A bridzs­klubok világa – „Az élet ott van az asztalon”

A népszerű kártyajátékkal kapcsolatban sok sztereotípia kering, például hogy úri sport, az idősek szórakozása, és hogy nem könnyű megtanulni. Benéztünk egy bridzsklubba, hogy kiderítsük, mi igaz mindebből.

A bridzset sokan Agatha Christie­ regényeiből ismerik, az írónő ugyanis előszeretettel játszatta szereplőivel, hogy szemléltesse a karakterek társadalmi státuszát és egymás közötti kapcsolatait. Sőt, a Nyílt kártyákkal című regényben konkrétan egy kártyaparti jelenti az alibit, miközben gyilkosság történik. Christie maga is játszott, az ő korában ez Európa-szerte elterjedt szórakozás volt, mára azonban sokkal kevesebben vannak, akik hódolnak e szenvedélynek. 

Nehezen indult, szerelem lett

Szerda este, Budai Bridzs Klub. Nagyjából negyvenen nyüzsögnek a két szinten kialakított klubszobákban. Főleg idősek, de akad néhány középkorú és fiatal is. 

– Hozzánk sok férfi jár, de nem ez a jellemző, többnyire hölgyek látogatják a bridzsklubokat – kezd mesélni Csurgai Márta, a klub alapítója. – Huszonöt évvel ezelőtt egy barátnőm meg akart tanulni bridzsezni, és kért, hogy kísérjem el. Az első tanfolyamon kétségbeesetten egymásra néztünk, és megállapítottuk, hogy mi ezt az életben nem fogjuk megérteni.

Amikor már majdnem feladtam, rátaláltam egy online gyakorlóprogramra, a Bridge Baronra. Elkezdtem ezen játszogatni otthon, közben eljártam egy jó oktatóhoz, és lassacskán összeraktam, miről is szól ez az egész, és teljesen a szerelmese lettem.

Csurgai Márta, a Budai Bridzs Klub alapítója

Miközben Márta nosztalgiázik, csilingel a sütő, elkészült a pogácsa. Kikapja a tepsit, tálal, ezerlapos krémest is csinált otthon, abból is kínál. Időnként mikrofonba mond néhány eligazítást, ki hányas asztalhoz üljön.

Ez a klub komoly felszereltséggel üzemel, van osztógép, versenyóra, úgynevezett bridgemate – egy számológépnek kinéző kütyü, amelynek segítségével parti közben rögzítik a játékot és az indító kijátszást –, a francia kártyalapok vonalkódosak, és ezek összeköttetésben állnak egy számítógéppel. Így utólag minden visszakereshető és kielemezhető, ha valaki tanulni szeretne belőle.

A legtöbb hazai bridzsklub nem rendelkezik ilyen komoly eszközparkkal, kézzel osztanak, és papíron vezetik, amit ilyenkor kell – ez persze semmit nem von le az élményből.

– Kezdő koromban egyszer egy profival kerültem egy asztalhoz, szedegettem föl a lapokat, ő pedig rám sziszegett: „Ne nyálazza!” Nem esett jól, de sértődés helyett inkább megtanultam, hogy kell összerakni a kártyákat. Továbbra is eljártam klubokba, és figyeltem a többieket játék közben. A bridzs nem olyan, hogy otthon, a négy fal között megtanulom tökéletesen.

Alaptudással már érdemes elmenni bridzsközösségekbe, és ott gyakorolni, mert menet közben tanulja meg igazán az ember.

Márta egy idő után saját kis közösséget alapított, majd egyre nagyobb és komolyabb klubokat hozott létre, helyszínről helyszínre vándorolva. Ma, hatvankilenc évesen, egyedül működteti az Alkotás utcai helyet.

A szép öregkorra vágyóknak

Résen kell lennem, ha beszélgetni szeretnék valakivel, mert feszült a koncentráció az asztaloknál. A partik – pontosabban leosztások – alatt csendben kell lenni, a csevegést, nevetgélést arra a néhány percre tartogatják, amíg a játékosok egyik asztaltól a másikig vándorolnak a szünetekben. A bridzset négyen játsszák, ketten-ketten párban, de a párok tagjai sem beszélhetnek egymással a leosztások közben.

