Amikor az ismét szingliként élő Carrie Bradshaw az És egyszer csak… – vagyis a Szex és New York című sorozat folytatásának – utolsó epizódjában egyedül ül be egy étterembe ebédelni, a készséges pincérnő kérdés nélkül elhelyez a vele szemközti széken egy fiúbabát. Hogy ne legyen és ne egyen egyedül.
Carrie szerint ez a gesztus az egyedülállók megszégyenítése, amely alapján úgy tűnik, nemcsak a korábbi századokban számított problémának, ha egy nő egyedülálló volt, hanem a felvilágosult jelenben is furcsán néznek arra, akinek nincs társa. Carrie életében voltak ugyan időszakok, amikor egyedül élt, és ezt élvezte is, de ezekre mindig átmeneti állapotként gondolt – vallja be. Most azonban, ötven felett, először fogalmazza meg, hogy ez talán tartóssá válik. „Ami nem tragédia, hanem tény. Egyedülálló vagyok, de nem magányos” – mondja ki végül.
Személyes definíciók
Az egyedül élők száma világszerte rohamosan növekszik, az egyszemélyes háztartások globálisan az összes háztartás nagyjából ötödét teszik ki. Ez a jelenség hazánkban is megfigyelhető, ahol minden hetedik ember egyedül él.
Találkozhatunk egy új fogalommal is: „egyedül fekvők”, akik tartósan egyedül élnek, és a velük kapcsolatos tévhitek miatt társas kudarcként élhetik meg a helyzetüket, miközben ez egy olyan hétköznapi állapot, amit előítéletek nélkül kellene kezelni. Ennek eléréséhez először is tisztáznunk kell, mi a különbség magány és egyedüllét között.
– A magány elsősorban egy érzés: hiány, elszigeteltség, a másokhoz való kapcsolódás vágya, ami nem teljesül – kezdi Herendi Kata pszichológus. – Az egyedüllét ezzel szemben egy objektív állapot, ami azt jelenti, hogy éppen nincsen mellettünk partner vagy társ. Ezt az állapotot attól függően éljük meg pozitívnak vagy negatívnak, hogy milyen erőforrásaink vannak, és mennyire vágyunk kapcsolódásra. A társadalmi narratíva sokszor azt sugallja, hogy az igazi „siker” a párkapcsolat és a család.
A teljes élet definíciója azonban ennél sokkal személyesebb. Ahányan vagyunk, annyiféle életút létezik, amelyben boldogságra és megelégedésre lelhetünk. Döntés kérdése is lehet, hogy valaki nem keresi többé a párkapcsolatot, mert az élete más területein találja meg az önazonosságot és az örömöt. Ha letesszük a „muszáj párt találni” terhét, az akár felszabadító is lehet: több energiát fordíthatunk önmagunkra, hobbikra, barátságokra, szakmai vagy alkotói utakra.
Kapcsolódó: Vezesd be ezt a 3 szokást, hogy elkerüld az időskori magányt!
Jól lenni önmagunkkal
Amikor Anna tíz év után kilépett a házasságából, először bénító csend fogadta a lakásban, amit már egyedül bérelt. Hetekig úgy érezte, mintha mindenki másnak lenne életcélja, ő pedig büntetésből a startmezőre lépett volna vissza. Aztán egy szombat reggel, amikor rájött, hogy a kávéját megihatja az ágyban is, és közben olvashat, amit a volt párja kifejezetten elítélt, felfedezte, milyen felszabadító, hogy végre senkihez sem kell igazítania a napját. Elkezdett újra festeni, csatlakozott a régi kirándulós társaságához, és rájött, mennyire hiányzott neki mindez.
Lassan megtanulta élvezni, hogy önmagával alakít ki jó viszonyt.
(Fotó: Canva)
– Az egyedüllét valóban teret adhat annak, hogy felfedezzük, kik vagyunk egy párkapcsolaton kívül – erősíti meg a pszichológus. – Ez persze nem jelenti azt, hogy kötelező és kényszerű önfejlesztésbe kell fognunk ebben az időszakban, ám ha nyitottak vagyunk ezekre a tapasztalatokra, elmélyülhet az önismeretünk. Az egyedüllét lehetőséget ad arra, hogy felismerjük, képesek vagyunk együtt lenni a saját érzéseinkkel – akár a szorongással, a hiánnyal vagy az unalommal.
Ez egyfajta érzelmi állóképességet épít, ami erőforrássá válhat. Emellett az önreflexió tere is megnyílik: rájöhetünk, milyen szerepekbe sodródtunk eddig mások kedvéért, és melyek azok a vágyak, célok, amelyek valóban a mieink. Sok esetben ilyenkor alakul ki a tudatosabb jövőkép például a következő kérdések mentén: merre szeretném vinni az életemet, milyen értékek fontosak számomra, és kik azok az emberek, akikhez igazán kötődni szeretnék?
Ha valaki megtanul (mert ez bizony egy tanulási folyamat) jól lenni önmagával, az óriási előnyt jelenthet, ha a jövőben kapcsolatot szeretne kialakítani. Nem azért keres majd párt, hogy „bepótolja” a hiányt, hanem mert szeretné megosztani a már meglévő teljességét. Ez sokkal stabilabb alapot adhat a minőségi kapcsolódáshoz.
