Bízzunk benne, hogy a felülvizsgálat nem pusztán formaság lesz, és a lehető leghamarabb eltörlik ezt a rendelkezést. A terhességmegszakítás kérdése az ókortól kezdve erkölcsi és jogi viták tárgya. Világszerte emberek tüntetnek egyik oldalon a reprodukciós jogokért, másik oldalon az élet védelmében, csakhogy a szívhangrendelet nem az abortuszról szól.
Lehet más a véleményünk arról, hogy jár-e a nőknek önrendelkezési jog a saját testük felett; akár arról is, hogy az anya vagy a magzat érdeke az előrébb való-e. Vitatkozhatunk napestig, hogy valaki a saját vallási meggyőződését számonkérheti-e másokon, vagy hogy a visszatartó intézkedések hatására több gyerek születik-e.
A szívhangrendelet kapcsán azonban nem az a kérdés, ki mit gondol az abortuszról, hanem az, hogy egy már amúgy is súlyos válsághelyzetben lévő emberrel szemben a jogszabályok célja a segítségnyújtás-e, vagy a további érzelmi nyomás.

Az eddig nyilvánosságra került adatok azt mutatják, hogy a rendeletnek semmiféle visszatartó ereje nincs; az adott időszakban ugyanannyi volt a terhességmegszakítások száma, mint korábban, cserébe rengeteg nő szenvedte el a megalázó tortúrát.
Akiben van szemernyi empátia, az pontosan tudja, hogy az abortusz mekkora lelki teher.
A nők képesek felelős döntést hozni, és ez a döntés nem egyik napról a másikra születik meg; álmatlan éjszakák és rengeteg sírás előzi meg.
Mindegy, hogy valaki a családi körülményei, egészségügyi okok vagy a támogatás teljes hiánya miatt kényszerül erre; hogy a terhesség erőszak következménye, vagy egy meggondolatlan pillanaté, a fájdalom mindenhogy embert próbáló.
Akik egy képzelt piedesztálról lenézve ítélkeznek a nehéz helyzetben lévők fölött, gondolkodjanak el, vajon a szívhanggal való sokkolás helyett mivel tudnák ezeket a nőket érdemben támogatni. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy a moralizáló közhelyek mellett van-e a tarsolyban használható javaslat is.
A szigorítás ide vezetett Amerikában: Növeli a csecsemőhalandóságot az abortusztilalom
Kiemelt kép: Getty Images