SNI az osztályban – miért ilyen nehéz ma együtt tanulni?

Mélyen együttérzünk az oktatásban résztvevőkkel, hiszen egyáltalán nem könnyű eligazodni a különböző nevelési igények, kategóriák és címkék között. Az SNI-sek (sajátos nevelési igényűek) például tartós állapotuk miatt egyéni fejlesztést vagy speciális pedagógiai támogatást igényelnek.

Ide tartoznak egyebek mellett az autizmussal, ADHD-val, tanulási zavarokkal (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia), illetve más mozgásszervi, érzékszervi vagy idegrendszeri, értelmi eltéréssel élő gyerekek. Érzékelhető, hogy a kép így máris túlságosan sokszínű ahhoz, hogy a helyzet valamilyen általános módszerrel kezelhető lenne. Az érintettek támogatási igénye rendkívül különböző, míg az egyiknek elsősorban tanulási segítségre van szüksége, addig a másiknak folyamatos gyógypedagógiai támogatásra.

– Ha egy gyerek SNI-státuszt kapott, akkor már nem járhat bármelyik oktatási-nevelési intézménybe, csak oda, ahol ennek az állapotnak a megértését és kezelését hivatalosan vállalják – mondja prof. dr. Gyarmathy­ Éva egyetemi tanár, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus.

– Tény, hogy a kód korlátozza a gyereket és a szülőt is, de ha nincs, akkor nem látjuk, valójában hány tanulónak lenne szüksége speciális fejlesztésre, így nem lépünk a rendszerszintű megoldás felé. Egy osztályban viszont ma már nem csak azokkal a gyerekekkel jár – sokszor ugyanolyan szintű – kihívás, akik SNI-kóddal bírnak.

SNI-s gyerek az iskolában: évismétlést javasoltak neki, máshol ötös tanuló lett

Kata kislánya már óvodás korában kapott fejlesztéseket idegrendszeri éretlensége miatt, ezzel együtt nagyon értelmes gyerek. A körzetes általános iskolában azonban már az első kisebb akadálynál beskatulyázták a problémás, tanulási nehézséggel küzdő tanulók közé. 

Az SNI-s és neurodivergens gyerekeknek sokszor nem több elvárásra, hanem az egyéni igényeikhez alkalmazkodó oktatásra és megfelelő támogatásra van szükségük (Forrás: Getty Images)

– A nyílt órákon láttam, hogy az osztályban huszonnyolcból jó, ha tíz gyerek tipikusan fejlődő, és gyakorlatilag csak velük haladt a tanító – meséli Kata. – Az osztályfőnök a személyes beszélgetések során többször hangsúlyozta, hogy ne legyenek magas elvárásaim egy „ilyen” gyerekkel, mint az enyém, és év végén osztályismétlést javasolt neki. Úgy éreztem, ez a hozzáállás és bánásmód rombolja a kislányom önbizalmát, ezért átvittem egy olyan iskolába, amely kimondottan a neurodiverzitásra szakosodott, de ugyanúgy lépést tart a tananyaggal, mint az állami iskola.

– A neurodiverzitás szemlélete szerint az eltérő fejlődési mintázatokra nem kizárólag hiányosságként, hanem az emberi sokféleség részeként érdemes tekinteni. A kislányom – köszönhetően a megfelelően képesített pedagógusoknak és a szemléletnek – ötös tanuló lett.

Megtapasztalhatta, milyen érzés sikereket elérni, és azt is, hogy nem vele van a baj.

Sajnálom, hogy jelen helyzetben ez csak egy alapítványi, tehát fizetős iskolában valósulhatott meg, ahova egyébként a többszörös túljelentkezés miatt nehéz bejutni.

Miért van egyre több SNI-s és neurodivergens gyerek az iskolákban?

Számszerűen kimutatható, hogy az ezredfordulótól kezdve megduplázódott az eltérő idegrendszeri fejlődésű gyerekek száma. 

– Egy osztályban ma két „papíros gyerek” mellett ül tíz, akik szintén kaphatnának papírt – folytatja dr. Gyarmathy Éva. – Miért? A kutatások azt jelzik, hogy az utóbbi évtizedekben a korábbiakhoz képest jóval több, az idegrendszer fejlődését különböző módokon befolyásoló fertőzés, toxikus hatás és stressz éri a gyerekeket, akár már az anyaméhben is.

Maga az anyai stressz is hatással van rájuk, és ez szintén erőteljesebbé vált.

Ezekre az egyértelmű folyamatokra a magyar oktatás nem reagált – sem az intézményekben, sem a pedagógusképzésben. A gyorsan fejlődő gyerekekkel ugyanúgy gond van, mint a lassan fejlődőkkel – tehát nyilvánvaló, hogy a mai gyerekeket nem úgy kellene tanítani, ahogy a száz évvel ezelőttieket, mégis ugyanazt a módszert kényszeríti rájuk az iskola.

Még ma is arra oktatják a pedagógusokat, hogy a tanmenetre figyeljenek ahelyett, hogy gyerekekre optimalizált feladatsorokat állítanának össze. A gyerekektől pedig azt várják el, hogy mindenki egyformán fejlődjön, ami képtelenség. Bízom benne, hogy a jelenlegi oktatásirányítás mindezen változtatni fog. 

Így alkalmazkodhatna az iskola az SNI-s és neurodivergens gyerekekhez

Néhány intézmény a saját hatáskörén belül próbál a valódi megoldás felé fordulni: képzésekre küldik a pedagógusokat, új módszertanokat vezetnek be. Szakértőnk például szolnoki, tatabányai, fóti és budapesti iskolákkal dolgozik együtt egy új metódus, a CogniPlay átadásán.

– Alsó tagozatos, elsős-másodikos gyerekekkel alkalmazzuk már ezt a módszert, amely során a saját ütemükben, egymással kapcsolódva, aktívan tanulhatnak – részletezi a szakpszichológus. – Az öt-hat fős csoportokat több felnőtt kíséri, elsősorban a tanító, aki inkább tanulásszervező, moderátor, és az asszisztensei. A ma már nem ritka harmincfős osztálylétszám már önmagában óriási teher, főleg, hogy nagyjából minden harmadik tanuló speciális figyelmet igényel.

Nem várható el egy pedagógustól, hogy ezt a helyzetet egyedül kezelje.

 Az integrált oktatás során elengedhetetlen az iskolapszichológus, a pedagógiai vagy szükség esetén a gyógypedagógiai asszisztens jelenléte is az osztályban.