Hazánkban hosszú évek óta jellemző az úgynevezett természetes fogyás: többen halnak meg, mint ahányan születnek. A vidéki települések – különösen a kis falvak – népességvesztéssel küzdenek, elsősorban az alacsony születésszám és az elvándorlás miatt. Tehát sok falura jellemző, hogy több a nyugdíjas, mint a gyerek.
És sajnos nincs okunk a bizakodásra, hiszen 2024-ben is messze alulmúlta a születések száma a halálozásokét. Magyarországon a reprodukcióhoz szükséges mutató – azaz hogy egy nő élete során hány gyereket hoz a világra – jóval a népességfenntartáshoz szükséges érték (kb. 2,1) alatt van. 2024-ben ez az arányszám 1,38 volt.
A jövő terhei a fiatalok vállán
Közben a KSH adatai szerint 2023-ban 35 736 magyar állampolgár vándorolt ki az országból. Egyes becslések szerint ez a szám 2024-ben már 41 ezer körül járt. Az elvándorlás különösen az aktív korú (15–64 év) népességet érinti, tehát azokat, akik elvileg munkaképesek, termékenyek lehetnek. Bár a kivándorlás – különösen az évről évre emelkedő tendencia – egyre nagyobb szerepet játszik, mégsem mondható, hogy önmagában ez okozza a népességfogyást. Sőt, sok elemzés úgy tartja, hogy a népesség természetes fogyása viszi el a nagyobb súlyt, a kivándorlás „ráerősítés” csupán.
Az öregedő társadalom gazdasági következményei komoly kihívást jelentenek minden érintett ország számára.
A legnagyobb gond az, hogy egyre kevesebb aktív korú dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, ami munkaerőhiányhoz és lassabb gazdasági növekedéshez vezet. A nyugdíjrendszer így egyre nehezebben tartható fenn: vagy több adót kell beszedni, vagy kevesebb nyugdíjat lehet majd folyósítani, esetleg tovább kell emelni a nyugdíjkorhatárt.
Az egészségügyi és szociális kiadások szintén növekednek, hiszen az idős emberek ellátása költségesebb, miközben kevesebb forrás marad más területekre, például oktatásra vagy innovációra. A társadalom elöregedése a fogyasztás szerkezetét is átalakítja: az idősebbek jellemzően óvatosabban költenek, inkább megtakarítanak, ami visszafogja a belső piac dinamizmusát.
Az öregedő társadalom egyszerre növeli a közkiadásokat és csökkenti a bevételeket, miközben mérsékli az innovációt és a gazdaság lendületét. A kérdés nem pusztán pénzügyi, hanem társadalmi is: hogyan lehet úgy egyensúlyt teremteni a generációk között, hogy a fiatalok ne érezzék túlterheltnek magukat, az idősek pedig biztonságban és méltósággal élhessenek?
A minőségi együttélés tanulható?
A hírek és elemzések legtöbbször arról szólnak, mit jelent az öregedő társadalom gazdasági szempontból. Arról kevesebbet hallunk, hogyan érinti mindez az életmódot, a hétköznapokat, a különböző generációk lelkiállapotát.
Fotó: Getty Images
– A társadalom elöregedése következtében egyre több generáció él párhuzamosan (összesen hat), ugyanakkor egyre kevesebb a valódi kapcsolódás köztük – mondja Bereczki Enikő generációkutató, A rejtélyes Z generáció című könyv szerzője. – Ez új kihívásokat hoz a mindennapokban: nem elég sokáig élni, a minőségi együttélést is tanulnunk kell a generációk között.
