„Margitos” indulás
Tizenkét éves koromban kerültem Földessy Margit színitanodájába. Sokan voltunk ott gyerekek, de mindenkire jutott figyelme. Talán ez a minőségi figyelem jelentette a legtöbbet számomra, otthon éreztem benne magam. Rengetegszer elmondta, hogy tehetséges vagyok, ez segített legyőzni a kicsi korom óta bennem lévő szégyenlősséget.
Fontos szerepe volt abban, hogy elhiggyem, rátermett vagyok a színészi szakmához.
Sőt, valójában ő indított el komolyabban a pályán, hiszen fontos castingokra küldött el. Nemcsak színészmesterséget tanultam tőle, hanem az ehhez szükséges állóképességet is. Megacélozott bennünket.
Testről és lélekről
Hat éve ismerkedtem meg a japán arcjógamester, Takacu Fumiko munkásságával. Az ő szárnyai alatt lettem arcjógaoktató, és teljesen megváltozott az, ahogyan magamról gondolkodom. Megértettem, hogy az idősödés nem egyenlő a romlással és a szépségünk elvesztésével.
A korral pont az erőnkre ébredünk rá, egyre jobban tudunk bánni magunkkal és a szeretteinkkel. Fumiko nemcsak egy arcjógametódust, hanem egy egész életszemléletet adott át nekem. Már biztos vagyok benne, hogy soha nem fogok megijedni az öregedéstől. Megtanultam tisztelni a testemet, és minőségi figyelmet adok neki, de a fegyelmezettség mellett fontos, hogy az öngondoskodás egy laza és szeretetteljes folyamat lehessen.
Ez is érdekelhet: Fura grimaszok a simább bőrért? Próbáld ki az arcjógát!
A női körök ereje
Kovács Gyöngyi Naliní tanítómtól tudtam meg, mit jelent nőnek lenni. Jógát, nőikör- és szertartásvezetést tanultam tőle. Az erdőben él, ott várt minket hónapról hónapra, maga a képzés is egy másfél éves nőikör-ciklus volt. Ahol együtt van huszonöt nő, ott elképesztő energiák szabadulnak fel, ez a „sisterhood”-élmény nagy erőt és nyugodt magabiztosságot adott nekem.
Sokat fejlődött a bizalmam a világban.
