Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsai a Nők Lapja archívumából.

Szülők és nagyszülők panaszkodnak – élőszóban és levelekben hogy a gyerekek semmit sem tudnak már játszani, mert mindig csak a tévét nézik – különösen hétvégeken s a szünetidőben és a televízió műsoraiból is elsősorban a felnőtteknek szóló folytatásos filmeket keresik és szeretik a reklámot.

Már az irodalomba is bevonult a televízión felnőtt, reklámokat skandáló fiatalemberek figurája; ahogy régen közmondásokat idéztek egy-egy élethelyzetre, úgy most tévéreklámokat skandálnak ifjak és gyerekek, sőt továbbköltik őket (s ezzel a sokszor tényleg szellemes költészettel hazai iskoláinkban is találkozunk már, elsősorban a tíz-tizenegy évesek körében).

Panaszolják aztán azt is – csoportos levélírók, anyák egy magyar kisvárosból -, hogy az esti, gyerekeknek szóló műsorban vérebek acsarognak, köröző helikopterekről gépfegyversorozatokat adnak le, hatalmas robbanások döntik romba az épületeket; bombák, terroristák, időzített pokolgépek – s a műsor végén az ötéves kislány megkérdi:

Anya, mikor jön a mese?

A mese azonban nem jön, legalábbis az a mese, amit ő várt volna, hiszen ez volt – legalábbis most, a tizennyolc óra húsz perces műsorban – ez volt a mese…

Idáig a legfrissebb panaszok.

(Persze: ezek mindig ismétlődnek, évek, évtizedek óta.)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!