, hogy fiatalabb barátnője van, és fennhangon hirdeti, hogy ők bizony nem csak egymás kezét fogdossák.
A késői szerelem szabadsága
Russo a könyvében azt a fontos következtetését is megosztja, hogy az idősebb korban kialakult szerelem egyik nagy szabadsága, hogy nem kötelező benne követni a régi forgatókönyvet. Egy új kapcsolatnak ötven-hatvan-hetven felett nem feltétlenül kell ugyanazon az útvonalon végigmennie, mint fiatalon.
Nem kell kizárólagosságot fogadni a találkozgatásban, nem kell összeköltözni, összeházasodni, és a közös kassza sem magától értetődő. Ez a nőknél különösen érdekes lehet: egy évtizedek alatt kialakított saját élet, lakás, rutin és önállóság után egy új szerelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindezt szeretné feladni.
Tamás és Edina egy munkahelyi nosztalgiacsoportban találkoztak majdnem harminc év kihagyás után. Eleinte csak viccesen csetelgettek arról, hogy egykor mindketten odavoltak a másikért, de egyikük sem mert lépni, hiszen házasok voltak. Közel a hetvenhez, mindketten elváltan azonban nem vesztegették tovább az idejüket.
Kapcsolódó: Az időskori szexualitás a demencia ellen is hatékony segítség lehet
Személyesen is találkoztak, és a régi vonzalom olyan erővel támadt fel közöttük, hogy Edina – gyerekei és unokái legnagyobb döbbenetére – még másik városba is költözött, hogy együtt élhessen a férfival. Egy idő után azonban hiányozni kezdett a régi élete, és arra jutott, hiába szereti Tamást, vissza akar költözni korábbi otthonába.
A szétköltözés első körben szakítást is jelentett, néhány hét elteltével azonban Tamás és Edina elkezdték látogatni egymást 120 kilométerre lévő otthonaikban. Kapcsolatuk ma úgy működik, hogy egy héten nagyjából három alkalommal találkoznak, de mindennap beszélnek, közösen nyaralnak, és az ünnepeket is együtt ülik meg.
Társat, de honnan?
Amikor a cikk témájával kapcsolatban egy olyan pszichológushoz fordultam, aki idősekkel foglalkozik, válaszok helyett újabb kérdéseket kaptam. A szakember elmondta, hogy még név nélkül sem akar „okoskodni” egy olyan témában, amiről már mindent elmondtak, csak a lényeget nem: hol ismerkedhetnek az idősebbek, mit tanácsolhat a pácienseinek. Arra kért, hogy majd akkor hívjam vissza, ha erre a kérdésre tudok neki válaszolni.
Az idézett könyv szerzője, Russo azt írja, a környezetében alig talált potenciális partnereket, az online térben azonban hirtelen olyan emberek tömegéhez fért hozzá, akikkel egyébként sosem találkozott volna.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2025-ös kutatása szerint a 60 év felettiek átlagosan napi 3,7 órát töltenek internetezéssel, és 6,8 különböző online tevékenységet végeznek. Ez már nagyon messze van attól az előítélettől, amely szerint a nagymama hetente egyszer bekapcsolja a számítógépet, hogy megnézze az unokák fényképeit.
Kapcsolódó: A szerelem nem nézi a kort – Párt találni 60 felett
Az online társkeresés kitágíthatja az idősebb egyedülállók beszűkült természetes ismerkedési körét. De – akárcsak a fiatalabb korosztályok számára – ebben az esetben is megvannak a maga buktatói.
– Négy éve vagyok fent különböző társkeresőkön, kisebb-nagyobb megszakításokkal – meséli Katalin. – Volt egy fél évig tartó kapcsolatom, és találkoztam olyan férfival is, akivel három randi után én kezdtem el nézegetni, hová utazhatnánk együtt. Aztán eltűnt. Viszont volt, akitől én menekültem: egy úr például az első kávé mellett közölte, hogy nagyon tetszem neki, csak le kellene fogynom öt kilót.
