Hallottad mi történt? És akkor elővette a gyűrűt… olyan megható volt. Az egész stúdió őrjöngött.

A minap munkába igyekezve a fenti beszélgetés ütötte meg a fülemet. Bár előszeretettel „hallgatok bele” mások életébe miközben együtt zötykölődünk a reggeli járaton, kivételesen nem szándékosan hegyeztem a fülem az információra. Egyszerűen adta magát a hír, hogy országunk egyik közszereplője élő adásban kérte meg a szerelme kezét – a lány pedig könnyek között mondott igent.

A párbeszédből azt szűrtem le, hogy ez jó dolog. A Facebookon szembejövő kommentekből szintén. A bulvárlapok egyfajta igeként hirdették, mennyire megható, mennyire romantikus, mennyire szívből jövő gesztus volt ez a cselekedet. Ha megkérdeztem volna a játszótéri homokozóban várat építő kisfiút, biztos vagyok benne, hogy a maga kis nyelvén ő is azt gügyögte volna, hogy ez rendben van. De komolyan így lenne? Ez a 21. századi etalon? Már nem elég, hogy a közösségi oldalak miatt a magánélet a szó szoros értelmében eltűnőfélben van? Ezentúl az lesz a módi, hogy életünk minden apró mozzanatáról be kell számolnunk másoknak?

Sajnos úgy tűnik, hogy sokaknak igen. A Youtube a lánykérés (angolul proposal) szóra 5 480 000 találatot dob ki, ami pont 5 480 000 ezerrel több, mint az szerintem normális lenne. Ha az eljegyzés (angolul engagement) szóra keresek, az eredmény egymillióval kevesebb, de ez is rengeteg. Mi történt a lánykérés intim rituáléjával, ami csak a párra, illetve bizonyos esetekben – ha a fiú tisztelte a hagyományokat – az örömszülőkre tartozott? A romantikus gesztussal, amit aztán el lehet mesélni az unokáknak? De a legfontosabb kérdés: mi történt a lehetőséggel, hogy nemet mondjunk?

A nyilvános lánykérés olyan terhet ró a nőkre, ami minden, csak épp nem romantikus. A választásra ugyanis csak látszólag kapunk lehetőséget. A társadalmi elvárások sarokba szorítanak bennünket, hiszen, ha a „reflektorfényben” állva nemleges választ adunk, megvetés tárgyává válunk. Így igaz!  Az 5 480 000 találat között erre is rengeteg példa van: felnőtt emberek kifütyülve, felháborodva támadnak arra, aki volt annyira bátor, hogy a nyomás ellenére is elutasította az ajánlatot. Hozzátenném, anélkül ítélkeznek, hogy bármit tudnának a pár előéletéről.

Mint nő, és mint vérbeli romantikus lélek azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szerelem nagysága és a grandiózus lánykérés között semmilyen párhuzam nincs. Nem is lehet, hiszen a szerelem fokmérője nem az, hogy hány ember vesz minket körül, amikor megtörténik a csoda. Még csak nem is a meglepetés hordereje. Hanem maga a tény, hogy valaki annyira szeret bennünket, hogy az életét hozzánk akarja kötni. Jó lenne ezt az urakban is tudatosítani.

Debreceni Andrea