Az idegenkedés gyakran abból fakad, hogy összekeverjük önmagunk szeretetét a dicsekvéssel, önfényezéssel. Az utóbbi mások elkápráztatásáról szól, az előbbi azonban az önmagunkkal való megbékélésről. Attól sem kell tartanunk, hogy a dolog önzővé tesz, épp ellenkezőleg: amikor megtanulunk magunkra figyelni, másokkal is megértőbbé válunk. Az empátia együttérzésből és türelemből fakad, ám ezeket nehéz gyakorolni, ha önmagunkkal kapcsolatban nem érezzük.

1. Nem cél, hanem út 

Az önszeretet önmagunk megbecsülésének állapota, amely mindenkinél más formát ölthet, az alapok azonban ugyanazok – így határozza meg a fogalmat a Brain and Behavior Research Foundation (agy- és viselkedéskutató alapítvány). Az önszeretet nem egy pont, amelyet egyszer csak elérünk, és onnantól minden könnyű lesz, és nem jelenti azt, hogy minden pillanatban tökéletes harmóniában vagyunk magunkkal. Aki nem kedveli az önszeretet szót, célozza meg inkább az önelfogadást!

A szakértők szerint nem kell mindent szeretnünk magunkban.

Ahogy bármely hosszú távú kapcsolatban, úgy önmagunkra nézve is igaz, hogy a szeretet inkább kitartás, elköteleződés, vagy egyszerűen hűség. És ahogy minden szokás, úgy a magunkkal szembeni kedvesség és bizalom is fokozatosan épül, így gyakorlást, türelmet, illetve ismétlést kíván.

2. A tények feltérképezése 

Sokszor észre sem vesszük, hogy nem egy bizonyos történés, hanem az arról alkotott belső narratívánk okozza a legtöbb fájdalmat. A buddhista tanítások két nyílról beszélnek: az első a negatív esemény (trauma, betegség, kudarc), ami fájdalommal jár. Ezt követi a második: a szenvedés, a bűntudat, amit mi szúrunk magunkba a gondolatainkkal.

Buddha szerint az első nyíl elkerülhetetlen, életünk velejárója, de a második felett van kontrollunk. A negatív gondolatok gyakran olyan következtetésekből születnek, amelyekre nincs bizonyíték, és egy nehéz helyzet nem egyenlő azzal, hogy mi magunk értéktelenek lennénk. A tények feltérképezése segít felismerni, mi az, ami felett volt befolyásunk, és mi az, ami eleve a hatáskörünkön kívül állt.

Ugyanilyen fontos megvizsgálni, vajon honnan erednek a belső hangok – gyakran régi, kritikus szülői visszajelzéseket cipelünk, vagy épp a közösségi média torz tükrében kezdjük magunkat kevésnek látni. Ezek a gondolatok azonban nem tények, hanem tanult reakciók, amelyek megváltoztathatók.

Kapcsolódó: Ezek az önszeretet legfontosabb állomásai. Te hol tartasz?

3. A határhúzás, az önszeretet alapja

Dr. Alexandra Solomon, aki számos tanulmányt és könyvet írt az önismeretről, valamint a kapcsolatok egészséges építéséről, azt hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy gyakoroljuk a határok kijelölését – a való életben és online térben is –, mert csak így erősíthetjük az önbecsülésünket. Dr. Solomon szerint nem szabad olyan emberekre pazarolni az energiát, akik az értéktelenség érzését váltják ki.

Nem azokról van szó, akik jó szándékkal, szeretettel időnként figyelmeztetnek minket a hibáinkra, hanem akik folyamatosan kritizálnak, és ezt bántó stílusban teszik. Ha nem lehet teljesen megszakítani a kommunikációt (például egy követelőző főnök vagy egy túl kritikus szülő esetében), akkor célravezető szűkebb határokat szabni. Ilyen lehet, ha időkorlátot szabunk a munkahelyi e-mailek olvasására, vagy ha ritkábban beszélünk a számunkra lehangoló családtaggal.

4. Kényeztetés okosan

A középkorú nőkre különösen jellemző, hogy hajlamosak a családtagokra, ismerősökre figyelni, miközben a saját jóllétüket háttérbe szorítják. Ideális esetben úgy bánunk magunkkal, mint a saját kisgyerekünkkel: tápláló ételeket adunk neki, megfelelő mennyiségű szabad levegőt, mozgást és pihenést biztosítunk számára, figyelünk a testi és mentális egészségére.

Ahogy egy gyereket nem tömünk édességgel, korlátozzuk a képernyőidejét, és értelmes elfoglaltságokat biztosítunk számára, ugyanígy kell magunkról is gondoskodnunk. Érdemes megfogalmazni magunkban: mire lenne leginkább szükségem? Valakinek alvásra, másnak csendre vagy épp a barátokkal közös bulira. Ha nem is tudjuk azonnal megvalósítani, sokszor már az is segít, ha tudatosítjuk a hiányt, és lépéseket teszünk a cél érdekében.