- A bűntudat azt jelzi, mennyire fontos számodra az anyaság és a gyerekeid jóléte.
- Néha segíthet javítani a szokásaidon, de fontos, hogy ne váljon önmarcangolóvá.
- A jó anya nem hibátlan, hanem önmagával is együttérző.
A munka–magánélet közti zsonglőrködés nem hibára, hanem túlterheltségre utal. Több szerepben próbálsz helyt állni egyszerre, miközben a fejedben ott zakatolnak az ismerős mondatok. Például: „Nem vagyok eleget a gyerekeimmel”.
„Nem úgy reagáltam, ahogy szerettem volna.”
„Biztosan kárt okozok ezzel valahogy”. A szülőség önmagában is nehéz munka, és nincs olyan anya, aki ne érzett volna bűntudatot valami miatt.
Könnyű önmagadat ostorozni, amikor nappal a munkádban, este pedig otthon próbálsz helyt állni. Dolgozó anyaként szinte bármiért képesek vagyunk hibáztatni magunkat. Mert túl sokat dolgozunk, mert fáradtak vagyunk, mert türelmetlenebbül reagálunk. Épp ezért fontos megtanulni különbséget tenni aközött, ami valóban figyelmeztető jel, és aközött, ami csak megfoszt az energiától.
Mire jó a bűntudat?
Nem minden bűntudat „rossz”. Van, amikor kifejezetten hasznos jelzés:
- együttérzőbbé tehet másokkal,
- segíthet könnyebben bocsánatot kérni,
- rávilágíthat olyan szokásokra, amelyek nem működnek jól,
- időnként még abban is, hogy kicsit jobban odatedd magad.
Ilyenkor a bűntudat egyfajta belső iránytűként működik, ami finoman jelzi, min érdemes még dolgozni.
Kapcsolódó: 5 dolog, amitől azt hisszük, jó anyák leszünk – pedig valójában nem ezek számítanak
Amikor a belső hang túl hangos lesz
A gond akkor kezdődik, amikor ez a belső hang túl erőssé válik. Ilyenkor már nem irányt mutat, hanem lebénít: csökkenti a motivációdat, felerősíti az önkritikát, és egy ördögi körbe taszít. Gyakran épp azokért a dolgokért marcangolod magad, amelyekért valójában egyáltalán nem kellene bűntudatot érezned.
Kattints a képre és lapozz!




A jó anya szereti magát
A pszichológiai kutatások szerint a bűntudat akkor válik rombolóvá, amikor már nem cselekvésre ösztönöz, hanem lebénít és felerősíti az önkritikát. Az önmagunkkal szembeni együttérzés viszont bizonyítottan csökkenti a szorongást, erősíti a rugalmasságot, és stabilabbá teszi a kapcsolatot a gyerekekkel. Végül pedig fontos tudni: nem a hibátlan anya a jó anya, hanem az, aki képes tanulni, bocsánatot kérni, továbblépni, és közben magához is emberséggel fordulni.