És a legrosszabb, hogy mindezt az érzékenyítés címén teszik.

A Netflix és az HBO az elmúlt években sorra hozta ki az olyan szuper tinidrámákat és sorozatokat, mint az Eufóriát, vagy a Szexoktatást, amelyek korhűen, szórakoztatóan és nagyon érzékenyen mutatták be a serdülőkori problémákat, legyen szó szexuális identitásról, bullyingról, szerfüggőségről, vagy családi diszfunkcióról. Azt, hogy mennyire jól eltalált sorozatokról van szó, igazolják a nézettségi adatok, az ömlengő kritikák, és nem utolsó sorban az is pozitív visszajelzés volt, hogy teljesen vegyes korú emberek pörögtek rá az említett szériákra. A mai tizenévesek simán tudtak azonosulni a hitelesen felépített karakterekkel, ugyanakkor az idősebb korosztály is kedvére nosztalgiázhatott, hiszen a tiniproblémák minden generációnál hasonlók, maximum régebben nagyobb volt a velük kapcsolatos hallgatás.

A Szexoktatás például pont azért lett az egyik legprogresszívebb sorozat, mert beszél mindenről, amiről kell: rasszizmusról, abortuszról, feminizmusról és egyenlőtlenségekről, vagyis olyan témákról, amelyek behálózzák és meghatározhatják a mindennapjainkat.

A jeleneteket nézve nehéz nem arra gondolni, hogy talán kevesebb lenne a szexuálisan frusztrált harmincas és negyvenes, ha léteztek volna korábban is hasonló filmek. Olyanok, amelyekben teljesen hétköznapi, mégis agyonhallgatott témák kerülnek kibontásra, mint a szex, vagy akár a drogozás kérdésköre. Az Eufóriában például  kimondottan újszerű és pozitív megoldásnak számított, hogy a drogfogyasztást nem végletesen mutatta be, mint ahogy azt a kábítószer témakörét feldolgozó filmekben szokás, hanem úgy ábrázolták a tudatmódosító szerek jelenlétét, ahogy azok ott vannak a mindennapjainkban: természetesen és elérhető közelségben. Mert valljuk be, alig tudunk mutatni olyan embert a környezetünkben, aki ne került volna kapcsolatba közvetlen vagy közvetett módon valamelyik fajtájával. Legyen szó a nagyi nyugtatójáról, a konyhakredencbe rejtett Martiniről, vagy egy házibulin kipróbált MDMA-ról.
A film érzékenyítő hatása a természetességben rejlik, nem véletlen, hogy a főszereplő szexuális identitása is csak amolyan másodlagos tulajdonságként van feltüntetve, mint a göndör haja, a kreol bőre, vagy a vékony testalkata. 

Ennek pont az ellenkezőjét teszi A magas lány

A Netflixen futó film ugyanis egy fizikai adottságot, a magasságot helyezi a fókuszba, úgy próbál érzékenyíteni, hogy közben ráerősít egy sztereotípiára, és bár nem ez volt a cél, mégis beskatulyázza a magas lányokat. Legalábbis Jodit (Ava Michelle), a 185 cm magas 16 éves lányt úgy állítja be, mint egy Godzillát, egy hatalmas hegyomlást, aki szenved attól, hogy az átlagnál valamivel magasabbra nőtt.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mitől voltak olyan erősek az Eufória és a Szexoktatás című tinisorozatok?
Miért ellenkezője mindezeknek A magas lány?
És miért olyan, mintha 20 évvel ezelőtt készítették volna?
Próbáld ki most kedvezményesen!