- Azt már évek óta tudjuk, hogy a testtömegindex nem ad pontos képet az elhízásról.
- Mit jelent a klinikai és a preklinikai elhízás új fogalma?
- Milyen mérésekre és tünetekre érdemes a testsúlyunk mellett figyelnünk?
Előfordulhat, hogy a mérleg ugyanazt mutatja, a ruhaméretünk sem változott, mégis egészen más kategóriába tartozunk egy új szempontrendszer alapján, ami az elhízást illeti. Nem azért, mert egyik napról a másikra felszedtünk 20 kilót. Hanem mert a szakemberek már nem pusztán a kilogrammokból próbálnak következtetni arra, milyen hatással van a testzsír az egészségünkre.
Egy nemzetközi szakértői bizottság 2025-ben olyan diagnosztikai keretrendszert dolgozott ki, amely a testtömegindex mellett a testzsír mennyiségét, eloszlását, valamint a szervek működésére és a mindennapi életre gyakorolt hatását is figyelembe veszi. A javaslatot több tucat nemzetközi egészségügyi szervezet támogatta, de ez nem jelenti azt, hogy világszerte egyik napról a másikra lecserélték volna a korábbi diagnosztikai gyakorlatot. Inkább egy fontos szemléletváltás kezdődött el.
Mi a baj a BMI-vel?
A BMI, vagyis a testtömegindex a testsúlyunkat viszonyítja a magasságunk négyzetéhez. Gyors, olcsó és könnyen kiszámítható, ezért továbbra is hasznos szűrőeszköz lehet. Azt azonban nem tudja megmondani, hogy a súlyunk mekkora részét alkotja izom, csont vagy zsírszövet.
Ugyanaz a BMI egészen eltérő testösszetételt takarhat egy izmos sportolónál és egy alacsony izomtömeggel, de magas testzsírszázalékkal élő embernél.
De a testtömegindex arra sem ad választ, hol helyezkedik el a zsír. Pedig az elsősorban a hasüregben, a belső szervek körül felhalmozódó zsigeri zsír anyagcsere- és szív-érrendszeri szempontból különösen kockázatos lehet.
A BMI tehát nem haszontalan teljesen, de az elhízás nüanszainak feltárása alkalmatlan. Sokkal inkább egy jelzés, amely alapján szükség lehet további vizsgálatokra.
Nem csak az számít az elhízás szempontjából, mit mutat a mérleg
Mit jelent az új definíció szerint a klinikai elhízás?
Az új megközelítés – melyről a kutatók az Annals of Internal Medicine című szaklapban számoltak be – először azt igyekszik megerősíteni, hogy valóban fennáll-e túlzott zsírfelhalmozódás. Ehhez a BMI-t más mérésekkel, például derékbőséggel, derék-csípő aránnyal, derék-magasság aránnyal vagy pontosabb testösszetétel-vizsgálattal egészíthetik ki.
Klinikai elhízásról akkor beszélhetünk, ha a túlzott testzsír már szöveti vagy szervi működészavarral, illetve a mindennapi tevékenységeket korlátozó panaszokkal jár. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy valakinek a kívánatosnál több a testzsírja, hanem arról, hogy az már jelenleg is betegséget vagy mérhető működési problémát okoz.
Ez is érdekelhet: Már ebben az életkorban eldől, mennyire leszünk kövérek felnőttként
Ez lehet például olyan anyagcsere-, légzőszervi, mozgásszervi vagy szív-érrendszeri eltérés, amelyről az orvos meg tudja állapítani, hogy összefügg a többlet zsírszövettel. Ehhez azonban részletes kivizsgálás szükséges, egyetlen laboreredmény vagy derékbőség önmagában nem elegendő.
Új kategória: a preklinikai elhízás
A bizottság külön kategóriaként vezette be a preklinikai elhízás fogalmát is. Ide azok tartozhatnak, akiknél kimutatható a túlzott zsírfelhalmozódás, de az még nem okozott igazolható szervi működészavart vagy jelentős fizikai korlátozottságot.
