fiús lányok lányos fiúk vekerdy tamás

Fiús lányok, lányos fiúk – Kell ezzel kezdeni bármit? Vekerdy Tamás válaszolt

Mi történik, ha egy kislány vadóc vagy egy kisfiú babázik a nővérével? Aggódni semmiképpen nem kell, és ezt bővebben Vekerdy Tamás is alátámasztotta 2005-ben az alábbi válaszával.

Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségin.

Ezúttal hasonló vagyis éppen ellentétes témában közlünk két levelet. Az elsőben egy vagány, fiús kislány anyukája kéri ki Vekerdy Tamás véleményét:

„Kislányunk hét és fél éves, afféle vagány gyerek. Mi ezt rendkívül élvezzük, és teljesen elégedettek vagyunk vele. Példaképe a bátyja, aki most tizenhárom esztendős. Jóban vannak a szokásos testvéri veszekedéseken kívül, együtt szerelnek biciklit, együtt fociznak, négyesben kirándulunk, futunk, síelünk, mászkálunk a (kevésbé veszélyes) sziklákon.

Szoknyát venni utál, a haját rövidre kell vágnom. Mintha magamat látnám, én is ugyanilyen voltam. Egy idő óta azonban különböző, hozzánk közel lakó rokonaink gyötörnek azzal, hogy kényszeresem a gyereket a »nemének jobban megfelelő« öltözködésre, hajviseletre és sandán arra célozgatnak, hogy ha ez így folytatódik, majd »bajok« lehetnek később, egyszóval arra céloznak, hogy

engedékenységemmel »leszbikussá nevelem a lányomat, és én tehetek majd róla, ha felnőtt korában »ferde hajlamai« lesznek.

Azt még hozzá kell tennem, hogy a mi szőkébb családunkban, négyünk között megegyezünk abban, hogy megőrülnénk egy öltözködő, sminkelő, nyafogó Barbie-babától. Ilyen is van a rokonságban. Kérdésem: kinek van igaza? (A férjem szerint ne törődjek az egésszel, marhaság, irigykednek. Magam is így látom, de ugyanakkor időnként rémülten, máskor elkeseredetten töprengek ezeken a kiszólásokon.)”

A második levélben a nagymama a lányos fiú unokáért aggódik:

„Aranyos unokáim öt- és hétévesek. A nagyobbik kislány, a kicsi fiú. Bori az elmúlt évek alatt sok szép babát kapott ruhákkal, cipőkkel, csillogó díszekkel… Gyuszi már ebbe a környezetbe érkezett, ahogy értelme fejlődött, szívesen játszott Borival és a babákkal, Bori gondos irányítása mellett. Később aztán már egyedül is öltöztetett, vetkőztetett, cserélgette a cipőket, nagyon jó ízléssel színben és formában. Más játék csak felületesen érdekelte.

Kapcsolódó: Baj, ha egy kisfiú babaházat szeretne? – Vekerdy Tamás véleménye 

A jó és gondos szülők, velünk nagyszülőkkel együtt, nagyobb gonddal kezdték válogatni a fiúsabb ajándékokat Gyuszinak, de máig megvan benne a fő vonzalom a babák iránt. Az óvodába jól beilleszkedett, de ott is inkább a lányokat nevezi barátainak. Nem verekedős, de azért visszaüt, ha kell. Jószívű, segítőkész. Félünk, hogy merre fejlődik ez a szokatlan irányultsága, milyen módon lehetne nemének jobban megfelelő érdeklődését erősíteni?”

Vekerdy Tamás fiús lány

A nemi egyértelműség lelkileg sosem dől el olyan könnyen, mint fizikailag (Fotó: Getty Images)

Vekerdy Tamás inkább nem kategorizálna

Az egyik helyen rokonok gyötrik a szülőket a fiús kislány miatt, a másik helyen maguk a szülők és a nagyszülők aggódnak a lányos fiú (vagy inkább csak a lányos játékokat játszó, lányokkal inkább barátkozó kisfiú) fejlődésén. A fiús kislány apjának igaza van, amikor azt tanácsolja a feleségének, hogy „ne törődjön az egésszel, marhaság irigykednek”.

Úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani, hogy a nemi egyértelműség, bár az esetek nagy többségében testileg világos, de lelkileg soha nem az.

Miről van itt szó? Igen, bár furcsán hangzik, de már testi értelemben is, legalábbis hormonális szinten, mindenkiben jelen vannak a másik nem jegyei is. (Idős embereknél, amikor a saját nemre jellemző hormontermelés csökken, a másik nem hormonjai, melyek viszonylag alacsonyabb szinten vannak és voltak jelen, nem esnek át ugyanilyen csökkenésen. Ilyenkor fordul elő, hogy idősebb nénik is szakállt növesztenek, esetleg a már korábban is előbukkanó bajuszka mellé, míg idős férfiak némileg „puhulnak”, elnőiesednek, arcszőrzetüket vesztik…)

Lelki értelemben pedig egyértelműen azt állíthatjuk, hogy „kétneműek” vagyunk; csak míg a férfiaknál a női rész erősebben a tudattalanba szorul, addig a nőknél ez általában a férfias jellemvonásokkal történik meg. Általában. De számon tartjuk, hogy például kreatív, alkotó embereknél – mivel az ő tudattalan tartalmaik sokkal közelebb kerülnek a tudatossá váláshoz – a másik nem jellegzetességei gyakran mutatkoznak meg lelki értelemben.

Az alkotó nők férfiasabbak az átlagnál, az alkotó férfiak sok szempontból nőiesebbek.

fiús lányok lányos fiúk vekerdy tamás

 A Nők Lapja 2005/14-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, hogy nem szabad ilyen módon fiúsnak vagy lányosnak kategorizálni a gyerekeket. (Fotó: Nők Lapja archívum)

De a hétköznapi életben is keverten jelennek meg bennünk a férfias és nőies jellemvonások, tiszta típusok nincsenek! Fiús anya, szeretett apa, példaként követett báty, a nyafogást elutasító családi értékrend, tehetség, talpraesettség, „vagányság” együtt és érthetően formálják ki a kislány fiús magatartását, talán öröklött jegyekkel, beállítódásokkal – és mindez még semmit sem mond a későbbi nemi identitásról!

Szó sincs arról, hogy az anya engedékenységével (vagy más esetben szigorával) ilyenné vagy olyanná nevelné, nevelhetné gyerekeit. Arról már inkább lehet szó, hogy tudattalan családi feszültségek és elvárások – amiről itt nincs szó –, például egy terrorisztikusan uralkodó anya és egy kiszolgáltatott, „gyenge” apa esetén hogyan befolyásolják a fiúgyerek fejlődését.

Egyes felfogások szerint az ilyen családi konstelláció hajlamosíthat a későbbi homoerotikus identitásérzésre.

(Amit én természetesen semmiképpen nem minősítenék, vagy éppenséggel bélyegeznék „ferde hajlam”-nak.) És hasonló a helyzet a nővérét mintaként követő, vele játszó Gyuszival is. Őt sem kell, sem szelíden, sem másképp „leszoktatni” kedvenc játékairól, de az nagyon fontos, hogy a szülőkben, nagyszülőkben ne éljenek, feloldódjanak az ilyen félelmek, szorongások, mert ezeket a gyerek, ugyancsak tudattalanul, megérzi, átéli, és ez valóban zavaróan hathat rá.

Kevesebbet kellene törődni ezzel a dologgal, és tudni kellene arról, hogy valódi változásokat mindezekben a kamaszkor és az azt követő időszak hoz majd.

Kapcsolódó: A tinédzserkori önbizalomhiány része is lehet az identitáskeresés

Forrás: Nők Lapja 2005/14.
Kiemelt kép: Getty Images