Egyértelműen feliratpárti vagyok, hiszen idegesítenek a megértést zavaró félrefordítások, de azt be kell ismernem, hogy a magyar szinkronnak igen fontos kulturális adalékokat köszönhetünk.

Nem olyan régen felbukkant a Facebook-falamon egy streaming-szolgáltató reklámja. A poszt alatt egyes kommentelők azt nehezményezték, hogy nem éri meg nekik a havi párezer forint, amiért szinte végtelen számú játék- és dokumentumfilmet, illetve sorozatokat nézhetnek, mert kevés a szinkronos verzió. Hirtelen lefagytam, talán még hangosan ki is mondtam, hogy „hát MIVAAAN?”, de aztán rájöttem, hogy Magyarország valóban speciális ilyen szempontból, mert a magyar filmnézők évtizedeken át elképesztően jó minőségű szinkronnal voltak elkényeztetve. Hogy emiatt (nyilván nem), vagy a lexikális tudást erőltető, elavult és cseppet sem gyakorlati kompetenciákra fókuszáló nyelvoktatás miatt, de a magyarok híresen rosszak idegen nyelvekben, ez tény. A theknowledgeacademy.com téli elemzéséből az derült ki, hogy honfitársaink több mint fele nem beszél idegen nyelvet, ezzel pedig a britek és a románok mögött arányaiban Magyarországon él a legtöbb olyan ember Európában, aki csak az anyanyelvén tudja kifejezni magát.
De nyelvtudás ide vagy oda, az, hogy szinkronosan vagy feliratosan jobb-e filmet nézni, az egy olyan vita a résztvevők között, ami soha nem fog eldőlni. Igény mindig lesz rá, hiszen a látássérült embereknek nincs más opciója, illetve a még olvasni nem tudó gyerekeknek is élvezni kell valahogy a rajz- és gyerekfilmeket, de a tendenciák azt mutatják, hogy a fiatalok már egyre kevéssé ragaszkodnak hozzá. Három évvel ezelőtt volt egy kutatás, amiben az jött ki, hogy a 18-29 éveseknek már csak 59%-a keresi a szinkronos filmeket a mozikban (azelőtt két évvel még magasabb volt ez az arány), míg az 50-59 éves korosztálynak 89%-a. És ez 2017-ben volt, amikor még nem történt meg a nagy Netflix és HBO GO bumm itthon – azóta már Magyarországon is bevett szokás a streaming-szolgáltatásokra való előfizetés, és ha ezeken kijön valami újdonság, senki nem fogja megvárni, amíg elkészül a szinkronos verziója, hanem rögtön megnézi, jobb híján felirattal. Így aztán óhatatlanul egyre többen néznek feliratos filmeket, és ha már egyszer nézik, meg is szokják, és egyre kevésbé fog hiányozni nekik a szinkron. Ez az én kis teóriám, és szerintem ez így van jól, de én – noha elismerem, hogy a magyar szinkron, legalábbis a szinkron fénykorában készült darabok tényleg fantasztikusak (néztem már lengyel és egyéb filmet angol szinkronnal – tényleg sehol sincs a magyarhoz képest) –, tényleg nem szeretem a szinkronos filmeket. Rengeteg bennük ugyanis a félrefordítás, ami sokszor a szövegkörnyezetből is egyértelmű lesz, és amikor ilyet hallok, mindig úgy érzem, hogy elvettek tőlem valamit. De azt még nekem is el kell ismernem, hogy vannak olyan, magyarra szinkronizált filmek, amelyek a szinkron miatt még jobbak lettek.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Most akkor fejleszti a nyelvtudást a feliratos filmnézés vagy sem?
Szörnyű félrefordítások a Jóbarátokban és a Dallasban.
Ilyen, amikor a szinkron zseniális: szállóigékké vált mondatok.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.