Ez nem azt jelenti, hogy az érintett már beteg, inkább azt, hogy nagyobb lehet bizonyos későbbi egészségügyi problémák kockázata. Ilyenkor a cél az állapot követése, a személyes kockázati tényezők felmérése és szükség esetén a megelőzés, nem pedig automatikusan ugyanaz a kezelés, amelyre klinikai elhízás esetén lehet szükség.
A megnevezés ugyanakkor máris vitát váltott ki.
Egyes szakemberek attól tartanak, hogy a preklinikai jelző bagatellizálhatja a kockázatot, mások szerint viszont éppen ez akadályozza meg, hogy minden többlet testzsírral élő embert betegként kezeljenek.
Normál testsúly mellett is lehetünk érintettek
A Dél-kaliforniai Egyetem kutatói az új definíciót egy körülbelül 5600 felnőttet reprezentáló amerikai mintán alkalmazták. Becslésük szerint a hagyományos BMI-kategóriák alapján normál testsúlyúnak számító emberek körülbelül 26 százaléka, valamint a túlsúlyos kategóriába soroltak több mint fele megfelelhetett a klinikai elhízás vizsgálatban alkalmazott feltételeinek.
A derékbőség többet mondhat, de az sem tévedhetetlen
Az új rendszerben nagyobb szerepet kap a deréktáji zsírfelhalmozódás vizsgálata. Ennek oka, hogy a hasi zsír olyan krónikus gyulladást okozó anyagokat és hormonális jelzéseket bocsáthat ki, amelyek befolyásolhatják többek között a vércukorszint szabályozását, a vérnyomást és a szív működését.
Ez is érdekelhet: létezik egy anyagcsere-betegség, ami nem látszik a mérlegen – nem csak a túlsúlyon múlik az egészség
A derékbőség azonban szintén nem tökéletes mérőszám. Az eredmény attól is függhet, pontosan hol helyezzük el a mérőszalagot, milyen testhelyzetben mérünk, és hogyan vesszük a levegőt. Ezért nem érdemes egyetlen otthoni mérésből diagnózist felállítanunk.
A szakemberek éppen azt hangsúlyozzák, hogy a testalkat, a laborértékek, a vérnyomás, az erőnlét, a kórtörténet és az esetleges panaszok együtt adnak értelmezhető képet.
Nem lettünk egyik napról a másikra betegek
A cél nem az, hogy még több emberre kerüljön megbélyegző címke. Éppen ellenkezőleg: a szakértők szeretnék elkülöníteni azokat, akiknek pusztán magasabb a BMI-jük, de nincs túlzott testzsírjuk vagy egészségkárosodásuk, azoktól, akik papíron normál testsúlyúak, mégis olyan testösszetétellel élnek, amely már kockázatot vagy betegséget jelenthet.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a testsúly önmagában nem erkölcsi bizonyítvány és nem teljes egészségügyi lelet.
Honnan tudhatjuk, érintettek vagyunk-e?
Ezt nem tudjuk megbízhatóan eldönteni pusztán tükör, mérleg vagy internetes BMI-kalkulátor alapján. A testtömegindex kiszámítása hasznos kiindulópont lehet, de az eredményt érdemes a derékbőséggel, a vérnyomással, a vércukor- és vérzsírértékekkel, valamint a személyes és családi kórtörténettel együtt értékelni.
Különösen indokolt lehet orvossal beszélnünk, ha a haskörfogatunk növekszik, magas a vérnyomásunk, kedvezőtlenek a vércukor- vagy koleszterinértékeink, alvási apnoéra utaló panaszaink vannak, illetve a testsúlyunk vagy testalkatunk már a mozgásunkat és a mindennapi tevékenységeinket is akadályozza.
A cél az, hogy a szervezetünk jelenlegi állapotáról pontosabb képet kapjunk. A BMI továbbra is hasznos első lépés maradhat, de ahogy az egyik szakértő fogalmazott: ez csupán kiindulópont, nem végállomás.
Kapcsolódó: Szomorú összefüggés van a testalkat és a munkahelyi siker között
Fotó: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!