Müller Péter bölcs meglátásai a Nők Lapja archívumából.

Elmesélek valamit, de kérlek, ne nevess ki.

Soha nem mondtam el, mert szégyelltem.

Elmesélem, hogyan lettem író.

Nem azt, amikor egy-egy jó történetet el tudtam mesélni, s néhány színpadi jelenetet is megírtam már, hanem a legelső élményemet.

Nyolcéves lehettem, vagy tíz?

Pontosan nem tudom.

Sokat olvastam már.

Irigyeltem a nagy írókat, mint a cirkuszi bűvészeket, akik az üres papírból, akár a bűvészek a cilinderből, élő csodákat varázsolnak elő.

Hogyan kell írni?

Sokat olvastam az ihletről.

Mondták, hogy arra várni kell. Az megszállja az embert.

És felülről jön.

Mint a misén a Szent Lélek.

Ráadásul még valamit tudtam.

Hogy egy író: cigarettázik.

Egy felnőtt ember ab ovo cigarettázik, de ha ráadásul még író is, föltétlenül rágyújt, mert az érett gondolat és az ihlet csakis sűrű füstben érkezik.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!