Sorra tűnnek fel a korábban kerekded hírességek karcsún, a vékonyak pedig már-már ijesztően soványan. A közvélemény pedig úgy ítélkezik felettük, mintha elárulták volna őket. Hová lett az önelfogadás? És miért számít, hogyan érte el valaki az álomsúlyt?

Ha visszanézünk a kilencvenes és kétezres évek pletykamagazinjaira és mindenféle tévéműsoraira, ma már megdöbbentőnek találhatjuk, hogy mindennapi gyakorlat volt a hírességek testét kritizálni a médiában is. A testszégyenítés, a zsírfóbia és a mérgező diétakultúra uralta a korszakot, főként a nők kárára.

A tizenévesek akkoriban azt szívták magukba, hogy a teljesen normális női test „nem elég jó” – elhittük, hogy Britney Spears túlsúlyos, és természetesnek vettük, hogy Jessica Simpsont kigúnyolják, mert felszedett néhány kilót. Aztán amikor egy-egy híresség túlságosan is lefogyott – nemegyszer evészavar következtében –, éppúgy megkapta a magáét, hiszen akkor azt harsogta a média, hogy anorexiás.

Csámcsog az internet

Aztán valami elindult, a testpozitív mozgalom pedig rengeteget tett azért az elmúlt két évtizedben, hogy a szépséget ne csak a kifutók XS-es méretéhez kössük. Egyébként a testpozitivitás nem új keletű dolog: már az 1960-as években megalakult Amerikában egy szervezet, amely a túlsúlyos emberek elfogadásáért küzdött, de az igazi áttörést kétségtelenül a közösségi
média kora hozta el.

Lizzo, Ashley Graham vagy akár a magyar modell, Sirokai Diána és más, önmaguk elfogadásában utazó influenszerek bebizonyították: telt alakkal is lehet valaki sikeres, vonzó és boldog. Ez pedig felszabadító volt azok számára, akik évekig szégyellték a testüket. 

Mindez azonban nem tartott sokáig: amint elterjedt a GLP-1 hormont tartalmazó fogyasztószer, ismét a soványság lett a trend. Ez még azoknak is feltűnhetett, akiket nem érdekel a celebvilág, hiszen sorra láthatjuk a korábban kerekded hírességeket karcsún, a vékonyakat pedig már-már ijesztően soványan.

És ezzel együtt még valami újult erővel tért vissza. Noha egy ideig úgy tűnt, az új társadalmi konszenzus szerint mások testét kritizálni már ciki, sőt elfogadhatatlan – mégis, mintha újraéledne a kétezres évek elejének hangulata. Most ugyanezt látjuk a közösségi médiában – csak új szereplőkkel és modern formában.

A fogyó hírességek és influenszerek átalakulásain csámcsog az internet, főleg, ha ők maguk nem magyarázzák meg a változást – és különösen, ha nőkről van szó. Csak ma már nem azt találgatják, hogy a drogoktól vagy az evészavartól ­lett-e valaki vékony. Az ítélet ismeretlenül is egyértelmű: ha lefogyott, azt nyilvánvalóan a „fogyasztó gyógyszernek” köszönheti.

Beállnak a sorba

Amikor az angol énekesnő, Adele néhány éve látványosan lefogyott, szinte felrobbant a közösségi média. A Grammy-díjas előadót, akit telt idomaival és erőteljes hangjával ismert és szeretett meg a közönség, hirtelen „árulónak” bélyegezték. Mintha a teste határozta volna meg a művészetét. Hasonló történik most az amerikai Lizzóval is, aki évekig a testpozitivitás élharcosaként lépett színpadra, az utóbbi időben viszont inkább az edzéseiről és egészségesebb életmódjáról mesél a közösségi médiában.

