– Akkor döntöttem el, kávézni szeretnék önnel, hogy megoszthassam a hasonló cipőben járó nőtársaimmal a történetemet, amikor az egyetemista lányom és egy évfolyamtársa megfenyegette a kedvesemet – jelenti ki határozottan az ötvenhat éves Melinda. Azóta eltelt másfél hónap, de a közel harminc éve ápolónőként dolgozó, csinos nő ma sem tudja feldolgozni, hogy a gyereke, aki mindent tőle kapott, beavatkozott az életébe, és a „taknyos huszonéves” szerelmi leckét akart adni az édesanyjának.
Családi krimi faragott dobozzal
Melinda szerelme ellentmondásokkal teli, ráadásul a kávézó napsütötte teraszán lehull a védekező álarca, köddé válik a kezdeti tárgyilagossága, az egyik percben mennybe emeli a „zseniális” kedvesét, a következőben hűtlen éhenkórásznak nevezi. Csődöt mond a „meghallgatlak-módszer”, csak rövid, célirányos kérdésekkel sikerül kiderítenem, a lánya nem gonoszságból vagy gyerekes féltékenységből haragudott a szerelmére, hanem azért, mert a férfi meglopta Melindát.
– Jót akart nekem a huszonkét éves Julcsim – mondja békésebben, majd beavat egy furcsa családi krimibe, amelynek főszereplője egy nagymamájától örökölt, súlyos, faragott doboz. Ebben őrizte a vagyonukat a második világháborút, majd a Rákosi-korszakot is átvészelő nagyi, mert teóriája szerint a hatalmasságok bármit elvehetnek az állampolgároktól – kastélyokat, házakat, földeket, üzemeket, pénzt… –, de a gondosan eldugott aranytárgyak minden korszakban biztonságot adnak.
Ezért őrizte meg, majd hiánytalanul átadta az utódainak a családi ékszereket, gyűrűket, láncokat, fülbevalókat, karkötőket, órákat. Melinda is spórolós volt, mint a felmenői, tehát csak néhány értékes láncot tett pénzzé, amikor Julcsi egyetemista lett, hogy a nappali tagozatos évek ne lehetetlenítsék el az anyagi helyzetüket.
Kapcsolódó: 3 kérdés, amiből kiderül, jó-e a viszonyod felnőtt gyerekeddel
– Rajtam és a lányomon kívül Julcsi édesapja, a volt férjem tudott az „aranyos dobozunkról”, aki a hibái ellenére is becsületes ember, de ismerte a titkunkat a kedvesem is, akit nevezzünk Istvánnak a békesség kedvéért. A lányom azt derítette ki, hogy ő tehetséges, művelt ember létére sem a becsület bajnoka, amit én nem vettem észre, pedig középiskolás korunk óta ismerem.
Egyébként nem István tehet arról, hogy a magyartanár mamikám úgy elolvadt a tizenévesen írt verseitől, novelláitól, hogy egy gyenge pillanatában megismertette vele a dobozunk történetét, meg is mutatta neki, mert szerinte főszereplője lehetne egy novellának. István nem írt elbeszélést az aranyos titkunkról, de a szakításaink után mindig visszatért hozzám, ami Julcsi lányom értelmezésében azt jelentette, szüksége volt az aranytartalékunkra…
Az örök nő és az egyetlen férfi
Melinda szerint a kedvese nem akarta aprópénzre váltani tehetségét, ezért egyetlen szerkesztőségben sem vállalt „robotmunkát”, inkább a legegyszerűbb megoldást választotta: olyan nőkkel élt, akiknek az anyagi helyzete biztonságot jelentett számára is. Kezdetben Melinda, a gimnáziumi szerelme, aki ápolóként szerzett főiskolai diplomát, és már a huszonévei közepén jól keresett, ráadásul az édesanyja korai halála miatt egyedül élt egy tágas, első kerületi lakásban, tökéletesen megfelelt az igényeinek.
Hét évig éltek együtt békességben, az ezredfordulóig. Melinda zokszó nélkül tartotta el a szerelmét, és csak akkor lázadozott, amikor a férfinek egyre több italra volt szüksége az írásához. Nem olcsó borokra, sörökre, hanem márkás whiskykre, konyakokra, közben az aranyos dobozka a vitrinben lapult, Melinda nem zárta el… Mi volt István módszere? Egyszerű. Elcsent egy aranyláncot, jó áron eladta, majd vásárolt egy hasonló gagyit, és visszatette a dobozba. Darab, darab…
Ha Julcsi nem buktatja le idén áprilisban, Melinda tán élete végéig sem veszi észre a kedvese akcióit. Az első szakításuknak sem volt köze István lopásaihoz, inkább egy idősödő színésznő öleléseihez, akitől a még nem létező színdarabja befuttatását várta.
– Tudom, szétfeszíti egy cikk kereteit a három szakításunk és kibékülésünk, meg a Julcsi apjával kötött bosszúházasságom története, de azt hangsúlyoznom kell, hogy a hűtlen István számára mégis én vagyok az örök nő. És számomra ő az egyetlen férfi! Közben elcsent ezt-azt az aranyos dobozból? Nem örülök, de nem is drámázom, mint a lányom, hiszen az olyan istenáldotta tehetségeknek, amilyen István is, többet szabad, mint az átlagembereknek.
Még nem ismeri el a világ, mert nincs jó menedzsere, de ami késik, nem múlik… – magyarázza Melinda, közben zavarja, hogy az Istvánról szóló ódát többször megszakítom Julcsi emlegetésével, mert szerintem a huszonkét éves lány megszenvedhette a magáét, amíg eljutott a férfi leleplezéséig.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!