„Maga az utolsó reményünk, Grabowski!” – 40 éves a Macskafogó

Az elmúlt négy évtizedben sokan próbálták megfejteni, vajon miért pont egy egerekről és macskákról szóló alkotás került kultfilmstátuszba. A kezdeti sikerhez több tényező is hozzájárult: kellett a fordulatos sztori, a vicces karakterek, a fülbemászó dalok, de a negyven éve nem lanyhuló rajongáshoz ennél többre volt szükség.

Hátrányból került az élre 

Mielőtt nekiláttam e cikk megírásának, a szerkesztőségben belehallgattam a film néhány betétdalába, és néhány perc múlva már csak azt vettem észre, hogy – életkortól függetlenül – a kollégákkal együtt énekeljük: „Miu-mi újság? Hív a cicuskád!”

Átbeszéltük a kedvenc szereplőket, jeleneteket, szállóigéket, és kiderült, hogy a szüleink és a gyerekeink között is akadnak rajongók, így a Macskafogó valóban lefedi a teljes magyar lakosságot. Minden idők egyik legikonikusabb rajzfilmje azonban hosszú ideig reménytelen vállalkozásnak tűnt.

Nepp József forgatókönyvíró – aki addigra már olyan népszerű sorozatok történeteit jegyezte, mint a Mézga család vagy a Gusztáv – eredetileg csupán egy különleges rajzfilmes videóklipet szeretett volna készíteni. A kiszemelt dal az eredetileg négy szaxofonra írt Four Brothers­ volt, amelyet a világhírű The Manhattan Transfer tett ismertté.

Nepp arra gondolt, mi lenne, ha a lendületes dzsesszszámhoz egy olyan modern, látványos animáció társulna, amely önmagában is történetet mesél el. A dallamot Deák Tamás dzsessztrombitás, zeneszerző hangszerelte újra, aki olyan sorozatok emlékezetes zenéit komponálta, mint a Mézga család vagy a Kérem a következőt! (Dr. Bubó). A néhány perces klip terve fokozatosan nőtt egyre nagyobbra, mígnem egy teljes történet bontakozott ki köré, és ennek csak része volt az alvilági patkánybanda által előadott Négy gengszter dal.

Minden a négy gengszterpatkánnyal kezdődött

A forgatókönyv elkészülte után meg kellett oldani a finanszírozást, ám a Népművelési Minisztérium Film-főigazgatósága elutasította az alkotók pályázatát, mondván, a készülő rajzfilm „sem művészi értéké­ben, sem kultúrpolitikailag nem támogatandó”. Az alkotók kénytelenek voltak külföldi partnereket találni, így a gyártás magyar, kanadai és nyugatnémet koprodukcióban valósult meg.

Ez is érdekelhet: Menő Manó – A végtelen vonalból varázsolt világ

A rendező, Ternovszky Béla számára a Macskafogó különleges mérföldkő volt: számos sikeres televíziós animáció – Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai, Vakáción a Mézga család, Gusztáv vagy a Kérem a következőt! – után ez lett az első egész estés mozifilmje.

Amikor a film 1986. október 2-án a mozikba került, a közönség azonnal a szívébe zárta, a szakma azonban eleinte hűvösen fogadta. A Filmvilág kritikusa sablonos gengszterfilmként írt róla, amely ugyan megfelel a műfaji szabályoknak, de túlságosan sokat kölcsönöz a sikerfilmek világából, ahelyett, hogy bátrabban élne a rajzfilm nyújtotta lehetőségekkel.

Mások viszont már ekkor kiemelték egyedi humorát és sodró lendületét. Az idő végül egyértelműen a közönségnek adott igazat: a Macskafogó már bemutatásának első negyedévében több mint hatszázötvenezer nézőt vonzott a hazai mozikba, 1986 egészét tekintve pedig – a Szerelem első vériggel holtversenyben – az év legnézettebb filmje lett.

A siker titka 

A történet első pillantásra egyszerűnek tűnik. Az X bolygón járunk, M. M. u. 80-ban, vagyis Mickey Mouse után nyolcvan évvel. Az egerek békéjét veszély fenyegeti, miután a macskák bűnszervezetbe tömörülve készülnek leszámolni velük. Az egyetlen reményt egy titokzatos találmány jelenti, amelynek terveit Fushimishi professzor őrzi a távoli Pokióban.

