Az érzelmi intelligencia napjaink egyik leggyakrabban emlegetett pszichológiai fogalma, pedig nem is olyan régen, az 1990-es évek elején vezette be a szakmai köztudatba Peter Salovey és John D. Mayer, széles körben pedig Daniel Goleman tette ismertté. Azóta viszont egyre inkább látjuk, milyen fontos szerepet játszik az önismeretben, a kapcsolatainkban, a konfliktuskezelésben, a munkában vagy éppen a gyermeknevelésben.
Miközben az intelligenciahányados, az IQ standardizált tesztekkel viszonylag pontosan mérhető, az érzelmi intelligencia, az EQ összetett érzelmi és társas készségek együttese, ezért számszerűsítése jóval nehezebb.
Több mint empátia
Az érzelmi intelligenciát – ami részben a velünk született temperamentumunkra, részben a környezetünkből átvett mintákra épül – általában az empátiával azonosítjuk, holott az önismeret, az önreflexió és az érzelemszabályozás éppúgy hozzátartozik. Olyan tanulható, fejleszthető készségek összességéről beszélünk, amelyek segítenek felismerni, megérteni és kezelni a saját érzéseinket, valamint a helyzetnek megfelelően reagálni mások érzelmeire.
Persze, ahogy a szakember rávilágít, magas érzelmi intelligenciával sem lehetünk mindig türelmesek, és nem is cél, hogy elnyomjuk a kellemetlen érzéseket.
– A fejlett EQ nem azt jelenti, hogy mindig kedvesek vagy jókedvűek vagyunk – magyarázza Horkai Klaudia. – Lehetünk dühösek és feszültek is, a különbség inkább az, hogy tudjuk, mi történik bennünk, képesek vagyunk felelősséget vállalni a reakcióinkért, és nem hagyjuk, hogy az érzelmeink átvegyék az irányítást a viselkedésünk felett. Nem elfojtjuk azokat, hanem teret adunk, és megpróbáljuk megérteni, mit üzennek nekünk, miközben felelősséget vállalunk a kifejezésükért.
Az érzelmi intelligencia nem állandó állapot
Egy feszült találkozón könnyű rásütni bárkire, hogy alacsony az EQ-ja, holott a hirtelen reakcióból még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Gondoljunk csak a krónikus stresszre, ami egy egyébként jó önismerettel rendelkező embert is kibillenthet a lelki nyugalmából.
Kapcsolódó: 6 jel, hogy az érzelmi intelligenciád fejlesztésre szorul
– Az érzelmi intelligencia nem jelent állandó csúcsteljesítményt, és a lelki nehézségek sem bizonyítják a hiányát. A nehéz élethelyzetekben természetes módon meginoghat az ember – folytatja Horkai Klaudia. – A magas EQ nem garancia arra, hogy mindig jól reagálunk, és a stressztől sem véd. Sok minden befolyásolhatja, mennyire tudunk önmagunkra figyelni, átgondoltan reagálni, és kezelni az adott helyzetet.
Mindannyian kerülhetünk krízisbe, lehetünk kialvatlanok, túlterheltek, gyászolhatunk.
Mindezek hatással vannak arra, mennyire tudjuk használni az érzelmeink kezelésében és a kapcsolódásban szükséges készségeinket. Bárkivel előfordulhat, hogy impulzívan reagál, és rázúdít mindent a másikra. Az számít, később tudunk-e korrigálni, és azt mondani: „Rosszul válaszoltam, hibáztam, bocsánatot kérek.” Nagyon fontos, hogy ne bélyegezzünk meg senkit egyetlen szituáció alapján. Meglehet, épp nehéz pillanatában találkoztunk vele.
Milyen jelek utalhatnak érzelmi nehézségekre?
Az érzelmi működésünkre leginkább hosszabb távon megfigyelhető reakciókból lehet következtetni. Ha bizonyos viselkedésformák visszatérő mintázatot mutatnak, az érzelmek felismerésének, szabályozásának és kifejezésének nehézségeire is lehet gyanakodni.
– Az érzelmi készségek fejletlenségére utalhat a rendszeres impulzivitás, ha valaki nehezen viseli a kritikát, minden észrevételt személyes támadásként él meg, és védekezésből visszatámad. Jelzés lehet az empátia hiánya is, vagy az, ha az illető nem, vagy csak nagyon nehezen érti meg a másik nézőpontját – sorolja a pszichológus.
– Az is előfordulhat, hogy konfliktushelyzetben teljesen elzárkózik, passzívvá válik vagy visszahúzódik. Ilyenkor nem, vagy nagyon nehezen tudja szavakba önteni a benne kavargó érzéseket, és inkább elcsendesedik. Fontos azonban, hogy a zárkózottság nem feltétlenül jelenti az érzelmi intelligencia nehézségeit. Valaki anélkül is pontosan értheti a saját érzéseit, és felelősséget vállalhat a tetteiért, hogy hosszan beszélne a belső világáról. Természetesen ennek az ellenkezője is előfordulhat; lehet valaki rendkívül közlékeny, miközben az érzései rendre elárasztják, és nem tudja szabályozni azokat.
Nem az ítélkezés, hanem a megértés visz előre
– Lényeges különbség van aközött, hogy valaki még nem rendelkezik bizonyos érzelmi készségekkel, vagy tudatosan elzárkózik minden visszajelzéstől és a kölcsönös, konstruktív párbeszédtől – figyelmeztet a szakember. – Ha azt tapasztaljuk, hogy egy hozzánk közel álló személy nehezen igazodik el az érzelmek világában, a minősítés aligha visz közelebb a megoldáshoz.
Érdemes türelemre törekedni, és olyan közeget teremteni, amelyben a partnerünk is biztonságosan megnyílhat.
Ahelyett, hogy „te ilyen-olyan vagy”, fogalmazzuk meg tisztán a saját élményünket: „Rosszulesett, amikor azt mondtad vagy tetted.” Ezzel mintát is mutatunk a támadás helyett, ami általában védekezést vagy visszatámadást generál.
Más a helyzet viszont, ha az illető következetesen elutasítja a felelősségvállalást, lesöpri vagy bagatellizálja az érzéseinket, és nem hajlandó együttműködni. Ilyenkor nem pusztán fejletlen érzelmi készségekről, hanem a szükséges kölcsönösséget nélkülöző kapcsolati működésről beszélhetünk. Ilyenkor arra is figyelnünk kell, hogy önmagunkat megóvjuk – az EQ része az is, hogy felismerjük, mikor nincs értelme újra és újra belemenni ugyanabba a helyzetbe. Sajnos néha el kell fogadnunk, hogy nem mindenkivel juthatunk el a kölcsönös megértésig.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!