• A pszichológia szerint a születési sorrendünk nagy hatással lehet a személyiségfejlődésünkre.
• Kevin Leman a 80-as években, a Születési sor(s)rend című könyvében már foglalkozott a témával.
• Ha elsőszülött nő vagy, lehet, hogy most először érted meg igazán, miért érzed azt, amit.

Az legidősebb lány szindróma nem tudományos pszichológiai fogalom, mégis sok nő magára ismer benne. A legidősebb lány utódra gyakran már gyerekként több felelősség hárul, és tőlük várják el, hogy példát mutassanak a testvéreknek. Sokszor ők lesznek anya kis segítői, akik igyekeznek megfelelni minden elvárásnak. Ez a szerep azonban könnyen vezethet perfekcionizmushoz, szorongáshoz és ahhoz az érzéshez, hogy mindig erősnek kell lenniük.

Az elsőszülöttek elveszett gyerekkora

Elsőszülöttnek lenni egyszerre áldás és átok. A legidősebb lánytestvér természetes módon kerül vezető szerepbe – őt utánozzák a kicsik mindenben –, és az ezzel járó kötelezettségeket is viseli. Emellett a legidősebb lányok gyakran elszenvedik a tapasztalatlan szülők hibáit, nevelési botlásait. Szigorúbbak vele, sokszor ezt hallják: „Te vagy az idősebb, légy okosabb!”, vagy a jószándékú dicséretet, hogy ő pótanyuka, és lehet rá számítani.

A legtöbb nő viszont örökre beleragad ebbe a jó kislány szerepbe, és szenved tőle.

A testvérsorrend hatását már a ’80-as években vizsgálta Kevin Leman pszichológus, a Születési sor(s)rend című könyvében kifejti, hogy az elsőszülöttek felelősségteljesebbek, a középsők diplomatikusabbak, a legkisebbek lazábbak. Ugyanakkor ő is hangsúlyozza, ezek nem kőbe vésett törvényszerűségek.

Kapcsolódó: Ilyen feleség válik belőled a születési sorrend alapján

(Fotó: Getty Images)

A Lipcsei Egyetem kutatója, Julia Rohrer szerint azonban a születési sorrend személyiségre gyakorolt hatása minimális; a családi dinamika és a társadalmi helyzet sokkal fontosabb tényezők, mint az, hogy hanyadik testvérként jöttünk a világra.

Ennek ellenére sok elsőszülött lány úgy érzi, szerepe miatt részben elveszítette a gyerekkorát, és emiatt későbbre tolódik az identitáskeresés. Gyakran csak harmincéves koruk után kezdik felfedezni, kik is valójában. A jelenség – vagyis szindróma – elnevezése segíthet nekik saját helyzetük megértésében és önbizalmuk, identitásuk megerősítésében.

Kiégés és örök munka

Nem csoda, hogy sokan felnőttként érzelmi kiégést tapasztalnak, és nehezen szabadulnak attól a tudattalan igénytől, hogy mindig felelősségteljesnek és tökéletesnek kell lenniük. Elsőszülött lánynak lenni olyan, mint egy élethosszig tartó pluszmunka. Tudatosítani kell, hogy nem mindenkiért kell felelősséget vállalni és hibázni ér az élet bármely területén.

A legidősebb lány szindrómát azonban nem szabad arra használni a társas kapcsolatainkban, hogy áldozati szerepben mutatkozzunk. Ne felejtsük el, hogy az elsőszülöttek erősek, képesek hiányosságaikat is előnnyé alakítani. Felelősségtudatuk, empátiájuk és vezetői készségük sikeres karrier, harmonikus kapcsolatok és egy mélyebb önismeret alapja lehet.

Kapcsolódó: Születési sorrend – teljes tévedésben vagyunk a középső gyereket illetően

Kiemelt kép: Getty Images