A küldetésre az Intermouse legendás, visszavonult ügynökét, Nick Grabowskit kérik fel, miközben elterelésként útnak indítják a szerencsétlenkedő Lusta Dicket is. Az események felgyorsulnak: bérgyilkos patkányok, lezuhanó repülő, dzsungelbéli kalandok, tengeralattjárók, üldözések és váratlan fordulatok követik egymást, de a Macskafogó sikerét soha nem kizárólag a történet adta.

Az ikonikus duó: Safranek és Mr. Teufel

A film valójában a műfajok izgalmas koktélja: egyszerre bűnügyi történet, sci-fi, kémfilm, gengszterparódia és akcióvígjáték, de közben musical, burleszk, kalandfilm, vámpírmozi, sőt helyenként katasztrófafilm is. A macskalózok tengeri kalandjai, Grabowski titkos ügynököket idéző kütyüi, a mexikói vámpírdenevérek vagy Lusta Dick őserdei szerencsétlenkedése elsőre talán egymástól távol álló világoknak tűnnek, mégis tökéletes egységet alkotnak.

A nyolcvanas évek közepén mindez különösen jól működött, a nézők számára magától értetődőnek hatott az egerek és a macskák szembenállása, a hidegháborús fegyverkezési verseny szellemes paródiá­jaként értelmezték. A fenyegetettség, a titkos ügynökök, a világ sorsát eldöntő találmány és a szuperhatalmak logikáját idéző konfliktus mind ismerős volt a korszak közönségének.

Kapcsolódó: 70 éves a világ kedvenc vakondja

A film másik nagy erénye, hogy minden újranézéskor újabb rétegeket fed fel. Gyerekként egyszerűen izgulunk Grabowskiért, nevetünk Safraneken vagy Lusta Dicken, huszonévesen már feltűnnek a filmes kikacsintások, a szarkasztikus humor, a műfaji játékok, de később is azon kapja magát az ember, hogy mindig talál benne egy korábban figyelmen kívül hagyott poént vagy utalást.

Szinte minden képkockába rejtettek valamit: a nyitójelenet például a Csillagok háborúja ikonikus, beúszó főcímét idézi meg, miközben az egész történet kifigurázza a James­ Bond-filmek világát. A szereplők nevei apró nyelvi játékok: Giovanni Gatto neve olaszul egyszerűen Macska Jánost (Macskajancsi) jelent, Fritz Teufel németül Ördög Frici, magyar füllel ugyanakkor a tejfölre is asszociálunk.

Kevés olyan magyar film készült, amely ennyire együtt tudott öregedni a közönségével,

és ebben komoly szerepe van a kivételes szinkronnak, elég bármelyik szereplőt felidézni, hogy halljuk a fejünkben a semmivel össze nem téveszthető hangot.

Az alkotók ragaszkodtak hozzá, hogy a korszak legnagyobb színészei kölcsönözzék hangjukat a figuráknak: Sinkó László kiégett eleganciája Grabowskiként, Benedek Miklós fölényes Teufelje, Haumann Péter­ utánozhatatlan Safranekje vagy Mikó István örökké peches Lusta Dickje ma már éppúgy hozzátartozik a filmhez, mint a rajzok. Mellettük olyan művészek emlékezetes alakításai színesítik a hangsávot, mint Kern András, Bodrogi Gyula,­ Béres Ilona,­ Mécs Károly vagy Szombathy­ Gyula.

Feltámadás, ráncfelvarrás, újragondolás 

A Macskafogó nemcsak magyar generációk közös nyelve lett, de külföldön is szép pályát futott be. A tengerentúlon Cat City címmel mutatták be 1987-ben a Los Angeles-i Nemzetközi Filmfesztiválon, majd videó­kazettán forgalmazták az Egyesült Államokban és Kanadában. Az angol nyelvű változatban a szereplők nevét megváltoztatták, hogy azok ne emlékeztessenek a szocialista blokk lakóira.

A film különösen nagy népszerűségre tett szert a