A fogköztisztítás fontosságáról meglepően sok tévhit él – kezdve azzal, hogy sokan úgy gondolják, nincs rá igazán szükség.
„Ennek az az oka, hogy ezek a területek nem láthatók” – mondja Dr. Tihanyi Dóra. Amíg a fogköz zárt, és kívülről nem látszik változás, addig kevesen érzik indokoltnak, hogy külön foglalkozzanak vele.
A probléma az, hogy amikor már láthatóvá válik, általában késő.
„Amikor megjelenik a fogköz, az sokszor azt jelenti, hogy a fogágyat érintő gyulladásos folyamatok következtében visszahúzódott a fog körüli csont és az íny, és kialakul az úgynevezett fekete háromszög.”
Ez az a pont, amikor a páciensek megijednek, és azonnali esztétikai megoldást szeretnének – miközben a háttérben zajló folyamat már jóval korábban elindult.
Megéri minden nap a fogközöket is kitisztítani (Fotó: Getty Images)
A fogak között: a száj „vakfoltja”
Ennek oka, hogy a fogközök sajátos területek: „nem öntisztuló felszínek.” A szájüregben zajló természetes mechanikai hatások – beszéd, rágás, mosolygás – a fogak felszínén képesek megbontani a lepedéket, de a fogközökben ez nem történik meg.
„Ha valakinek zárt fogközei vannak, ott semmilyen öntisztulás nem érvényesül. Bakteriális folyamatok indulnak el, amelyek gyulladáshoz vagy fogközi szuvasodáshoz vezetnek.”
Az első jel: vérző íny
A rövid távú következmény legtöbbször az ínygyulladás, amely vérzéssel jár. „Az, hogy fogmosás közben vagy akár spontán vérzik az íny, nem normális állapot – ez egy vészjelzés.”
Hosszú távon azonban még súlyosabb következményekkel kell számolni. Az ínygyulladás fogágybetegséggé alakulhat, amely már visszafordíthatatlan folyamat: a fog körüli szövetek lebomlanak, a fog meglazulhat, végül akár el is veszíthető – a kezeletlen fogágybetegség általános egészségre gyakorolt hatásáról nem is beszélve.
Nem mindegy, hogyan és mivel tisztítunk
Bár a fogselyem és a fogpiszkáló sokak számára ismert eszköz, a szakértő szerint ezeknek megvannak a korlátaik.
„A fogaink anatómiai formája miatt a fogközökben gyakran konkáv, behúzódó felszínek alakulnak ki, amelyeket egy kifeszített fogselyem vagy egy merev fogpiszkáló nem tud megfelelően elérni.”
A hatékony tisztításhoz olyan eszközre van szükség, amely képes kitölteni a fogköz teljes terét.
„Ma már rendelkezésre állnak olyan rugalmas fogköztisztító kefék, amelyek még a legszűkebb résekbe is bevezethetők, és képesek a teljes felület tisztítására.”
Az egyéni adottságok számítanak
A kulcs azonban az egyéni adottságok figyelembevétele. „Mindig meg kell találni azt az eszközt, ami az adott fogközbe a legkönnyebben bevezethető, de közben a lehető legjobban kitölti a teret.” Ehhez sokszor szakember segítsége szükséges.
„A hatékonyság kulcsa, hogy a szájüregi anatómiához igazítsuk az eszközöket. Egy dentálhigiénikus vagy fogorvos fel tudja mérni, milyen méretű fogközök vannak, és ehhez igazítva kiválasztani azt az egy-két, maximum három eszközt, amivel trauma nélkül, de hatékonyan lehet tisztítani.”
A nem megfelelő méret vagy technika ugyanis problémát okozhat.
„Egy túl nagy vagy túl merev eszköz sérülést okozhat, különösen akkor, ha a páciens nem tanulja meg a helyes használatot.”
Tévhit: „rést csinál”
Fontos tévhit az is, hogy a fogköztisztító eszközök „rést csinálnak” vagy károsítják az ínyt. „Ez csak akkor fordul elő, ha nem megfelelő a méret vagy a technika” – hangsúlyozza a szakértő.
A fogselyemnek ugyanakkor továbbra is van helye a szájápolásban – de nem mindenkinél.
„Akkor van létjogosultsága, ha a fogközök annyira szűkek, hogy még a legkisebb fogköztisztító kefe sem fér be.”
Fél perc, ami sokkal többet számít, mint hinnénk
A rendszeres fogköztisztítás hatása látványosabb, mint gondolnánk.
„Napi egyszeri használat, ami kb. fél percet vesz igénybe, megelőzési szempontból rendkívül hatékony: segít meggátolni a fogkőképződést, az ínygyulladást, és ezáltal a fogágybetegséget.”
Terápiás jelentősége is kiemelkedő. „Egy olyan páciensnél, akinek az úgynevezett interdentális ínyvérzési indexe 100 százalék, akár 10 nap alatt nullára csökkenthető, ha betartja az előírásokat.”
És a hatás nem áll meg a szájüregnél.
„Ma már többszörösen igazolt, hogy a fogágybetegséget okozó baktériumok, amelyek a fogközökben bújnak meg, a szervezet más területein is elváltozásokat, megbetegedéseket provokálhatnak – közvetve vagy akár közvetlenül.”
Vagyis amit nem látunk, attól még nagyon is számít. Sőt, talán éppen az számít igazán.