Egy másik férfival hetekig nagyon jól alakult minden, míg ki nem derült, hogy ugyanezt még legalább három nő gondolja róla. Amikor rákérdeztem, azt mondta, ő nem szeretné „túl korán bezárni a lehetőségeket”. Hatvannyolc éves volt. Azóta sem adtam fel. Néha elegem van abból, hogy húszéves fotókat nézegetek, és próbálom kitalálni, pontosan mit jelent, hogy valaki „fiatalos”. De voltak nagyon jó találkozásaim is, és egyszer szerelmes is lettem. Most 64 éves vagyok, és továbbra is szeretnék társat.
Az idősebb kori szerelem egyik legnagyobb paradoxona, hogy sokkal több tapasztalattal érkezünk bele, mégis újra kezdőnek érezzük magunkat. Egy ötven-, hatvan- vagy hetvenéves ember mögött lehet több évtizedes házasság, válás, veszteség vagy hosszú egyedüllét, de amikor ott ül vele szemben valaki, aki tetszik neki, ugyanúgy megjelenhet a bizonytalanság, a sérülékenység és az elutasítástól való félelem.
Talán mert akármennyi élettapasztalatot is gyűjtünk, egy új szerelem küszöbén valahol ugyanazok maradunk, akik tizenhat évesen izzadó tenyérrel ültek az első randin, és azon töprengtek: vajon mi lesz ebből?
Az Életrevalók klub alapítója – Strummer Zsuzsanna
A z Életrevalók klub mellett már működik az Életrevalók társkeresője is, amely 65 év felettieknek jött létre. Egy probléma van: igen kevés férfi jelentkezik. Egyrészt ebben a korosztályban már kevesebb a férfi, másrészt nem is élnek a lehetőséggel. A férfiak sokkal kevésbé viselik jól a magányt, de nagyon nehezen nyitnak.
Strummer Zsuzsanna
A nők elmennek, keresnek maguknak társaságot, a férfiak viszont bezárkóznak. Ha belép közülük valaki a Facebook-csoportunkba, és ír egy bemutatkozást, rögtön két-háromszáz like és hozzászólás érkezik, szinte lecsapnak rá a nők, mert nagyon szeretnének társat.
Igazán jó lenne valami pozitívat mondani, de nehéz. Mi mindent megpróbálunk. Az egyesületünk minden héten kap egy termet a 14. kerületben, és próbálunk kitalálni olyan programokat, amelyek kimondottan vonzók lehetnek a férfiak számára. Sajnos ebben a korosztályban ugyanis az is jellemző, hogy ha valahol szinte csak hölgyek vannak, a férfiak azt mondják, „csak nem ülök be ennyi asszony közé”.
Kapcsolódó: 3 csillagjegy, akire csak idősebb korában talál rá a szerelem
Sokuk még olyan iskolába járt, ami nem volt koedukált, számukra nem természetes, hogy kényelmesen érezzék magukat ennyi nő között. A mostani fiatalok ebből a szempontból már szerencsésebbek. Aztán van a férfiaknak egy másik csoportja, akik obszcén dolgokat írogattak a hölgyeknek a csoportunkban – míg ki nem tiltottuk őket. Szerintem egyébként ők sem ilyenek, ez csak egy póz, de nagyon rosszul veszi ki magát a közösségünkben.
Próbáltam pszichológust kérdezni, miként lehetne a férfiakat jobban bevonzani a programjainkra, de igazából ő sem tudta a választ. Nincs válasz. Én azt látom, idősebb korban kisebbségben van az, aki egyedül él, és azt mondja, nem akar ismerkedni.
A többség szeretne társat, akivel nem feltétlenül akar együtt lakni, csak elmenni ide-oda, jól érezni magát, de a függetlenségét megtartani. Persze azért vannak pozitív történetek is. Nemrég összefutottam egy 80 éves ismerősömmel, és kérdezgettem, hova tűnt, miért nem jár a klubba. „Képzeld, szerelmes vagyok” – újságolta. Igenis van szerelem ebben a korban is!
Illusztráció: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!