Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsai a Nők Lapja archívumából.

Ilyenkor, januárban már sok családban javában töprengenek a szülők: menjen-e a gyerek idén iskolába, vagy esetleg csak jövőre kezdje el az első osztályt?

– Olyan okos! Egy éve mintha megtáltosodott volna, ír, olvas, számol! A nagyobb testvértől tanulta meg. Halálra unná magát, ha itthon tartanám, vagyis ha még óvodás maradna! Igaz, hogy júniusi gyerek – de hát az a pár nap mit számít?

– A mi Ágink kicsit lassúcska. Elbámészkodik, el-elmereng, nagyon szeret játszani. Márciusban már betölti a hatot, de én még nem szeretném, ha iskolába menne. A nagyszülei meg a férjem is azt mondják, hogy megkárosítom a gyereket, visszatartom a fejlődésben, ha nem engedem iskolába… Az óvoda? Az óvó néni is azt mondja, maradjon még…

– Én aztán a bíróságig is elmegyek, ha a gyerekemet nem akarják iskolába engedni! Hogy veszítsen egy évet? Azért mert kicsi? Arról szó sem lehet!

Az első osztályban ott ülnek előttünk a gyerekek, és az egyik talán éppen egy évvel idősebb, mint a másik. Mert ő tavaly június elsején töltötte be a hatodik évét, míg padtársa idén május 31-én.

Ebben az életkorban három hónap még nagyon jól mérhető fejlődést hoz az értelmi képességekben. Néhány év múlva ilyen rövid idő már úgyszólván megfoghatatlan, de most még jelentős. Ez azt jelenti, hogy az egyik gyerek esetleg négy jelentős lépcsőfokkal előbbre jár spontán érlelődésében, mint a másik.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!