- A jegygyűrű nem mindig a szerelem jelképe volt: évszázadokon át inkább egy házassági szerződés pecsétjeként szolgált.
- Az ókori római szokásoktól a középkori mágikus gyűrűkön át hosszú út vezetett addig, hogy a romantika szimbólumává váljon.
- Grace Kelly legendás gyémántjától Diana hercegné ikonikus zafírjáig a világ legdrágább és leghíresebb gyűrűi ma is újabb szerelmi legendákat írnak.
Bár már az ókori Rómában is húzott gyűrűt a férj a felesége ujjára, ezt nem a szerelem vagy a hűség jelképeként tette. Mivel egészen a 11. századig nem egyházi, hanem világi aktusnak számított a házasságkötés, a gyűrűt leginkább azért alkalmazták, hogy a vőlegény ígéretét megerősítsék, a két család közötti szerződéskötést megpecsételjék vele.
A házasságot ugyanis írásban rögzített megállapodás különböztette meg az ágyasságtól, így biztosították a törvényes öröklést és a jogot a hozományhoz – ez utóbbit szokástól függően adhatta akár a nő családja, akár a férfi. A rómaiaknál ismert volt a válás, ilyenkor írásos szerződés esetén a hozomány visszajárt.
– A házasságkötéskor kapott gyűrűket gyakran díszítették két, egymásba kulcsolódó kézzel – meséli dr. Kiss Erika művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa –, de ez nem a későbbi „kézfogóra” utalt, hanem arra, hogy a felek kezet ráztak, az üzlet létrejött.
Európa északi részén a ceremónia során egymásra helyezték a nő és a férfi kezét – ezzel kifejezve, hogy az apa a lánya feletti rendelkezési jogot átruházta a férjre. Valószínűleg ez a hagyomány kapcsolódott össze a déli vidékekre jellemző gyűrűhasználattal, és vált a kontinensre jellemző későbbi gyakorlattá.
Érzelmek zárványa
Az ékszerek állandóan változnak, mindig reagálnak a kor emberének érzelmeire, személyes vágyaira, gondolataira. A középkor végére a gyűrű már kapcsolódhatott a szerelemhez, de egyéb jelentéssel is gazdagodott.
– A lovagi kultúrával terjedt el a gyűrű ajándékozásának szokása – folytatja a művészettörténész –, ez lehetett karikagyűrű is, amelybe rövid versikéket, rigmusokat véstek, ezzel megjelölve az apropót. Gyűrűt adhattak egymásnak a szerelmesek, a barátok, a családtagok. Ha valaki zarándoklatra, háborúba indult, vagy hajóra szállt, a szerettei nem lehettek biztosak abban, hogy visszatér, ezért sokszor bocsátották útra egy hordható emlékkel.
Diana maga választotta a Károlytól kapott gyűrűt (Forrás: Getty Images)
Ajándékoztak gyűrűt azért is, hogy a másikat megóvja a bajtól, a betegségektől – például a nagy pestisjárványok idején, ezek az úgynevezett apotropaikus, azaz bajelhárító gyűrűk.
Ez is érdekelhet: Így befolyásolja a jegygyűrű ára a házasságot
A 14. század végétől vált gyakoribbá a gyémánt mint különleges kő (és „a lányok legjobb barátja” – ahogy Marilyn Monroe énekelte), amellyel szívesen díszítették a gyűrűket. Igaz, megmunkálni még kevéssé tudták a korabeli szakemberek, de érezték, hogy kemény, nehezen megtörhető anyag, amelyben az egyház törvényei szerint már felbonthatatlannak minősített házassági eskü szimbolikája rejlett. A 16. századtól a házasság kapcsán adott gyűrűk jellemzően köves ékszerek voltak.
Angolszász–német területeken terjedt el, hogy ördöglakat módjára egymásba illeszthető gyűrűket készítettek, amelyek az összetartozást jelképezték („amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”).
Jegygyűrű és a mágikus kör
Míg korábban elsősorban a nők kaptak a házasságkötés alkalmából gyűrűt, a magyar viszonyok között a 16., 17. században a felek már kölcsönösen gyűrűt húztak egymás ujjára a mai jegygyűrű őseként. Ezt a nők általában a fiúgyermeküknek adták tovább, hogy ő is azzal kérje majd meg a választottja kezét. A modern kultúrában ugyancsak ismerős motívum „a nagymama gyűrűje” – amikor generációkon átívelő érzelmi érték tapad egy ékszerhez.
Ez is érdekelhet: II. Erzsébet jegygyűrűje titkos üzenetet rejtett
– A házassághoz kapcsolódó gyűrűk története nem egyenes irányú fejlődést mutat – hangsúlyozza dr. Kiss Erika –, bizonyos gesztusok, szokások eltűnnek, majd újra felbukkannak az idők során.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!