Sok éve halljuk, hogy az antibiotikumrezisztencia komoly probléma, és ha nem teszünk ellene, semmilyen eszköz nem marad a kezünkben. Ha így lesz, egy pici sérülés nyomán is kialakulhat életveszélyes fertőzés. A rezisztencia már most is okozhat ilyen problémákat, és jelen lehet minden területen.

– A baktériumok azért tudnak rezisztenssé válni, mert gyorsan osztódnak, húszpercenként megsokszorozzák magukat, folyamatosan újra és újra lemásolják a genetikai állományukat. Ennek során véletlenszerű hibák jönnek létre, amelyek, ha előnyt jelentenek – például védelmet az antibiotikumok ellen –, gyorsan elterjednek. A baktériumok egymástól is fel tudnak venni rezisztenciagéneket, amelyeknek köszönhetően például enzimeket termelnek, és le tudják bontani az antibiotikumot. A baktériumsejten belül olyan változás is létrejöhet, ami miatt az antibiotikum eddigi célpontja elérhetetlenné vagy károsíthatatlanná válik a gyógyszer számára – mondja dr. Lázár ­Viktória, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatócsoport-vezetője, a Nemzeti Tudósképző Akadémia Szent-Györgyi mentora.

Mivel a rezisztencia fenntartásának ára van – meglétekor a kórokozó lassabban tud osztódni, mint a versenytársai, és a táplálékhoz is nehezebben jut, vagy többre van szüksége –, az ilyen baktériumok száma egyből csökkenni kezd, amint visszafogják az egyes antibiotikumok alkalmazását. Ezért lehet évekkel később újra elővenni olyan gyógyszereket, amelyek egyszer már hatástalanná váltak.

Sakk a gyógyszerekkel

– Mivel ez a jelenség ismert, minden országban vannak javaslatok arra, hogy aktuálisan mely antibiotikumok használatát kellene visszafogni. A rendszer a skandináv államokban működik a legjobban, így ott a legkevesebb a probléma. Ebben nagy különbség van az egyes területek között. Például Indiában, az arab térségben és Ázsia egyes országaiban bárki bemehet az élelmiszerboltba, hogy recept nélkül antibiotikumot vegyen. A rossz higiéniai viszonyok mellett ez magyarázza, hogy arrafelé nagyon sok a rezisztens baktérium.­ Erre a veszélyre már Alexan­der Fleming is figyelmeztetett, amikor 1945-ben átvette a Nobel-díjat az első antibiotikum, a penicillin felfedezéséért. Elmondta, hogy ha átgondolatlanul alkalmazzák az ilyen gyógyszereket, akkor ellenállók lesznek velük szemben a baktériumok. Az előírásszerű szedés azóta is kulcskérdés, mert ha idő előtt elhagyjuk az antibiotikumokat, szervezetünkben ellenállóvá válhatnak a még életben maradó kórokozók. Antibiotikumot fölöslegesen – pontos diagnózis nélkül – sem szabad szedni. Azt is tudni kell, hogy ha három nap alatt semmilyen javulást nem hoznak, akkor vagy a baktérium rezisztens, vagy a gyógyszer nem megfelelő. Ilyenkor vissza kell menni az orvoshoz, mert a hatóanyagok kombinálására is szükség lehet. Vannak például készítmények, amelyekben az egyik komponens az antibiotikum, míg a másik a rezisztenciát tudja blokkolni. Egyes gyógyszerek egymás hatását is erősíteni tudják. De ezt is csak végszükség esetén szabad kihasználni, mert az antibiotikumok nagyon megterhelik a szervezetet – emeli ki Lázár­ Viktória.

Eső előtt köpönyeg

Arra is törekedni kell, hogy mindent megtegyünk a fertőzések elkerüléséért. Ennek legfontosabb eszköze a kézmosás, ugyanis a bakteriá­lis fertőzések nyolcvan százaléka a rossz­ kézhigiénia miatt alakul ki. Fontos az is, hogy a nyers húst mindig elkülönítsük a készételektől. Ez elengedhetetlen, mert az állattenyésztésben gyakori az antibiotikumhasználat, így a húsban jelen lehetnek rezisztens baktériumok. Kulcskérdés az is, hogy ha betegek vagyunk, maradjunk otthon. És persze ott vannak az oltások, amelyek segítik a prevenciót. A megelőzést annak fényében pláne komolyan kell venni, hogy új antibiotikumok egyhamar aligha lesznek. A gyártóknak nem éri meg ilyeneket fejleszteni, hiszen hiába költenek rájuk vagyonokat, soha nem térülnek meg.