Mindez a külalakján is meglátszik, rengeteget fogyott, és mint az borítékolható volt, hatalmas felháborodást keltett vele rajongói körében.

vegyes súlyú szerelem

A leghíresebb plus size modell, Ashley Graham és férje

De ott van Serena Williams egykori teniszcsillag példája is, aki egész karrierje során a bátorság, az erő és az önazonosság szimbóluma volt. Egy fekete bőrű lány Comptonból, aki áttörte a tenisz világának arisztokratikus falait, és újraírta, mit jelent nőnek, sportolónak és példaképnek lenni. Sokakban váltott ki felháborodást, amikor a huszonháromszoros Grand Slam-bajnok nemrég tizennégy kilóval könnyebben jelent meg, majd reklámozni is kezdte a testsúlycsökkentő gyógyszereket.

Kapcsolódó: Így befolyásolják a szépségideálok a kamaszok testképét

Jobban mondva egy telemedicinás cég, a Ro kampányának arca lett, amely GLP-1 típusú fogyasztószereket népszerűsít. A vállalat nem véletlenül választotta őt: férje, Alexis Ohanian, a Reddit alapítója, maga is a cég igazgatótanácsában ül. A kampányidőzítés sem volt véletlen – mindez a US Open hetében zajlott, amikor Amerika a teniszre figyel.

A cég vezetője szerint épp az teszi Williamset ideális reklámarccá, hogy sokan nem gondolnák, hogy egy ennyire fegyelmezett, edzett embernek is szüksége lehet orvosi támogatásra a testsúlyszabályozáshoz. A sportoló pedig igyekezett hangsúlyozni, hogy nem a „könnyű utat” választotta. Elmondása szerint éveken át futott, edzett, diétázott, de nem ért el áttörést, így végül segítséghez fordult.

A közönség reakciója azonban itt is megosztott volt. Sokan megértéssel reagáltak: ha még Serena Williamsnek is nehéz lefogyni, talán ők sem hibásak a túlsúllyal való küzdelmeikért. Mások viszont csalódtak: a sportoló, aki korábban büszkén vállalta erős, izmos testét, most éppen egy olyan iparágat támogat, amely a női testek sorvasztására épít. Az egykori példakép, aki korábban dacolni mert a szépségideálokkal, most – úgy tűnik – beállt a sorba.

Egészség vagy önelfogadás?

Egyébként nem is biztos, hogy csak a szépségről van szó, legalábbis nem mindenkinél. Lizzo például nem fogyásról, hanem „az egészség felé vezető útjáról” beszél. Ez pedig új réteget ad az egész kérdésnek. Fajgerné­ dr. Dudás Andrea képzőművész évek óta saját testét, annak százharminc kilós valóságát használja inspirációs forrásként. Művészete provokatív, kérdésfelvető: mit jelent nőnek, anyának, művésznek lenni egy olyan testben, amit a társadalom sokszor elutasít?

Nemrég azonban ő maga mondta ki egy Forbes-interjúban, hogy negyvenévesen változtatnia kell: „Belátom, hogy vége van a féktelen étkezéseknek, most már szigorú szabályoknak kell magam alávetni. Lehet, hogy ilyen kövér testtel eddig egészségesen tudtam élni, de nem biztos, hogy ezt konzerválni tudom.” 

A kérdés kulcsa talán a következő: mi a fontosabb – az egészség vagy az önelfogadás? Valójában a kettő nem zárja ki egymást, ám bizonyos súlyfelesleg már bizonyítottan növeli egyes betegségek kockázatát: szív- és érrendszeri problémák, diabétesz, ízületi bántalmak okozója lehet.

Ugyanakkor persze ne feledjük, hogy az állandó fogyókúrázás, a szégyenérzet és a testképzavar pedig mentális betegségekhez vezethet. Az egészséges testkép nem arról szól, hogy bármi áron beleférjünk a normákba – vagy éppen mindenáron elfogadjuk, ha kilógunk belőle –, hanem arról, hogy a saját testünkkel harmóniában éljünk, figyelembe véve a fizikai és lelki szükségleteinket is. 

Mások testében magunkat látjuk

Miért vált ki ekkora indulatot, ha egy híresség változtat a testén?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó