Üdítő olvasni a tartalmaidat, érződik, hogy hiszel az őszinteség felszabadító erejében. Mi vezetett a tabukommunikáció irányába?
Újságíróként tizenkét évig újra meg újra ezekhez a kérdésekhez nyúltam, és akkor is ilyen témák vonzottak, amikor később PR-szakemberként dolgoztam egy cégnél. Régóta szerettem volna intimedukációval foglalkozni, ami sokáig nem fért bele az életembe a nyolcórás munka mellett. Amikor apukám meghalt egy súlyos betegségben, azt akartam, hogy ne legyen egy szabad percem sem.
Ekkor indítottam el a Szexsulit egyfajta munkaterápiaként, amit idővel egyre többen kezdtek olvasni. Akkor fogalmazódott meg bennem először komolyan, hogy talán ezzel szeretnék igazán foglalkozni.
Tavaly a Nők Lapja Példakép Díj egyik jelöltje voltál. Mi történt veled azóta? Az elmúlt években a Testsuli (korábban Szexsuli) is sokat változott, folyamatosan tágult a fókuszod.
Tele vagyok most reménnyel. Amikor lassan hét évvel ezelőtt elkezdtem a testedukációt, először csak a szexualitással szerettem volna foglalkozni. Ahogyan nőtt az önismeretem, és változott a világ, úgy fordultam a tabukommunikáció felé. Azt tapasztaltam az elmúlt években, hogy a mérhető adatok nem jobbak, hanem rosszabbak lettek, legyen szó a tinédzserkori terhességek számáról, vagy arról, hogyan és milyen formában beszélhetünk kényes, de lényegi kérdésekről.
Bizakodó vagyok, hogy az életkornak megfelelő, intézményesített, emberi kapcsolatokra nevelés – aminek a szexualitás is a része – teret kaphat a jövőben. Régóta tervem, hogy párterapeuta legyek, és fontos irány lett számomra a testközpontú művészetterápia is. A csoportjaimban főként nem szokványos, akár tabusított témákkal is foglalkozunk, érintve például a nemi szervekkel kapcsolatos érzéseket, a szülés után megváltozott formát, a perimenopauzát, menopauzát – ami szerencsére ma már egyre kevésbé tabu –, vagy egyszerűen csak azt, hogy szőrtelenítsünk-e, vagy ne.
Ez is érdekelhet: Elkésett, aki a 14 éves gyerekével ül le a szexről beszélgetni
A foglalkozásokon nagyon szeretném rávezetni az embereket arra – és nem csak a nőket –, mennyi örömöt adhat a testünk, vagy milyen jó például, hogy érezhetjük az illatokat, hogy nézhetjük a felhőket. Sokszor tapasztalom, hogy aki negyven fölött jár, gyakran érzi úgy, hogy már öreg, holott annyi fantasztikus dolog van még! A szexualitást is úgy lehet élvezni, ha oké vagy a testeddel.
Megnyílnak előtted lelki kérdésekben is az emberek?
Sokan várnak megerősítést abban, hogy nincsenek egyedül a gondolataikkal. Hogyan lehet például felkészülni az első szexuális együttlétre? Normális-e, ha felemás a cicim, vagy olyan gondolataim vannak, amilyenek? Ezért is nyitottam a művészetterápia felé, és ezért kezdtem el foglalkozni az érzelmi intelligenciával is, amit most L. Stipkovits Erika pszichológustól tanulok. A jövőben a Testsuli nevét is szeretném megváltoztatni, hogy ne csak a test, hanem a lélek is helyet kapjon benne. A kettő elválaszthatatlan.
A tabuk nem értünk vannak
Ma már egyre több tartalomgyártó hangsúlyozza a realitás fontosságát, de továbbra is erős a szorongáskeltő test- és teljesítménykultúra jelenléte. Hogyan tudsz érvényesülni a közösségi médiában tökéletes popsik és kockás hasak villantása nélkül?
A közösségi média algoritmusa jutalmazza, ha valaki tökéletes testet mutat. Nekem például nagy dilemma, hogyan maradjak önazonos úgy, hogy közben nem szolgálom ki az algoritmust. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de nagyon lényeges az önismeret, a kritikai gondolkodás, és hogy ne add meg magad az algoritmusnak. Tényleg olyanokat kövess, akiktől nem érzed magad kevesebbnek, akiktől nincs gyomorgörcsöd.
Ez is érdekelhet: Harmadszor adtuk át a Nők Lapja Példakép Díjat
A médiának a mai napig óriási szerepe van abban, hogyan gondolkodunk a saját testünkről. Ugyanez igaz az influenszerekre is, nemtől függetlenül. Amíg pedig a közösségi média algoritmusai elsősorban azokat a tartalmakat jutalmazzák, amelyek a leghibátlanabb testeket mutatják, addig nagyon nehéz valódi változásról beszélni.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!