Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Egy családban mindig hatalmas várakozás előzi meg az új, apró családtag érkezését, és ha már van egy nagytesó, akkor még izgalmasabb a helyzet. A nagyot ugyanis érdemes alaposan felkészíteni érzelmileg a változásra. Egy várandós anyuka éppen arról kérdezte 2005-ben Vekerdy Tamást, hogyan tegyék mindezt:

„Kislányom közel kétéves lesz, mikor reményeink szerint rendben megérkezik a kistestvére. Olvastam a testvérféltékenységről szóló írásokat és tanácsokat, és ezekkel egyet is értek, most mégis lenne egy kérdésem. Mi a véleménye az ismerőseinknél jól bevált »módszerről«, miszerint a kistestvér érkezése előtt (azon túl, hogy amennyire a »nagy« ezt életkorából adódóan képes megérteni) sokszor és egyszerűen beszélünk neki a mama pocakjában lakó, s majd onnan előbújó kistestvérről, aki ezt meg azt fogja csinálni, úgy, mint régen ő?

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás tanácsai a testvérféltékenység leküzdéséhez

A szülők azt is többször elmondják a gyereknek, hogy a kicsi hozni fog neki valamilyen ajándékot, és a szülőszobán tett első látogatás alkalmával bizony kap is valamilyen – jó esetben rég áhított – ajándékot a »nagy« az ő kistestvérétől. Arra gondoltam, hogy szívesen kipróbálnám majd, és ajándék gyanánt egy csecsemő méretű és kinézetű (esetleg hangot is adó, öltöztethető, pelenkázható – így ő is utánozhatná mindazt, amit anya majd az újszülött testvérkével csinál) babát vennénk neki, mivel nagyon szereti a babákat, és az általam készített rongybabáján kívül csak egypici babája van. Jó lenne ez így, a gyerek – a »nagy« – szempontjából?”

Vekerdy Tamás szerint káros ez a népszerű trend

Beszélni, beszélgetni a családban – persze a „nagyot” is bevonva – arról, hogy kistestvér születik, ez jó és természetes, és gondolom, úgyis adódik. Minél kevésbé csak a nagynak szól, minél kevésbé őt akarjuk felkészíteni, felvilágosítani, megnyugtatni – annál hasznosabb, annál felkészítőbb, annál felvilágosítóbb, annál megnyugtatóbb az ilyen beszélgetés.

Ez is ahhoz a főszabályhoz tartozik – a működőképes családi élet egyik főszabályához – hogy nincs tabutéma, mindenről lehet beszélni, ami spontánul előkerül. Ebbe az is benne foglaltatik – a másik „főszabály” –, hogy az együttélés nevel (és nem az elszánt nevelő indulatból fakadó prédikáció, intés, meggyőzés).

Sok-sok beszélgetéssel, figyelemmel és szeretettel lehet felkészíteni egy gyereket a testvére érkezésére (Fotó: Canva)

Igen, jó beszélgetni a nagytestvérrel is a pocakban lakóról, behallgatózni, a kezet a pocakra helyezve érezni, ahogy rúgkapál. Láttam, hallottam nagytestvért, aki beszédbe elegyedett a még bent lakóval, beszólt, bekiabált neki, aztán újra hallgatózott, és netán úgy érezte-hallotta, hogy a kicsi válaszol…

Vannak gyerekek, akik nevet adnak a bent lakónak, nevet, amelynek semmi köze sincs a tervezett nevekhez, és előfordulhat, hogy ez a név a megszületőt éveken, évtizedeken át elkíséri –  családi használatban.

Babát ajándékozni – igen, ez is kipróbált és jó ötlet!

Talán nem fontos, hogy hangot is adjon, de legyen esetleg cumisüvege, amelyből „szoptatható” (vannak ilyen babák!) –, netán pisilni is tud, és persze pelenkázni is kell. Igen, a nagy örül, ha utánozhat minket – de ne felejtsük el „bevonni” őt a valódi gondozásba is, a legalább annyira, hogy ő hozza oda a pelenkát vagy a kenőcsöt, netán a kis tálat vízzel, vagy a vattát, amelyet valahol ott felejtettünk. (Ilyenkor akár „panaszkodhatunk” is, hogy mennyit kell ugrálnunk a kicsi körül, mennyi gondunk van vele, a sok pisivel, kakival és egyebekkel, milyen jó, hogy ő-a nagy! – már ilyen ügyes, és így segít nekünk…)

Kapcsolódó: Ez a következménye, ha gyerekként te voltál a „vesztes tesó”

De ami azt illeti, hogy „többször elmondjuk a gyereknek, hogy a kicsi hozni fog neki valamilyen ajándékot, és a szülőszobán tett első látogatás alkalmával bizony kap is valamilyen – jó esetben rég áhított – ajándékot a nagy az ő kistestvérétől” –, nos: ezt én nem tenném! Nem, semmi esetre! Miért? Mert ez nem igaz! Mert ugyancsak főszabály a gyerekekkel való együttélésben a kongruencia – az önmagunkkal való azonosság – parancsa.

Azt mondom, amit gondolok, amit érzek. Nem hazudok.

Ha én tudom, hogy én veszem az ajándékot, és a kistestvér nem hozza, mert nem is hozhatja, akkor nem mondom a gyereknek ennek az ellenkezőjét. Ha mondom, ebben az is benne van, hogy ő persze csak egy kis butus, akinek bármit be lehet adni, különösen az ilyen okos, ügyes felnőttnek, amilyen én vagyok. A jó cél érdekében! Az, hogy a gyerek ajándékot kap kistestvére születésekor, önmagában is összekapcsolja a két dolgot. Az, hogy az ajándék egy baba – nagyon helyes, sőt, hasznos, mint erről beszéltünk.

Nők Lapja 2005/46-os lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, hogy kistesó hozta ajándékot nem tartja jó ötletnek (Fotó: Nők Lapja archívum)

(A többi ajándékban már nem vagyok ilyen biztos! Sőt! Határozottan úgy látom, hogy benne van a „megvesztegetés” szándéka, gesztusa. Sikerüljön még olyan jól látszólag az első percben, biztos vagyok benne, hogy később az ilyenfajta hazugság is visszaüt. – Nagyon „politikus” ez a felfogásmód!)

Itt is áll a régi szabály, melyet még Karácsony Sándor fogalmazott meg a két világháború között: Nincs direkt nevelés! „Szeresd a kistestvéredet, mert ő ajándékot hozott neked… Ő jó hozzád, neked is jónak kell vele lenned… ” – ennél rosszabb, károsabb felszólítást el sem tudok képzelni!

Nem működik a parancsolt szeretet – sőt: az ellenkezőjére fordul!

Ki kell bírnunk, hogy a normális testvérviszonyban a testvérek érzelme és különösen a nagyobb testvér és még különösebben az első gyerek érzelme a kis betolakodó iránt ambivalens, kettős: szereti (ha nem kötelező) és utálja is. Ezzel bizony neki kell megküzdenie – és nekünk kell megküzdenünk.

Kapcsolódó: 5 tulajdonság, amiben hasonlóak a testvérek

Forrás: Nők Lapja archívum (2005/46. lapszám)
Kiemelt kép: Canva