Odamegyek, ahová csak akarod. Hívsz, és én menni fogok – üzente a tiszteletreméltóan modern gondolkodású Ferenc pápa Kirillnek, Moszkva és egész Oroszország ortodox pátriárkájának, aminek eredményeként február elején találkoztak a havannai repülőtér tranzitvárójában. Két órán át beszélgettek, majd közös nyilatkozatban szögezték le, hogy a két egyház együtt kíván tenni a háborúk elkerüléséért, az élet értékének nagyobb megbecsüléséért. E történelmi jelentőségű találkában nem a furcsa, semleges helyszín a legmegdöbbentőbb, hanem az a gyorsan elillanó, csaknem ezer évecske, amelynek során egyszer sem találkozott római pápa a keleti egyház aktuális fejével. Közel ezer évet vártak az 1054-es egyházszakadás óta a találkozásra? Nem volt olyan történelmi helyzet, amely kikényszerítette volna, hogy bármelyik fél ki merje mondani: ha hívsz, én menni fogok…? Miért kellett kiművelt emberfőknek ezer év ahhoz, hogy rájöjjenek, a konfliktusokat, igazságtalanságokat, bántásokat nem erőszakkal (zsarnokokkal, fegyverekkel) lehet sikeresen feloldani, hanem békés tárgyalásokkal? Ahol egyik fél sem diktál, és minden résztvevő a kiegyezés szándékával ül asztalhoz, mert tudja, hogy a béke és az összefogás a legalapvetőbb feltétele annak, hogy a következő generációk is otthont találjanak majd a Földön.

Tévednek, akik azt gondolják, hogy e súlyos kérdésekre csak politikusok és többmilliárdnyi embert képviselő egyházfők vagy nagyhatalmú pénzemberek hivatottak válaszolni. Valamennyiünk számára tanulságos a néma ezer év, hiszen mi, egyszerű földlakók is rendezünk – néha évtizedekig tartó – állóháborúkat a sóhajtásnyi életünkben. Valaha egymást szerető-ölelő férfi – ak és nők irtóznak a találkozástól, s még a gyerekeik érdekében sem állnak szóba egymással. Valahai elvbarátok, akik azt gondolták, hogy együtt fogják boldogabbá, szabadabbá tenni a világunkat, kígyót-békát kiabálnak egymásra anélkül, hogy egyenrangú félként megbeszélnék, miként lehetne közös nevezőt találni. Valahai gyerekek, akik vélt vagy valós sérelmek miatt nem ülnek „tárgyalóasztalhoz” a szüleikkel, azaz nem nyitják rájuk az ajtót évekig. Soroljam még? Felesleges. Bárki tudja folytatni. Közben olvasom, hogy egyetlen perc alatt 250(!) gyerek születik a Földön. Ha azt akarjuk, hogy szebb világban és emberségesebb körülmények között cseperedjenek felnőtté, meg kellene tanulnunk azt az egyszerű mondatot, amellyel Ferenc pápa kezdte a tárgyalást: „végre találkozunk, testvérek vagyunk”. Mi, kisemberek, ne várjunk ezer évig!

Szöveg: V. Kulcsár Ildikó

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.