Mi leszel, ha nagy leszel?
Gyerekkoromban sok minden akartam lenni, csak színész nem. Abban a közegben, ahol felnőttem, inkább olyan foglalkozások voltak a köztudatban, mint orvos, informatikus, tanár, katona vagy pilóta. A színészettel kapcsolatban tipikus negatív sztereotípiák keringtek, hogy nem lehet megélni belőle, nem rendes szakma, „éhen fogsz halni”.
Kapcsolódó: Ki volt valójában Hunyadi János, a Hunyadi című sorozat főszereplője?
Később a gimnáziumi osztályfőnököm, Nagy Tamás terelgetett a színjátszás felé. Hallott énekelni, és javasolta, hogy próbáljam ki magam egy musicalben a diákszínjátszókörben. Végül én kaptam a főszerepet a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadásban. Szerettem az ottani mentalitást, azt, ahogyan felépültek a próbák, de a legjobban az egésznek a szabadsága tetszett.
„Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”
Sokszor hallottam gyerekként ezt a mondást. Nem szeretem, amikor valamire azt mondják, hogy lehetetlen. Nem szabad, hogy egy ilyen kijelentés eltántorítsa az embert a vágyaitól vagy céljaitól. Abban hiszek, hogy bele kell állni, meg kell próbálni. Ha nem jön össze, akkor az a saját tapasztalatom.
