Tavaszi szünet volt. Ilyenkor mindig van a héven, a villamoson, a buszon anyák, apák, nagymamák, nagypapák kíséretében utazó kisgyerek. Nem lehet betelni velük.
Hogy miért? Mert nem úgy utaznak, mint a nagyok. Feltéve, ha „normális” felnőtt van velük. Azaz olyan szülő, aki nem nyomogatja a gyerekével nem törődve a kütyüjét, nem folytat végtelen bárgyú telefonbeszélgetést a feje fölött, nem nyom a gyerek kezébe kiskütyüt, hogy ő békén maradjon, és így tovább.
Szerencsére az iskolai szünetben a járműveken a gyerekek kísérői is másképp utaznak. Én meg élvezettel figyelek.
A kis páros egymás mellett, velem szemben ült az egyes villamoson. Reggel nyolc körül járt az idő, hűvös volt, hajnalban fagyott.
Kötött sapkája a fejébe húzva, fiatal, szemüveges mama ül a kisfiával, a gyerek szorosan hozzádől. Elsős lehet, rajta is sapka, két mókás gombolyag a sapka tetején. A gyerek kezében egy kerek kavics. Szorongatja. Sutyorognak. Annyit kiveszek, hogy a kisfiú azt kéri, meséljen a mamája. Hangosan hozzáteszi:
– De nevetőst!
– Jó. Nevetőst… – a mama hallgat egy darabig.
Az illusztrációt mesterséges intelligenciával generáltattuk
Aztán belekezd. És ketten hallgatjuk a mesét – az egyik a kisfiú.
– A madárijesztő – kezdi a mama – már régóta állt a kertben. A kalapja csáléra állt, a színét kiszívta a nap, az inge szétrongyolódott, hasán a nadrág széthasadt, kilátszott a szalma, amivel kitömték. „Mi lesz velem? – búsongott szegény madárijesztő. – Senki rám se néz, széthord a szél, semmi nem marad belőlem.” És ekkor egy kismadár szállt a vállára.
Ez is érdekelhet: Schäffer Erzsébet további írásait itt olvashatod
Nézett erre, nézett arra, fészeknek valót keresett. És meglátta a madárijesztő széthasadt nadrágjában a nagy csomó szalmát. Úgy megörült, hogy jókedvében vidám füttyögésbe kezdett. A füttyögésre meg is érkezett a párja. De akkor már a kismadár ott volt a szalma közt, rendezgette, rakosgatta. És ketten együtt takaros fészket raktak a madárijesztő hasában.
A kisfiú a mamájára nézett.
– Lesznek gyerekeik?
A mesélő intett, és folytatta.
