„Mindenekelőtt köszönet Franciskának, aki eléggé zaklatott hangú levelet írt szerkesztőségünknek, megjegyezve, hogy bezzeg összefog az ország, ha valahol négyes ikrek születnek, de a bácsalmási hat ikergyerekről tudomást sem vesznek” – ezzel a felütéssel indult 1979-ben egyik országos napilap Ikrek és ikrek – Hat szál nárcisz című cikke. Mint Franciska írja: „A Kucsera házaspár kissé túlteljesítette a népesedési politikát, ugyanis a feleség három év alatt háromszor szült ikreket. Ottjártamkor hetvennyolc pelenkát számoltam meg.”
Négy ikerpár
Györki Éva az első férjével tíz évig élt boldog házasságban Budapesten. Mivel nem született gyerekük, tervezgették az örökbefogadást, ám a férfi negyvenévesen elhunyt infarktusban. A fiatal özvegy a Kistextnél dolgozott, és megismerkedett az egyik kolléganője bátyjával, a metróépítő Kucsera Zoltánnal. A gyászév letelte után összeköltöztek. Zoltán nem tudta megszokni a pesti életet, és visszavágyott a szülőföldjére, Bácsalmásra. Éva hirtelen egy kistelepülésen találta magát disznók és tyúkok között.
Harmincnégy évesen lett anya. Az első ikrek, Viktória és Zoltán 1976 májusában születtek, Erzsébet és Julianna 1977 augusztusában, Éva és László 1979 januárjában. Akkoriban a modern 3D-s ultrahangnak még nyoma sem volt, az anya mindig csak a szülőszobában tudta meg, hogy ikreket hordott a szíve alatt. Sőt, 1980-ban egy negyedik ikerpárt is világra hozott, de a koraszülött Gyuri és Gábor csupán egy órát élt.
Négy ikerpár öt év alatt!
Elképesztő történet, de a tudósok kíváncsiságát nem keltette fel, a házaspár adottságait, titkát senki nem kutatta. Egyetlen újságcikk jelent meg róluk, azt is Franciska, a férj rokona harcolta ki. Éva darálta a hatgyerekes kismamák sűrű hétköznapjait. Az első években fürdőszoba nélkül éltek, a vizet a sarki kútról cipelte haza.
Ez is érdekelhet: Pénzzé tett gyerekkor, öregkori magány – A Dionne ötös ikrek tragikus története
Azt, hogy hat gyerekről gondoskodott, csodának érezte: a Jóisten megajándékozta azzal, ami az első házasságában nem adatott meg.

Gyerekként folyamatosan együtt voltak (Forrás: Családi archívum)
Az apa 1997-ben, az anya 2010-ben hunyt el. A család történetét a Nők Lapjának a négy lánytestvér idézi fel.
Így élnek ma a Kucsera ikrek
Kucsera Éva a székesfehérvári otthonában, egy társasház első emeletén fogad, velünk van Erzsébet is – mindketten a közeli gyárban dolgoznak. Videóhíváson keresztül csatlakozik hozzánk Julianna Svédországból, illetve Viktória, az egyetlen, aki még mindig Bácsalmáson lakik. Őszintén, szenvedélyesen mesélnek, a harsány nevetések és a könnyes elérzékenyülések folyamatosan váltják egymást.
Ez is érdekelhet: A TikTok hozta össze a babaként eladott ikreket
Hat baba ellátása olyan szervezést igényelt, amire az átlagos családok ritkán szorulnak rá. Például amíg az anyuka a legkisebb gyereket ölből etette, a többieket sorba fektette az oldalukra úgy, hogy a cumisüvegüket párna tartotta. Amikor a budapesti rokonokhoz utaztak, előző este kivitték a vasútállomásra a járókákat, a kicsik pedig reggel a bilijükkel a kezükben indultak a vonathoz.
Mivel az anya két műszakban hajtott a varrodában, az apa meg a téeszben robotolt traktorosként, a testvérek hétéves koruktól bekerültek a helyi kollégiumba, amit főleg a környező falvak, tanyák gyerekeinek tartottak fenn. Sokat bandáztak a bácsalmási nevelőotthon fiataljaival is.
– Azok voltak életünk legszebb évei, még ha a szüleinkkel csak hétvégén találkoztunk is – mondják.
A szülők arra nevelték a testvéreket, hogy a feladatoktól a selyemcukorig mindenen osztozkodjanak. Már gyerekként csirkét vágtak, és minden hétvégén kapáltak.

Ez a fotó a szülőkről az egyik lány, Viki esküvőjén készült (Forrás: Családi archívum)
– Apukánk szigorú ember volt, de másképp nem is lehetett hat gyereket kordában tartani – fogalmaz Éva. – Jöttek a barátnőim, elkértek apától a strandra, ő pedig azt mondta, majd akkor mehetünk, ha kész a kapálás. A barátnőim beálltak segíteni, hogy hamarabb végezzünk.