Az egész olyan, mint egy légies koreográfia, a játékosok ritmikusan teszik-veszik a kártyákat, halkan surrognak a lapok, csak néha hangzik el egy-egy rejtélyesnek tűnő mondat, például „ilyenkor lehet lopni a káróval”.

Nem látszik rajtuk, de Privitzky Oszkár és Fenyvesi Gabi éppen ellenfelek

Megsúgják, hogy egy énekesnő is van a játékosok között – mint kiderül, Fenyvesi Gabi, aki az 1967-es Táncdalfesztiválon énekelte az Ádám, hol vagy? című számot. Sok mindenről szeretném kérdezni, de most a kártyára kell fókuszálnunk. 

– Amikor 1974-ben férjhez mentem, és a következő évben megszületett az első lányom, azt mondta a mester bridzsező férjem, hogy „tanulj meg te is játszani, fiam, különben csúnya öregséged lesz. Egyedül maradsz, és egy öregember mit csináljon otthon egyedül?” Megfogadtam a tanácsát. És mindenkinek ajánlom, mert ez gondolkodós, számolós játék, amellyel az ember remekül karban tudja tartani az agyát.

Emellett fontos a versenyszellem is, a bridzs olyan, mint a sport. Én úgy hívom, hogy „vérszívó”, mert ha nem játszom egy napig, akkor már izgatott vagyok, hiányérzetem támad.

Válás után is remek kikapcsolódás

Egy másik asztalnál házaspár játszik, szigorúan egymás ellen. Nevetve mesélik, hogy amíg párban játszottak, folyton összevesztek a partik után, hogy ki mit csinált rosszul. Egyszer három napig nem szóltak egymáshoz – akkor eldöntötték, hogy ha továbbra is együtt akarnak élni, akkor muszáj felállást váltaniuk, azóta mindig ellenfelek. 

– Ha körbeérdeklődsz a bridzstársadalomban, kiderül, hogy a bridzsezés mozgatórugója általában a válás vagy a megözvegyülés.

Amikor valaki egyszer csak egyedül marad, kell valami elfoglaltság. Én nagyjából tizenöt éve játszom, fantasztikus, mert az első perctől lehet élvezni. Valójában ez élethosszig tartó, folyamatos tanulás, de éppen ez az izgalmas benne – meséli Győrfi Kati. Kártyapartnere, Horváth István is imád játszani:

– A kártya szeretetét még gyerekkoromból, otthonról hozom, apám is szívesen játszott. Régen ultiztam, römiztem, pókereztem, de a bridzs valahogy kimaradt. A Füles rejtvényújságban mindig voltak bridzsfeladványok, és zavart, hogy nem értem a szakszavakat. Aztán egyszerűen megtanultam, és azóta is játékról játékra fejlődöm.

Társaságban minden jobb

A bridzsklubok a közösség miatt is fontosak. Ezt zilálta szét némileg a koronavírus-járvány, amikor jobb híján maradt az online játék, a BBO (Bridge Base Online)­ nevű felületen. Sokan a járvány után sem tértek vissza a klubokba, mert egyszerűbb és kényelmesebb otthon, a gép előtt ülve játszani. Pedig sokat számít az életminőség szempontjából, ha fel kell öltözni, ki kell mozdulni, emberekhez kell kapcsolódni. Mesélik, egy úr százhárom éves koráig járt játszani a Budai Bridzs Klubba, fizikailag és szellemileg is rendkívül jó kondícióban volt.

Feszült csendek és nagy nevetések váltakoznak

Forgács Erika harminc éve bridzsel. Először csak a klubba járt Mártához, mára barátok lettek. 

– Játszhatnék az interneten is, de jobb társaságban lenni, így más a hangulata az egésznek. Érdekes, mit hoz ki az emberből a játék. Nagyon dühös tudok lenni egy-egy rosszul sikerült parti után. De az évek során egyre megbocsátóbb lettem magammal és másokkal is, hiszen amit a partnerem ma elront, azt lehet, hogy én is elrontom a következő alkalommal. Rájöttem, hogy nem érdemes hisztizni.

De most akkor nehéz játék a bridzs, vagy sem?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó