Március huszonhetedikén megtörtént. Utána vagyunk. Átállítottuk az óráinkat. Ez már a nyári időszámítás.
Igen ám, de se a magunk, se a gyerekek „időérzékelését” nem lehet csak úgy egyik napról a másikra felhúzni, áttekerni, átállítani.
A gyerekek reggeli felkelése – az ébresztés, ébresztgetés, keltegetés, kicsalogatás, sőt „kiveszekedés” az ágyból – sok családban a nap egyik legnehezebb, csatazajtól sem mentes pontja. Az iskolai napokon nem egy családban már itt elromlik a hangulat. S a késés miatt – ha például városban és kocsival közlekednek – a száguldó autóban még fokozódik a feszültség, a veszekedés, a hibáztatás.
Igen, a szülők reggeli nagy belső csatája a kötelességtudat és a sajnálat között hullámzik: „Keltenem kell, de szegény, hogy aludna még!” Pedig a szülőkön múlik, hogy békés lesz-e
a nap kezdete, vagy sem. A szülőknek kell előre figyelniük és előre készülniük. Például azzal, hogy fokozatosan előbbre hozzuk az esti programot, társasjátékot, vacsorát, fürdést, és persze az ágyba bújást. A lényeg, hogy a gyerek az óraátállítás miatt korábban kerüljön ágyba, és hamarabb aludjon el. Az átállás természetesen nehéz, de apró kreatív ötletekkel mindent el lehet érni. Persze nem egyik napról a másikra, hanem szépen, fokozatosan.
Fontos tudni, hogy a reggeli periódusban többet álmodunk. Ez fokozottan igaz a gyerekekre. Ők, ha álomból ébrednek, különösen kábultak, s az álomtartalmak miatt sokszor rosszkedvűek. Ehhez jöhet a kialvatlanság miatt az indulatos hang és viselkedés, néha egészen az agresszivitásig.
Még valami. A szülőnek reggel feltűnhet, hogy a gyerek nagyon mélyen alszik, s a szemhéja alatt mozog a szeme. Ekkor nagy valószínűséggel álmodik. Ilyenkor viszont érdemes várnunk egy kicsit. Ugrás, ki az ágyból! – így semmiképpen ne ébresszük. Inkább húzzuk el a függönyt, engedjük be a konyhai, fürdőszobai zajokat. Így tesszük fokozatosan felszínesebbé az alvást, könnyebbé az ébredést. Persze ehhez idő kell.
Vannak még veszélyek: reggeli tévézéssel indítani a napot tilos! Hogy miért? Mert eltereli nemcsak a gyerek, hanem a felnőtt figyelmét is. Például a napi teendők átgondolásától, az elintézendők pontos számbavételétől. Az időbeli elúszásról már nem is beszélek. És jön a kapkodás, kiabálás, „siess már”!
Az időben való ébresztésnek több előnye van. Lesz ideje a gyereknek – és az emésztőrendszerének is – felébrednie. Az utolsó pillanatban „kirobbantott” gyerek étvágynedve nem indul el, így nem érez éhséget. Reggeli nélkül iskolába menni több mint hiba, egészségtelen. Az egyébként is
fáradékony gyerek, akinek ilyenkor a vércukorszintje még alacsony, sem figyelni, sem viselkedni nem tud. Sok gyerek – ez még felnőtteknél is így van – az alacsony vércukorszint miatt lehet agresszív, bizonyos helyzetekre rosszul reagál. Ha nem iszik elég vizet, azt is megszenvedi. Az üdítőitalok fogyasztása pedig megint veszélyforrás. Nem beszélve a „pörgető” italokról, melyekhez a nagyobbak már hozzájuthatnak. Ezek az ártatlannak hitt „mentálhigiénés vétségek” gyakran igen súlyos következményekkel járhatnak.
Pedig milyen könnyen el lehet mindezt kerülni!
Várom leveleiket az alábbi e-mail-címen: nandor.donauer@
centralmediacsoport.hu, postacím: Central Médiacsoport Zrt.,
Dr. Donauer Nándor, Nők Lapja, 1872 Budapest