– Ennek oka egyrészt az, hogy a fejlett országokban eleve cél az alkalmazás visszaszorítása, másrészt hogy a legújabb antibiotikumok szűk spektrumúak. Ezek kevésbé okoznak rezisztenciát, viszont csak kevés baktériumra hatnak, ami szintén rontja a megtérülést. Gond maga a rezisztencia is, ami így is kialakul, és miatta­ a gyógyszer kiszorul a piac­ról. Emiatt találtak ki egy olyan módszert – ezt Angliában vezették be –, amellyel rá tudják venni a gyógyszercégeket a folyamatos fejlesztésre. Ez egyfajta előfizetéses rendszer, aminek díja független attól, hogy mennyit adnak el az antibiotikumból. A lényeg, hogy ha valamilyen kritikus bakteriális betegségre hatékony készítmény kell, az elérhető legyen – mondja szakértőnk.

Van új a nap alatt

A baktériumok elleni védekezésnek létezik egy olyan új iránya is, ami azt használja ki, hogy nekik is vannak vírusaik, amelyek el tudják őket pusztítani. Ez a megoldás olyankor alkalmazható, amikor semmilyen antibiotikum nem működik.

– Ilyen kritikusan életveszélyes fertőzése volt annak az ausztrál gyereknek is, akinek az orvosai Apjok Gábor kutatótól, Kintses Bálint laborjából kaptak segítséget. Ők a mi intézetünkben dolgoznak, és elkezdtek olyan vírust keresni, amely hatékony lehet a fertőzést okozó baktérium ellen. Amikor megtalálták, kiküldték Ausztráliába, és a kisfiú meggyógyult. A bélfertőzéseknél is vannak új lehetőségek. Azokat nem feltétlenül kell antibiotikumokkal kezelni, lehet keresni olyan probiotikumokat, azaz jó bélbaktériu­mokat, amelyek vissza tudják azokat szorítani. Ezzel kapcsolatos kutatásokat mi is végzünk, most is aktívan keresünk olyan jó baktériu­mokat, amelyek a bélrendszerben vissza tudják szorítani a rákkeltő bak­té­riu­mokat is – mondja Lázár Viktória.

Hasonló eszközök még vannak a kutatók kezében, de a siker elképzelhetetlen anélkül, hogy a rezisztens baktériumok ellen magunk is megtegyük azt, ami tőlünk telik.

Közös célok

A rezisztencia visszaszorításában az állattartóknak, állatorvosoknak is komoly felelősségük van. Az ő antibiotikumhasználatuk Európa-szerte egységesen szabályozott.

– Az ilyen gyógyszereknek négy fontossági szintje van, az elsőbe tartozókat meg kell tartanunk a humán gyógyászatnak, azokat nem használhatjuk. A második szintet a humán kórházi ellátásban használt antibiotikumok adják, ezeket használhatjuk, de csak akkor, ha elkerülhetetlen. A harmadik szint gyógyszerei közé a járóbeteg-ellátásban használatosak tartoznak, ezek alkalmazását is vissza kell fognunk. A negyedik szinten találhatók azok az antibiotikumok, amelyekkel viszonylag szabadon dolgozhatunk – mondja dr. Jerzsele Ákos, az Állatorvostudományi Egyetem Gyógyszertani és Méregtani Tanszékének vezetője, az intézmény tudományos és innovációs rektorhelyettese. – A legfontosabb az lenne, hogy a technológiai hiányosságokat – ilyen a rossz hőmérséklet-szabályozás, a nem megfelelő szellőzés, a nagy állatsűrűség – senki ne próbálja antibiotikumhasználattal kiváltani. Ilyenkor az állatokat sokszor antibiotikummal etetik, ami kedvez a rezisztenciának. Ennek megváltoztatásában nagy szerepük lehet az antibiotikum­alternatíváknak, így az illóolajoknak, a zsírsavaknak vagy a bakteriofágoknak, azaz a baktériumokat támadó vírusoknak. Illóolajokat régen a humán gyógyászatban is alkalmaztak, mert megfigyelték, hogy kifejezett antibakteriális hatásuk lehet. Erre példa a kakukkfű, a fahéj és az oregánó illóolaja, ami ellen a rezisztencia kialakulása nagyon valószínűtlen.

Illusztráció: Getty Images