A kulcsszó a történet. Az ember lelke kortól, nemtől függetlenül éhezik a történetekre, csak a közvetítő felületek cserélődtek az évszázadok folyamán. Míg a középkorban szájról szájra terjedtek a „mesék”, fényűző szalonoktól az egyszerű parasztkunyhókig, a 18. században már a vásári árusok ponyváin sorakoztak, papírra nyomtatva.
Innen kapták a nevüket is: ponyvaregények. Csakhogy azóta elrepült kétszáz év, és a nyugati civilizáció embere lassan rákapott a képekben elbeszélt történetekre. A moziban és a képernyő előtt könnyebb dolgunk van, hiszen nem kell többé elképzelni a hősnőt, az arcát, a ruháit, a környezetét, megteszi helyettünk a rendező és a látványtervező.
Ha szerencsénk van, magas minőségben. Mára újabb mérföldkőhöz érkeztünk: a streamingcsatornák számolatlanul ontják az izgalmasabbnál izgalmasabb kaland-, akció- és sci-fi-sorozatokat, krimiket és romantikus vígjátékokat, amelyek végképp nem kívánnak különösebb koncentrációt. Ennek köszönhetően az utóbbi néhány évben a sorozatok óriási szívóhatást fejtettek ki. Elkeseredett küzdelem folyik az emberek idejéért, figyelméért, és bár még korántsem jelenthetjük ki biztosan, előfordulhat, hogy az olvasás lesz a vesztes.
Azonban még korai lenne temetni a könyvet!
Felgyorsult fogyasztás
– A szórakoztató irodalom egyelőre erősen tartja magát az egész világon –szögezi le dr. Gombos Péter olvasáskutató, a Magyar Olvasástársaság alelnöke. – A Magyarországon készült statisztikákból például az derül ki, hogy míg 2005-ben a lakosság körében 60 százalék volt a nem olvasók aránya, 2019-ben ez az arány 50 százalékra csökkent. A sokat olvasók aránya viszont sajnos 17 százalékról 7 százalékra esett vissza, és jellemzően könyvtárba is ők járnak. Közülük kerülhetnek ki azok, akik tudatosan távol tartják magukat a sorozatoktól, ismervén azok beszippantó hatását.
Ez is érdekelhet: 10 könyv, amiből az évtized legemlékezetesebb film- és sorozatadaptációi születtek
Ismerős a képlet: este csak egy részre ülünk le, aztán egyszer csak éjfél van, és már tudnunk kell, ki hazudott, ki kit csalt meg, ki élte túl, ki tűnt el. Bár megjegyzem, az irodalom is ugyanígy be tud szippantani! Ki ne ismerné azt az érzést, amikor már majd kiesik a kezünkből a könyv, annyira álmosak vagyunk, de egy fejezetet azért még felfalunk, mert érdekel, hogy ki lesz a gyilkos.
A krimik, a romantikus regények és a családtörténetek is pontosan erre a belső „húzásra”, a feszültség fenntartására, majd a gyors kielégülésre épülnek. Az ember nem is feltétlenül „irodalmat” keres ilyenkor, hanem menedéket, izgalmat, folytatást. Nem csoda, hogy újra és újra felmerül a kérdés: vajon a streamingsorozatok nem ugyanazt a közönséget csábítják-e el, amely ezeket a könyveket falná?
De nem csak az „időkiszorító hatás” miatt viszi el a könyv elől a képernyő elé az embert egy-egy sorozat. A binge-watching, magyarul „darálás”, amikor zsinórban nézzük egy-egy sorozat epizódjait, sokkal kisebb erőfeszítést és aktivitást igényel, mint az irodalom befogadása. S bár utóbbinál erősebb lehet a bevonódás, e téren a filmek is egyre jobbak lesznek.
– Engedtessék meg nekem, hogy mégis pozitívabbnak ítéljem, ha egy regény szippantja be az embert, mint ha a képernyőre ragad – teszi hozzá a szakértő. – Az olvasásnak ugyanis kizárólag pozitív hozadékai vannak: a katarzisélmény mellett formálódik a személyiségünk is. Egy könnyű tévésorozat azonban nagyon hamar leszoktathat a fókuszálásról, az aktív befogadásról, ugyanúgy, mint a fantáziánk használatáról. Ráadásul ezek következtében annyira felgyorsult a történetfogyasztás, hogy már bajos lenne visszaszokni a lassabb ritmusú olvasásra.
Nemrégiben hangzott el egy vezető streamingcsatorna producere szájából, hogy még ennyi késleltetés sem kellene, minél gyorsabban derüljön fény a gyilkos kilétére, mert ha gyorsabban kielégül a néző, előbb függővé válik a sorozattól. Az se véletlen, hogy a gyártók előszeretettel készítenek úgynevezett minisorozatokat, illetve a korábban megszokottnál rövidebb epizódokat.
Ez is érdekelhet: A könyv vagy a filmváltozata a jobb? Nem is kérdés. Vagy mégis?
Kifejezetten azoknak a nézőknek az igényeit veszik célba, akik már képtelenek egy órán keresztül figyelni az eseményekre, mivel mobiltelefonon nőttek fel, ahol a gyors kielégüléshez szoktak. Mindezen tények fényében sajnos egyre valószínűbbnek látszik, hogy az olvasás hosszú távon vesztésre áll. Ám remélhetőleg a tudatos keveseknek köszönhetően soha nem fog eltűnni. Mindig lesznek, akik ilyen-olyan okból nem fogják megadni magukat a trendnek.
Amerikában mindenki streamingel
A streaming mára már nem mellékes esti időtöltés, a szabadidőnk fő elrablójává vált. Az Egyesült Államokban 2025 májusában a teljes tévénézési idő 44,8 százaléka streamingre ment el, vagyis a képernyős történetfogyasztás történelmi csúcsra ért. Közben a kutatások azt mutatják, hogy általában a szórakozásból végzett olvasás visszaszorulóban van: egy nagy amerikai vizsgálat szerint a napi örömolvasás aránya 2003 és 2023 között tartós csökkenést mutatott.
Ez persze nem bizonyítja, hogy egyedül a streaming lenne a hibás, de azt igen, hogy a figyelmünk és a szabadidőnk elnyeréséért egyre keményebb harc folyik. Az összkép azonban ennél sokkal összetettebb. Mert a szórakoztató irodalom egyelőre nem úgy viselkedik, mint egy kiszoruló, megfáradt műfaj, inkább úgy, mint ami új riválist kapott, és még mindig tele van élettel. Az amerikai könyvpiacon például a „romance” (szerelmesregény) kategória 2025-ben 24 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, és négy év alatt több mint a duplájára bővült.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!