1996: Amiben világelsők vagyunk: Adóprés
Mintha láthatatlan kezek nyúlnának ki valahonnan, aztán észrevétlenül eltűnik a papírhalmazok tengerében bizonyos tíz százalék, aztán tizenöt, negyvenhárom és megint tizenöt. Alig marad valami. Mi csak írjuk a számokat vagy a könyvelőnkhöz hordjuk a számlákat, de nem igazán értjük, hová is megy, amit befizetünk, mi történik azokkal a gondosan kalkulált összegekkel, és hogy ez az […]
Teljes szívvel előre – Ifjú reménységeink 2022
Harminc év alatti fiatalokat kerestünk, ahogyan az irodalomtörténet is ezt a korosztályt tartja számon márciusi ifjakként. „E fiatalság szívében hordja az országot. E szerény asztalnál észrevétlenül készül a jövő” – írta Mikszáth Kálmán a Pilvax kávéházra utalva. A mi fiataljaink is akarnak valamit, és nem csak saját magukért. Az élet különböző területeit képviselik a tudománytól […]
Grecsó Krisztián: Rúgkapa
Amikor összeomlik a rendszer, a mezei szülő magát okolja. És teheti is, ha két és fél éves a gyereke, még nemigen talál más felelőst. A bölcsőde, bár az itthoni viszonyokhoz képest szabályok sűrű erdeje, nem traumatikus hely. A mi lányunk pedig kifejezetten jókislány ott, szófogadó. Ildikó és Zsuzsa nénitől tudom, hogy ott hónapok óta szobatiszta, […]
„Csemege” és „Mintabolt” – Neonmentés Budapesten
A keleti blokk többi országához hasonlóan Budapestet is központi utasításra borították fénybe: 1969-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusán született meg a döntés a neonosításról. A cél egyértelműen az volt, hogy – legalább külsőségekben – felzárkózzunk Európához, és világító feliratok tömege hirdesse: Budapest csillogó és gazdag nagyváros. Az 1970-es évek elejére már mintegy tizenkilencezer neon világított […]
