Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Egy családban konfliktus alakult ki arról, melyik gereknevelési irányzat a jobb: a tudatos-szigorú vagy az ösztönös-rugalmas és azt is kérdés, hogy mik a gyerekek valódi szükségeletei. Egy nagypapa írt levelet tanácsért Vekerdy Tamásnak:

„Többszörös nagypapa vagyok, két lányunktól három unokánk van. Hála Istennek, még elég gyakoriak a közös családi ebédek, többnyire vasárnaponként. A feleségem nagyon jól és szívesen főz, különösen az unokáknak, és a felnőtteknek se rossz, hogy legalább néha nem kell a hétvégi ebédről gondoskodni. Az unokatestvérek boldogan játszanak együtt, és ilyenkor a testvérek is kevesebbet veszekednek. (Bár igazán nem lehet panasz rájuk, időnként kettesben is nagyszerűen tudnak együtt játszani. A testvérpár egy fiú és egy lány, a kislány a nagyobb, a másik családban az egy gyerek szintén lányunoka. A testvérek öt- és hétévesek, a másik kislány hat, épp a kettő közé esik.)

Amikor a gyerekek elvonulnak játszani, gyakorta megkezdődik a felnőttek között a vita, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy: mire van egy gyereknek szüksége?

A lányaim, az egyik vejem és a nagymama egyetértenek abban, hogy »nyugodt és boldog gyerekkorra«. A másik vejem és én úgy gondoljuk, hogy azért bizonyos követelményeket kellene a gyerek elé állítani, életkoruktól függően. Szerintünk például a gyereket rá kell nevelni arra, hogy köszönjön.

A »másik párt« azt mondja, hogy ha mi köszönünk a szomszédoknak, ismerősöknek, majd ő is köszönni fog. Mi azt mondjuk, hogy a gyereknek van szüksége arra, hogy tudja, mit, mikor, hogyan. Ők azt mondják, hogy úgyis tudni fogja mindazt, amit maga körül lát, amit mi csinálunk, ahogy élünk, »nem kell a gyereket gyötörni«.

Amit én kérdezek: mi a gyerek, a felnövekvő ember valódi szükséglete? Mire van szüksége ahhoz, hogy tényleg jól és hatékonyan tudjon majd élni és dolgozni? Van-e erről bármiféle »tudományos« álláspont? És ha igen, mi az?”

Vekerdy Tamás: ezek a tudományos tények a gyerekek szükségeleteiről

A tudomány – amelyben természetesen minden kérdés vitatott – ismeri és elismeri Abraham Maslow úgynevezett szükséglet-hierarchiáját, vagyis annak a rendszerezését, hogy az emberi szükségletek hogyan épülnek egymásra. (Ez az egymásra épülés egyfajta „piramist” alkot, ami azt jelzi, hogy a legalapvetőbb szükségletek az élőlények teljes csoportjára érvényesek, majd, mint látni fogjuk, egyre szűkül azoknak a köre, akik a magasabb szükségleteiket is szükségletként élik át és ki is tudják elégíteni.)

(Fotó: Canva)

Maslow eredetileg a főemlősök szexuális viselkedését és uralmi viszonyait kutatta, majd első gyermeke megszületése után a csecsemőmegfigyelés vezette tovább pályáján. Az önmegvalósítás problémaköre kezdte érdekelni, vizsgálta a célkitűzéseiket – és önmagukat – megvalósító emberek jellemző tulajdonságait és azokat a viselkedésformákat, melyek sikeresen vezethetnek az önmegvalósítás felé.

Maslow úgy találta, hogy a legalapvetőbbek – természetesen – a fiziológiai szükségletek. Az éhséget, a szomjúságot ki kell elégíteni, az élőlénynek megfelelő fizikai melegre van szüksége – és így tovább. Ez az első szint. De már mindjárt a második szint a biztonsági szükségletek. Az élőlény biztonságban kell, hogy érezze magát –  ami azt jelenti, hogy léte nincs veszélyeztetve.

A harmadik pedig a szeretet szükséglete. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk: tartoznunk kell valahová, valakikhez, akik elfogadnak és befogadnak minket. – Itt tehát eljutottunk oda, amit a levélben vitatkozók egyik pártja „nyugodt és boldog gyerekkornak” nevez.

Kapcsolódó: Léteznek elrontott gyerekek?

Popper Péter egyik új könyvében – Részemről mondjunk mancsot – az állatokról és kedvenc állatairól szólva azt írja, hogy Maslow szükséglet-hierarchikus elméletének első három szintje szinte biztosan vonatkozik állatokra is… „Az első a fizikai szükséglet: élni kell! A második biztonsági szükséglet: lehetőleg el kell kerülni a veszélyt.

A harmadik az érzelmi szükséglet: tartozni kell valahova.

Embernél és állatnál egyaránt a depresszió, az elvadulás elsődleges oka az otthontalanság. Beleértve azt az állapotot is, amikor nem szeret otthon lenni.”

Ezután talán furcsán hangzó, de a gyerekek szempontjából is nagyon fontos szükségleti szint következik: a megbecsültség szükséglete (ami azt jelenti, hogy valamit tudok teljesíteni, és ezzel elnyerem mások elismerését – például a kisfiú az apjáét, ha az apa tudja, mi az, ami a megfelelő életkorú gyerektől spontán módon elvárható).

És csak ezután következik az úgynevezett kognitív (gondolkodásbeli) szükséglet, amelyet Maslow így összegez: tudni, érteni, megismerni. A szükségletek egymásra épülése éppen azt jelenti, hogy ennek a már ötödik szintnek csak az tud megfelelni, aki az első néggyel többé-kevésbé rendben van! (Ezt aztán még az esztétikai szükségletek – szimmetria, rend, szépség – és a valódi önmegvalósítás, a lehetőségek kifejtésének szükséglete követi.)

Nők Lapja 2005/47-es lapszámában Vekerdy Tamás a gyerekek igazi szükségleteit részletezi (Fotó: Nők Lapja archívum)

Mindebből most már a gyerekekre és családjaikra vetítve az következik, hogy a testi, biztonsági és érzelmi szükségletek kielégítése után következik a teljesítés, a megértés, megismerés és a többi. Ezt fogalmazhatjuk úgy, hogy a testi szükségletek kielégítésén túl a kisgyereknek elsősorban érzelmi biztonságra van szüksége, személyére irányuló elfogadottságra és elismerésre!

Ami pedig a köszönést illeti: a kisgyerekek nem köszönnek, de valamikor kilenc és tizenkét éves koruk között, különösen, ha megtudták tőlünk, hogy hogyan lehet például „Jó napot kívánok! ”-kal bárhol bárkinek köszönni, maguktól is köszönni kezdenek.

Kapcsolódó: Gyereknevelési elvek – Ezért nem jó, ha a gyerek van középpontban

Forrás: Nők Lapja archívum (2005/47. lapszám)
Kiemelt kép: Canva