Hisz a véletlenekben?
Abszolút.
Ön szerint mi a véletlen?
A bizonytalanságok összege. Abból ered, hogy csomó dolgot nem tudunk jól megmérni, így nem tudjuk pontosan előre jelezni sem. Ilyen például az időjárás, ami teljesen determinisztikus, tehát egyenletekkel leírható, de abból a hibából, hogy nem mérhetünk tökéletesen, végül komoly eltérések és bizonytalanságok adódnak. Azokból lesznek a véletlenek.
Illetve ha vegytiszta véletlent keresünk, azokat a kvantumvilágban találjuk meg.
Már a hetvenes években megdőlt, hogy az ember racionális lény. Ehhez képest a közgazdaságtankönyvekben úgy ábrázolják az embert, mint aki ötven forint kedvezményért átutazik a városon.
Nemrég hallottam, hogy valaki kiszámolta, állítólag naponta negyvenezer döntést hozunk. A legtöbb döntéshelyzet valószínűségi természetű. Ha mindennap vonatozunk, akkor megtanuljuk, hogy a MÁV nagy valószínűséggel késik, és ez öntudattalanul beépül a gondolkodásunkba, felesleges hozzá papírt, ceruzát elővenni.
De ma, az internet korában az is gyakori, hogy túl sok az információ, és nem tudjuk feldolgozni. Az agyunk ilyenkor egyszerűsít, és a korábbi tapasztalataink vagy valamilyen torzítás alapján döntünk. A döntés így gyorsabb, de nem feltétlenül helyes.
Kapcsolódó: Rejtélyek nyomában – Közeli Lovász László matematikussal
Azt képzelem, hogy ez az összeesküvés-elméletek melegágya.
Engem nagyon szórakoztatnak az összeesküvés-elméletek! Úgy látom, két fő komponensük van: az egyik a bizalmatlanság, hogy valakik, például a gyíkemberek, összefogtak ellenünk, a másik a kritikus gondolkodás hiánya.
De ide kapcsolódik az úgynevezett gyakorisági illúzió is, ami abból ered, hogy az agyunk az ismétlődésekből szívesen olvas ki mintázatokat akkor is, ha nincs rá oka. Ha kiderül, hogy az egyik közeli barátom speciális, ritka betegségben szenved, akkor arra kiélesedik az elmém, és a metrón felfigyelek rá, ha mellettem épp erről beszélnek, és elámulok.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hány ezer nap telik el úgy, hogy semmi hasonló nem történik, nem jelenik meg a volt osztálytársunk sem, akivel álmodtunk.
Amikor a könyvéből összeírtam a kérdéseket, és a lottós részhez értem, pont felállt mellettem valaki azzal, hogy felad egy lottószelvényt a postán. Bennem is átfutott, hogy ennek mekkora az esélye.
Sokkal több, mint hinnénk. Ahol sok minden zajlik, mint a világunkban, az események csomósodnak. Például 1990 februárja és 1991 májusa között a Krümmel atomerőmű környezetében öt gyerek lett leukémiás. Az esetet több évig vizsgálták, de végül nem találtak összefüggést az atomerőmű és a megbetegedések között.
Ha belegondolunk, hogy az emberiség teljesen benépesítette a bolygót, és az atomerőművek sem ritkák, borítékolható, hogy lesz ilyen kombináció valahol, ha nem Németországban, akkor máshol. Persze ez nem jelenti azt, hogy a leukémia a véletlen műve lenne, és független a környezeti tényezőktől. De az adatok félreértelmezése olyan, mint amikor a képzeletbeli texasi farmer azzal dicsekszik, hogy jól céloz.
Bizonyításként a pajta oldalába lő egy sorozatot, aztán ahol a legjobban sűrűsödnek a találatai, aköré rajzol egy céltáblát. Érteni kell az adatok megfelelő elemzéséhez, és meg kell tudni különböztetni a statisztikai összefüggéseket a tudományos összefüggésektől. Nicolas Cage filmjeinek száma és a medencés halálokok száma között is van erős korreláció, mégsem került világra semmilyen tudományos bizonyíték, hogy ezek ténylegesen összefüggenének.
Több világrekordról is írt. A kedvencem az életjáradékos sztori.
A hatvanas években egy francia hölgy, Jeanne Calment egyezséget kötött egy negyvenhét éves ügyvéddel, hogy a férfi életjáradékot fizet a hölgy élete végéig, és Calment halála után megkapja a nő lakását. Mivel Calment várható élettartama további hat év volt, az ügyvéd jogosan hitte, hogy jó üzletet kötött.
A nő viszont megülte a századik születésnapját, aztán a száztizediket is. Végül az ügyvéd elhunyt, a hölgy pedig százhuszonkét éves koráig élt. Az ügyvéd a haláláig a dupláját pengette ki annak, amennyit a lakás ért, és még a leszármazottai is fizettek két évig, mire az ingatlan a nevükre került. Jeanne Calment-t azóta is a valaha élt leghosszabb életű emberként tartják számon.
(Fotó: Csibi Szilvia)
Ebből a történetből mi a tanulság?
Hogy a statisztikákat óvatosan kell kezelni, mert az átlagok csak a tömegre érvényesek, de egyénenként már óriási különbségek lehetnek. Azt megjósolhatjuk, jövőre nagyjából hányan halnak meg infarktusban, de hogy Józsi bácsi köztük lesz-e, azt vakmerőség kijelenteni.
Gondolom, az szintén világcsúcs, hogy valakinek tizennégyszer volt telitalálata a lottón.
A román közgazdász, Stefan Mandel a hatvanas években az első nyereményével tudott a családjával Izraelbe szökni, majd Ausztráliában telepedett le. A román lottón negyvenkilenc számból kellett hatot megtippelni. Először még csak azt célozta meg, hogy legalább ötöt eltaláljon, és kidolgozott egy módszert, amellyel hatszázhatvankilenc szelvény is elég volt hozzá.
