Miért olyan fontos a hobbikérdés? Mi van, ha én semmit nem aposztrofálok annak? Lehet, hogy eltúlozzuk a hobbik fontosságát? Szigorúan szubjektív hobbiboncolgatás következik.

Milyen hobbi illik hozzám? Vagy inkább, egyszerűbben: Mi a hobbid? Ez a kérdés csak az önkéntes karanténban merült fel bennem. A kérdésre utoljára  kb. 8 évesen válaszoltam őszintén, amikor szép, kerek betűkkel levelet írtam első (és egyben utolsó) levelezőtársamnak, Claudia F.-nek az ausztriai Gänserndorfba. Akkoriban könnyen jött a válasz: mi a hobbid? Olvasás, úszás, biciklizés, teniszezés, síelés, rajzolás. Dehát nincsen gyerek hobbi nélkül – amíg nem nyomja vállunkat a felnőtt lét, bőven van időnk ilyesmikkel szórakozni. Meg ugye most, a karanténban.
Azóta, noha folyamatosan végzek dolgokat kedvtelésből, eszembe sem jutott, hogy volna hobbim. Kisebb rémülettel merült fel bennem: lehet, hogy nincs is?
Hobbi az, amit az örömszerzés és a kikapcsolódás miatt végzünk, amihez nem fűződik  anyagi érdekünk. A hobbi segít legyőzni az unalmat, erősíti a társas kapcsolatokat. Sikerélményt ad. Növeli a magabiztosságot és az önbizalmat. Szélesíti a látókört, kihívásokat támaszt felénk, amelyek legyőzésével többek leszünk. Jól hangzik. Hobbi az, amitől flow-élményünk van. Ez ugyebár az elme működésének egy olyan állapota, melynek során teljesen elmerülünk abban, amit éppen csinálunk. A hobbi tehát valami, ami örömmel tölt el bennünket, amiben feloldódunk. Vannak cégek, ahol előny jelent, ha az ember a CV-jében hobbit is feltüntet. A szakemberek azt mondják, hogy a HR-osztályon különösen a kitartást igénylő hobbit birtokló (a hobbit birtokoljuk egyáltalán?) pályázókat kedvelik, hiszen mint tudjuk, a kitartás erény, amelyet valószínűleg a munkában is kamatoztatnak majd. Állítólag a jógát is szeretik, elvégre egy jógás képes koncentrálni, uralkodni önmaga felett, biztos jó munkaerő, vagy legalábbis bírja a monotonitást. 

Lehet a munkám a hobbim?

Igen ám, de velem pont ez a híres flow-élmény történik munka közben (az esetek nagy részében) – fel is merült bennem az az eretnek gondolat, hogy nekem tulajdonképpen a munkám a kedvenc hobbim. Egyszer volt csak az elmúlt évek során, hogy ez szóba jött valakivel, meg is kaptam, hogy pfú, micsoda lelki fejlődésében megrekedt, sekélyes ember vagyok. Most erre mondhattam volna, hogy szerintem meg az sekélyes, hogy az illető olyan munkát választott, amit tehernek él meg, ami mellé plusz tevékenységet kell választania, hogy kiteljesedjen. Touché.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Miért gond az, ha nem csinálunk semmit pusztán annak élvezeti értéke miatt?
Melyek a leggyakoribb kifogások és vélemények hobbikérdésben?
Ezek miért nem állják meg a helyüket?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.